Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
szerda, augusztus 18, 2010
02:06 Ronggyá olvasva
Címkék: Emlék, Könyv, Számvetés Hozzászólások:
Az irokézek fiát nem olvastad, vagy csak kimaradt a listáról?
Hasonló könyveken nőttünk föl! :)
A lista tiszteletreméltóan hosszú és tetszetős. Az általam is olvasottak közül egyedül a Harry Potter-sorozatot nem szeretem, szóval, a pendülnivaló húr meglehetősen közös.
Ama kettő valóban elolvasásra vár. Ha azonban egy Aszalt szilva-kiadásban Cooper-dicséretet olvastál, akkor az csak valami kalózkiadás lehet. :P
Isteneeeem!!!:-) Moha bácsi meséi hol marad, Balázs?:-) Egyébként nagyon jók, bár szégyellem, nem ismerem mindet, de sok nekem is nagyon közel áll a szívemhez. JA! Szerintem, kifejezetten hasznos a megkésett gyermekkorban( életünk végéig) is olvasni ilyeneket...Példáúl elolvasnám most a Pál utcaiakat...hm.=)
Hol marad, jol marad... Soha nem olvastam, mindig csak hallottam róla. Tán nem is láttam soha közelről! :(
Nem tudom, a "Ronggyá olvasva" képi megfelelője létezik-e (Beégetté nézve?), mindenesetre szívesen olvasnék egy posztot, illetve listát a preferált esti mesékről (sorozatokról) is.
Ezt a "rongyá olvasva" én nem tudom megérteni.Kevés olyan könv van,amit 2x olvastam.Az 1.könyvem/6és1/2 évesen/Misi mókus kaladjai.Az egész könyv előttem van a rajzokkal együtt..Azóta folyamatosan olvasok.Ami pedig megmaradt:Jules Verne összes könyve.Quinn könyve pedig becetlizve és mindíg tudom melyik rész fontos per.pill. számomra.Azért beindítottad az agyam szépen...Üdv:Örzse néne
Érdekes, de nálam is ritka, hogy kétszer olvassak el valamit. Vagy az van, hogy egyszer olvasom el (vagy egyszer se, mert félbe hagyom), és akkor köszi szépen, jó volt, vagy többször, de akkor a több általában >2.
Az Equus-t gyerekkönyvnek vagy ifjúsági regénynek kategorizáltad? :-O Lázár Ervint csak én nem találtam a listán, vagy nincs is?
Az Equust tudatmódosítónak kategorizálom. :)
Hát én is 13 évesen olvastam először, de gondolom a Harry Potterrel sem az óvodában találkoztál első alkalommal, már csak megjelenési időpontjánál fogva is...
Igen, ezért írtam úgy, hogy "nem képezte részét a világomnak". Persze szeretem meg minden, de messze nem olvastam ronggyá.
Ja, igen. Ha egy könyvet ronggyá lehet olvasni, akkor ugye, logikus a feltételezés, hogy egy rongyból, melyre rá sem nézünk, könyv válik. :-)
Hm. Hasonló a listánk, mondjuk nem vagyok meglepve. A különbség főleg a lányregények oldalán mutatkozik...
Lapis Lazuli: töprengtem, hogy elsüssem-e a poént, hiszen magam is tudom, hogy a rongy forrása lehet a papírnak. Aztán a pillanat hevében úgy döntöttem, elsütöm.
Estimeseileg nemigen tudok miről beszámolni. Nem volt olyan irdatlan választék; azt néztem, amit mindenki más azokban az években. És amit adtak, azt többnyire szerettem.
Nem tudom, mit vélelmezel uncsinak. Az estimeselistát nem a könyvlista helyett, hanem mellett olvastam volna szívesen. Most már annál is inkább, mert tapasztalatom szerint elég tisztességes (ha nem is irdatlan) volt a választék, és engem pl. a szocialista táborban készült esti mesék jobban megszólítottak (általában!), mint az egyebek.
Csak ismételni tudom: ami volt, néztem, és amit néztem, azt többnyire kedveltem. Nem voltak különösebb preferenciáim; legfeljebb felsorolni tudnám, hogy mikre emlékszem, és maximum az lehetne szűrő, hogy mi az, amit kifelejtek. Kiemelni az esti mesék közül nemigen tudnék semmit. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |