Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
szerda, november 10, 2010
10:14 Az élet nem egyéb, mint egy nagy hoax
Éppen ezért:
Azonban:
Címkék: Agymenés, Világ+ember 
Hozzászólások:
Azon gondolkozom, hogy a Legalábbis sok jel erre mutat halmaz a halálra is igaz. (A második pontja értelemszerűen csak akkor, ha létezik olyan személy, aki vétkes a halálodban.)
A következtetés helytálló. A kérdés az, hogy vajon a halál egy másik hoax-e, vagy az "élet" nevű hoax szerves része. Én ez utóbbit gondolom.
Nem tudok teljes szívvel rábólintani. Amennyire tudom, az egysejtűek elvben halhatatlanok - de ez akadémikus vita lenne. Közelebb járunk talán az igazsághoz, ha úgy fogalmazunk, hogy sokan (köztük csekélységem is) a halált másik hoaxként kezeljük. Vagy ha így jobban tetszik, az élet olyan hoax, mely csatolt fájlt is tartalmaz.
"Annyi életem van, ahány halálom"
hmm
"Rá kell ébrednünk, hogy éppolyan mélységesen félünk élni és szeretni, mint meghalni."
Wittgenstein szerint a halál nem életesemény, nem része az életnek, csak egyfajta határpont. Ezt úgy tudom csak elfogadni, ha figyelembe veszem, hogy a (megismerő) szubjektum és a világ közötti határként a szemet jelölte meg (mert a szemedet nem látod), azaz ha az ebben lévő finom paradoxont átviszem az előbbire. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |