Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
szerda, november 17, 2010
01:27 Egy kérdés
Címkék: Brühühü, Kapcsolatok, Kisebbség, Politika, Virtuál 
Hozzászólások:
Jól esne azt hinnem magamról, hogy tényleg nem. De végül csak megkértem az illetőt, hogy hagyjon békén a hülyeségeivel, és menjen, oszt' olvasgassa a Cion bölcseit, az való neki. :( Lehet, hogy mégis arrogáns, stb. vagyok...   szerint:
Hát, öööö...
Tudod, annyira hülyén érzem magam ilyenkor... Kínosan és szomorúan mosolygok magamon, mert hát persze, amikor leírok egy ilyen mondatot, akkor pontosan reflektálok arra, hogy milyen nyelvi patterneket használok: teljesen világos, hogy sakál, hogy miben sakál, és hogy sorskönyvi a megnyilvánulás...
Balázs, az értékrendeddel teljesen azonosulok. Az érzelmeidet még inkább át tudnám érezni, ha picit jobban részleteznéd az esetet. Mennyire szoros az ismeretséged az illetővel, egyenlő-e vagy függelmi a viszonyotok, ő szólított-e meg, vagy egy beszélgetés közepe táján hozta elő a témát, ilyenek.
Köszönöm az empátiát, jó helyre ment. :) A részleteket nem szeretném megosztani, mert nem akarok fölöslegesen rúgni az illetőn azzal, hogy beazonosíthatóvá teszem. Jó pár hónapos virtuális ismeretség volt amúgy. szerint:
Sajnálom, h hülyén/szomorúan érzed magad. Elég pontosan át tudom érezni a helyzetet.Én ezekben a helyzetekben egyszerre élem meg a totális kiszolgáltatottságot, meg azt a teljesen abszurd dilemmát, h az _eszemmel_ tudom, h a beszélgetésnek semmi értelme, a _szívemmel_ meg azt érzem, h cserbenhagyok valakit, ha nem vitázom. Szoktál Amosz Oz-t olvasni? Ő gyakran ír a vitáiról... http://www.polc.hu/konyv/hogyan_gyogyitsuk_a_fanatikust/193539/ szerint:
Hát írhatnám,hogy az "én időmben nem",de inkább azt,hogy nem lehet szó nélkül hagyni!Ez igaz másra is/igaz magyarok/,nem akarok ebben zsiráf lenni!Lehet,hogy sakál vagyok?Nem!Tigris!!Üdv:Örzse néne << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |