Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
szombat, március 05, 2016
18:07 Márciusban a mólón
Címkék: Halál, Nyaralás, Ünnep, Vers Hozzászólások:
Nekem is hiányozni fogsz, Balázs. Nem ismerjük egymást, csak én ismerek egy picit belőled, abból, amit letettél az asztalra az elmúlt sok évben. Kezdve az Öt kenyérrel, amire akkor még felvontam a szemöldököm, hogy nahát, ilyen is van... :) Azóta sokat fejlődtem, jártam az önismeret, emberismeret útját. Hálás vagyok Neked az Öt kenyérért, ami biztos, hogy nagyon sokat jelentett sokaknak (ezt is csak a netről ismertem), hálás vagyok a vállalt homoszexualitásodért keresztényként majd nem keresztényként, hálás vagyok a vállalt világnézet váltásodért, a verseidért, a vállalt önmagadért, a pszicho-témáidért. Hálás vagyok azért, hogy mindezt megosztod velünk. Hogy megtisztelsz minket azzal, hogy beengedsz egy kicsit a lelkedbe, a gondolataidba. Köszönöm szépen. Tényleg nagyon köszönöm.
Balázs, nem ismerlek szemèlyesen, de az az erő, amivel szembenèzel a nehèzségekkel, a megfordíthatatlan, megvàltoztathatatlan dolgokkal, nem mindennapi. Az a nyugalom, nèhol fricska , ami a verseidből árad, sok erőt ad. Èn nemrèg óta olvasom az írásaidat, de minden nap eszemben vagy. Kívànok Neked sok erőt utakon...
Én sem ismerlek személyesen, sőt, még keresztény sem vagyok, és a melegséggel sincs semmiféle különösebb kapcsolatom. Mégis ez a blog, az Öt Kenyér közösség, a versek, a terápiás szemléletmód - szóval mindez rengeteget adott és ad nekem...erőt kívánok neked, hitet (nem Istenben, hanem az emberi értékekben és önmagadban) és azt, hogy minél tovább itt legyél még közöttünk...Miklós
Szia Balázs! << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |