Most látom, hogy egy hete nem írtam semmit. :-( Nem volt szándékos. Ezzel szemben történt egy csomó minden.

Ezek közül a világviszonylatban legjelentősebb dolog, hogy ismét találkoztunk Semjén Zsolttal, ezúttal négyesben: részéről egy KDNP-s jogásszal, részemről Brúnóval bővítve. A beszélgetés most is hasonlóan jó légkörben zajlott, konstruktív és baráti volt, mint az első találkozás, de most már nemcsak informális ismerkedés volt, hanem kifejezetten szakmai megbeszélés, a meleg párkapcsolatok jogi elismeréséről. Ennek örömére átadtuk az Öt Kenyér Közösség e témában írott hivatalos állásfoglalását, amely teljesen friss, pár napja készült el. A szöveget, bár mindhárom ügyvivő aláírása ott díszeleg a végén, én írtam, és meg kell mondjam, büszke vagyok rá, mert szerintem jól sikerült, fontos írás. Ezúton is köszönet mindenkinek, aki ötletekkel, észrevételekkel segített benne. :-)

Hétfőn volt tanácsadói összejövetel. Csütörtökön volt Öt Kenyér. Az alkalmat Tomi vezette, nagyon ügyesen, büszke is voltam rá. :-) Hétfő és csütörtök között – kevéssé meglepő módon – egy kedd és egy szerda volt. Kedden történt a fent említett találkozó, szerdán pedig dinoszaurusz-napot tartottam: vagyis ki voltam halva. Valahogy sikerült összeszednem egy olyan gyomorrontást, hogy... Na jó, talán a tüneteket itt nem részletezem. Dolgozni mindenesetre nem mentem be.

Pénteken (meg még ma este is) korrektúrtam Apa új mesekönyvét, amelynek mindezidáig az a címe, hogy A raktármanó és a Sárga Vasalódeszkák. Fő- és címszereplője Bódéházy Kumó, a Sövényszögesítők Kamarazenekarának csellószelídítője, valamint Durmó Brumidor, a Gyöngyszemű – az elfelejtett... Reményeim szerint hamarosan sikerül megcsinálnom a html-verziót, és olvasható lesz az egész. De nagyon jó volna kiadót is találni hozzá.

Valamelyik nap (gőzöm sincs már, mikor) kibővítettem Apa honlapját a Térképlépő c. verssel. Ízelítő gyanánt álljon itt az eleje:

Volt, hol voltam, s hol nem voltam, erre-arra barangoltam. Ami tetszett, feljegyeztem negyvennégy csavargóversben. Ahol Mátyás kutyatára, ott áll büszke Buda vára. Figyeli, a Duna sodra nem folyik, csak balról jobbra. Piliscsabán húgom házát spenótszínűre pingálták. Megkóstolták nyulak, kecskék, de nem ízlett a zöld festék. Mielőtt beérsz Dorogra, mintha az ördög morogna. Hinnéd, mindenki siket már. Mondogatják: a brikettgyár... Esztergomban harang kondul. Ezer galamb száll bolondul. Király vára, Isten háza... Födi az ég kupolája. [...]

A továbbiakhoz tessék kattintani!

Tegnap Tomi (aki túl van a komplex vizsgáján, és egész biztos, hogy nagyon jó állást fog kapni hamarosan) főzött nekem finomat, és végre-végre úgy tudtunk együtt lenni egy délutánon, hogy egyikünk se volt se dögfáradt, se pattanásig feszült... Ránk fért már... Ma elmentünk Orsihoz és Jankához; nem is tudom, volt-e már valaha a kezemben egy nem egészen egy hónapos kismanó. :-) Most volt. Furcsa volt...

Valamiért eszembe jutott a Téli berek – most azt olvasom. A könyv állapotát, ahogy elnézem, legalább nyolcadszorra. Lenyűgöz a stílusa, az a könnyedség, ahogy forgatja a szavakat – és elfog a kétség(beesés), hogy vajon van-e nekem valami keresnivalóm az irodalomnak a másik (tehát nem a fogyasztói) oldalán...

A szörnyű az, hogy előre látom: erre a megjegyzésre legalább három felháborodott tiltakozást be fogok zsebelni, hogy igenis írnom kell, hogy az eddigi teljesítményeim meg a képességeim... Ez tök jó, jólesik, stb., csak az a kérdés, hogy én magamat meg tudom-e győzni arról, hogy valóban tudok írni, és érdemes is ilyesmivel bíbelődni. Ez korántsem biztos.

Brühühü.

---