Szokásom ellenére ma inkább nonverbális leszek. Egyébként épp Tomiéknál vagyok, ezért tudok blogolni. Várnak a frissen sült lángossal, úgyhogy igyekszem gyors lenni.

Szóval először is némi illusztráció ahhoz, hogy szegény barlangom milyen állapotba került, és miként várja a hétfőn kezdődő felújítást. A képek egy hete készültek, a borzalmasan fárasztó hétvége során, és talán választ adnak arra, hogy én mitől kerültem a blogbnan már sokszor és sokféleképpen körülírt, szörnyűséges (más)állapotba.

Ma viszont Tomi elvitt a Paradicsomba. :,-) Mármint a medveparadicsomba. Először csak azt mondta, hogy ha jobban leszek (és nem mellesleg: jobban vagyok), elkocsikázunk Veresegyházra, meg onnan vissza, és vezethetek. Az már önmagában jó. De hogy ott mit fogunk csinálni, azt sokáig nem mondta meg. Végül kiderült: Veresegyházon van (1998-as alapítása óta óta) Közép-Európa egyetlen medvemenhelye, ahol jelenleg épp 35 barnamackó éli világát, paradicsomi körülmáények között. Védetten, fákkal, barlangokkal, tavakkal. Szóval Tomi ide vitt el (azaz én vezettem Bercikét), és én meg teljesen el-, szét-, meg-, össze- és visszaolvadtam a sok macitól! Nem nagyon találok megfelelő szavakat, mert az „aranyos” meg „édes” jelzőket élőszóban még csak használom, de leírni azért mégse... Viszont valami olyan ősi érzéseket és érzelmeket mozgattak meg bennem ezek a lenyűgöző, hatalmas tömegű, szelíden viselkedő (noha tudom, mire képes) valakik (mert leállatozni nem akarom őket), hogy belül azóta is valami melegség jár át.

Nem szaporítom tovább a szót, csak megerősíteni szeretném: most már nem csupán szépirodalmi hivatkozások alapján, hanem fotográfiákkal dokumentál kísérletsorozat eredményeire támaszkodva állíthatom az erdei körökben ismert nézetet: a medve valóban szereti a mézet.

Tominak pedig örökre hálás leszek ezért a kirándulásért.

Címkék: Kapcsolatok, Lakás

---