Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, október 03, 2006
16:55
 
Összemosás és bocsánatkérés


Megesett már velem, hogy egy korábbi bejegyzésemre írt kommentre önálló posztban válaszoltam. Most is ezt teszem, mert elég fongosnak érzem a témát. Előző posztom után az általam (tudtommal) nem ismert Péter egy személyes élményét fölelevenítve (amely oda konkludált, hogy a nagyon súlyos sértettség után is adekvát eszköze lehet a továbblépésnek egy megüzent „tudom, hogy szemét voltam veled” és egy „kérlek, ne haragudj”) ezt írta a miniszterelnökről:

„[...] Elismerem, hogy a "tudom, hogy szemet voltam" analogiaja elhangzott. (Nem kis teljesitmeny, legfobb vetelytarsa meg erre sem kepes). A "kerlek, ne haragudj" viszont meg nekem meg hianyzik. Akarcsak a koztarsasagi elnoknek. Szamomra ez Solyom Laszlo beszedenek uzenete.

Peter (bekes tunteto, aki kimondottan utalja, ha osszemossak a zsidozo, handabandazo, idiota szelsojobbal).”


Kedves Péter!

Hogy a végén, az aláírásodnál kezdjem: az érzelmeidet értem, mert nem ismeretlen előttem az általad vázolt helyzet. Bárkivel megeshet, hogy rossz helyen van rossz időben. Ha ez velem történik és fölismerem, igyekszem mielőbb odébbállni – pont azért, mert utálom az összemosósdit. Ha ezt objektív (vagy akár belső, lelkiismereti) okok miatt nem tudom megtenni, akkor viszont nem lankadva, számos gesztussal és érvvel igyekszem világossá tenni a megfigyelők számára a számomra releváns különbségeket köztem és a (számomra egyébként kompromittáló) környezet között.

Egy konkrét példa: ismervén az egyház múltját és jelenét, én másfél évtizede győzködöm a környezetemet, főként a melegeket, hogy attól, hogy keresztény vagyok, még nem vagyok se primitív és hiszékeny, sem pedig holmi vad, erőszakos, agresszív állat. Ha viszont ezt elmulasztom, akkor semmi alapom rossz néven venni, ha a külső szemlélők (azaz mindenki, aki nem én vagyok) összemosnak az inkvizítorokkal, a könyv- és eretnekégetőkkel vagy az egyházi megnyilatkozásokban felülreprezentált szélsőjobbal.

Egy példa a példához: a magam részéről rühellem a kereskedelmi karácsonyt. Jó és hasznos kezdeményezésnek gondolom, ha szimbolikus aktusokkal ráirányítják a figyelmet a karácsony valós tartalmára. Mély teológiai fölismerés, hogy karácsony és húsvét misztériuma egymástól elválaszthatatlan, ezért nagyon is találó ötletnek érzem, hogy adventben kereszteket állítsanak országszerte. Viszont a körülmények miatt ezekben az akciókban eszem ágában sincs részt venni: a preferenciáimat mérlegre téve ugyanis fontosabbnak érzem, hogy semmi közösséget ne vállaljak a keresztállításokat szervező fasiszta párttal. Inkább lemondok erről a vallásos megnyilvánulásról, és ha fontos számomra, hogy kifejezzem, mit jelent számomra a karácsony, keresek erre más eszközt.

Ami a bocsánatkérést illeti, ott sem idegen előttem az, amit fölvetettél. Jézustól nem kértek bocsánatot, akik éppen a megfeszítésével foglalatoskodtak, ő mégis megbocsátott nekik. Számomra ez normatív viselkedésnek számít, azonban én magam messze vagyok attól, hogy követni tudjam. Az esetek túlnyomó többségében igenis igénylem, hogy aki (akár szándéka ellenére) belém tapos, az ezt fel- és elismerje, és bocsánatot kérjen. Többnyire ezzel az igényemmel magamat frusztrálom, mert az emberek nem nagyon tanulták meg kiskorukban, hogyan kell a másiktól bocsánatot kérni (sem azt, hogy mit jelent és hogyan kell megbocsátani). Ellenkezőleg: egész környezetünk azt sugallja, a fogyasztói társadalom, az evolucionista világszemléletünk, hogy ha életben akarsz maradni, akkor erősnek kell lenned, hogy nem szabad a gyöngeség legkisebb jelét sem mutatnod, mert az ellenlábasaid azonnal a torkodnak ugranak, ha csak egy pillanatra is meginogni látszol.

Én a magam életében eljutottam oda, hogy ne legyen vesztenivalóm. Annyiszor leírtam már magam és annyi szinten (kezdve a bebukott papi hivatásommal egészen a le nem blogolható bukásaimig), hogy számomra nagyjából érdektelennek mondható minden ún. „társadalmi megbecsültség”. Ha épp akad, aki körbenyalogat valamiért, az persze jólesik, de egyre jobban kezdem megszokni, hogy akkor sincs semmi, ha épp nekem támad valaki. Ebből kifolyólag mind könnyebben, mind lazábban tudom kívülről, mintegy madártávlatból szemlélni a saját cselekedeteimet, és egyre könnyebb bizonyos helyzetekben azt mondanom: „igazságtalan voltam veled, nincs mentségem – kérlek, bocsáss meg.” Nem egyszer kértem bocsánatot olyan helyzetben is, amikor pontosan tudtam, hogy vétlen vagyok, de úgy gondoltam, a békesség kedvéért, a jövő érdekében ez hasznos és emberséges lépés az adott helyzetben.

Vannak erről nagyon lélekemelő tapasztalataim. De volt olyan nem egyszer, hogy a (belülről megharcolt) másik fél a bocsánatkérésemet arrogáns fölénnyel visszautasította, és a felvállalt gyengeségemből adódó helyzeti előnyével agresszív módon visszaélt. Nagyon rossz volt, borzalmas volt – de a bocsánatkéréssel ezt bevállaltam és később kihevertem (annyira, amennyire; a sebek persze lassan gyúgyulnak).

Na. Ez vagyok én.

De, mint írtam, nekem személy szerint nincs sok vesztenivalóm, és én nem felelek tízmillió emberért.

Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban két kérdést kell föltenni.

1.) Megsértette-e Magyarország polgárait?
2.) Akár igen, akár nem: szükséges-e és/vagy hasznos-e ezért bocsánatot kérnie?


Ad 1.: Engem speciel nem sértett meg – Isten látja lelkemet, nem gondolom úgy, hogy a „kurva ország” szókapcsolat sértő volna rám vagy az országra. Sőt, úgy vélem, hogy éppen ellenkezőleg: nagyon is heves, pozitív érzelmekről árulkodik, és végtelen keserűségről amiatt, hogy az ország – elsősorban emberileg – olyan helyzetben van, amilyenben. Nem másfél vagy négy, de nem is tizenhat éve, hanem legalábbis a két világháború időszakától kezdve (beleértve a zsidótörvények megszavazását, 1944-et, az ötvenes éveket, az '56 utáni megtorlásokat, a „puha diktatúrát”). Tudom, hogy ezzel az interpretációval még Gyurcsány saját értelmezésén is túlmegyek. Nem baj: én kifejezetten úgy gondolom, hogy nem szüzen és ártatlanul mentünk bele 1989-ben a rendszerváltásba, hanem nagyon is súlyos terhekkel: élethazugságok sokaságával, amelyekkel azóta sem sikerült leszámolnunk.

Nem: engem nem sértett meg Gyurcsány, és, noha elég elemi ismereteim vannak csak arról, hogy állam meg gazdaság, áprilisben, amikor a koalícióra ikszeltem, pontosan tudtam, hogy nem mézeskalácsokra szavazok, hanem megszorításokra. Érdekes: laikusként én vajon honnan tudtam azt, amiről szegény Orbán hírből sem hallott...?

Ad 2.: A fenti eszmefuttatás csak egy példa volt arra, hogy nagyon sok olvasata van az őszödi beszédnek, és sem Orbán, sem Sólyom, sem senki nem vindikálhatja magának a tévedhetetlen értelmezés jogát. Ebből pedig adódik a következtetés, hogy Gyurcsánynak nem szükséges bocsánatot kérnie az országtól mint olyantól, merthogy „az ország mint olyan”, mint homogén entitás nem létezik a tekintetben, hogy miként is kell értelmezni az inkriminált beszédet.

Hogy ennek dacára hasznos volna-e a bocsánatkérés, az más téma. Egyfelől talán igen. Másfelől azonban ebben a kibaszottul keresztény országban az elmúlt 16 év során a főállású keresztényektől egyetlen egy ízben sem tapasztaltanm, hogy megbocsássanak bárkinek is – az ellenségszeretet jézusi normájáról nem is beszélve.

Itt jön be a különbség köztem és a miniszterelnök között: ha én bocsánatot kérek akármilyen helyzetben, nem más faszával verem a csalánt; ha kihasználják a gyöngeségemet és agyonütnek, hát engem ütöttek agyon. A miniszterelnök azonban egy egész országért felel, és felel a programjáért. Ő vajon bazírozhat-e ellenfelei (ellenségei) keresztényi jóindulatára? A bocsánatkérés gesztusa – mert ha megtenné, ez a gesztuspolitika egy eleme volna – nem fordulna-e ellene abban a minutumban? Vajon helyreállna-e a bizalom, ha vezeklőövvel, mezítláb és a fejére hamut szórva kimenne a tüntetők közé? Életszerű-e, hogy azok, akik tíz évre börtönbe akarták záratni, azt mondják erre: Jól van, Fletó, megbocsátunk, spongyát rá; vidd végig a programodat, és szólj, mit tudunk segíteni benne!?

Lehet, hogy életszerű. Lehet, hogy csak az én fantáziám szegényes. Én azonban azt tartom valószínűnek, hogy Orbán a bocsánatkérést is „hazug, ócska trükknek” minősítetné, és a pribékjeivel ízekre szaggatná Gyurcsányt.

Orbán Viktor szemében Magyarország jövőjét tekintve egyetlen verzió fogadható el: ha Magyarország miniszterelnökét (vagy királyát, mindegy, elvégre „a köztársaság csak ruha a nemzet testén”) Orbán Viktornak hívják. Minden más illegitim.

Címkék: ,


Hozzászólások:


Kedves Felebarátaim!

1) Észre kéne venni (nyilván sokan észre is vettétek), hogy akik a "kurva ország" fordulaton fölháborodtak, már jó ideje föl akartak háborodni valamin, és most megtalálták az ürügyet hozzá. A dolog semmiben sem különbözik attól, amikor egy holokauszt-túlélő (belátom, meglehetősen fanyar iróniával) bírálta Ernst Nolténak a humánus gázkamrákról szóló elméletét, és arra a Schmidt-Gerő páros jól fölhorkant. De lényegét tekintve ugyanez történt akkor is, amikor egy tetű autókereskedőnek megemlítettem, hogy amennyiben így és így jár el, bűncselekményt követ el, mire ő: Szóval, maga szerint én bűnöző vagyok!

2) A Sólyom-poszthoz. Kézfogás-megtagadó és vízumfób köztársasági elnökünk előbb-utóbb két legyet üt egy csapásra, amikor majd nem lesz hajlandó ujjlenyomatot adni Gyurcsány Ferencnek. (Itt jegyzem meg, hogy Sólyomnak, amikor mindenfélét mond és tesz, a felelősségét növeli a tény, hogy a Magyar Köztársaságnak volt már etalonnak tekinthető államelnöke.



Fernandelnek:

Sólyomtól karakán és jó lépés volt, amikor bírálta a "világ csendőre" szerepében tetszelgő USA antidemokratikus vízum és ujjlenyomatpolitikáját.



Steoboynak:

Abban, ahogy az USA-t jellemzed, egyetértünk. Vélhetőleg Sólyom Lászlóval, a magánemberrel is egyetértünk. Sólyom László azonban a Magyar Köztársaság elnöke. Vélhetőleg még elnökként is rendelkezésére állnak diplomatikusan udvarias vagy éppen hűvös kifejezési form(ul)ák, melyekkel nemtetszésének adhat hangot. A dacos kisgyermek tónusa (hogy addig nem utazik be oda) viszont kulturálatlan és nevetséges. Én legalábbis nem tudok róla, hogy a nevezetes kijelentés után az amerikai külpolitikai stáb összecsinálta volna magát ijedtében.

***

Ha már újra szót kértem: az előbb elfelejtettem valamit. Akik most vadul fújtatnak, hogy Gy. milyen csúnyán beszélt (nem mellesleg egy belső használatra készült beszéd során), vajon ugyanígy fújtattak-e, amikor Kövér László a más véleményen lévőknek az önakasztást javasolta? (Nem mellesleg egy nyilvánosnak szánt közlésben. Jó, tudom, K. nem használt illetlen szavakat.)



Kedves fernandel!

Lehet, hogy mi is egyetértünk Gyurcsány mondanivalójával, mint magánemberrel, de ő a Magyar Köztársaság miniszterelnöke!
Csak egyenlő mércével...!

A Kövér "akasztásos" beszéde megvan nekem számítógépen, ha akarod elküldöm, hallgasd meg... Másrészt ezügyben javaslom, olvasd el Gyurcsány könyvét, ahol röhögve elmeséli, hogy ferdítették el Kövér "akasztásos" beszédét, és hogy fordították a saját javukra...



Engem pedig megsértett. Nem annyira a kurva országozással, mint azzal, hogy tönkretették négy év alatt az országot, hazudtak másfél évig, és lehet, hogy még most is.

A kis védencetek (Gy.F.) 2005. novemberében a következőt mondta:
"A megszorító gazdaságpolitika az elszegényedés politikája lenne. És én ezt semmi szín alatt, semmilyen nyomásra, még a jegybank, de még az Unió, de még az ellenzék nyomására sem tenném meg soha!!!"

No comment...



Tegnap mintha még azt mondták volna, hogy a politikának nem az utcán van a helye, ehhez képest ma:

"Szekeres szocialista erőt mutatna fel
Erőt kellene felmutatniuk a szocialistáknak, ezért a jövőben afféle Demokratikus Charta-szerű mozgalmat kéne indítani, jelentette ki az InfoRádiónak Szekeres Imre, az MSZP elnökhelyettese. Baloldali értelmiségiek köremailekben szimpátitatüntetést szerveznek október 4-én délután 5 órára a Vörösmarty térre."



Rövid válaszok

Steo:
Mivel nem értek a nemzetközi joghoz és diplomáciához, nem tudom, hogy ez az ujjlenyomatosdi mennyire szolgálta a Magyar Köztársaság erkölcsi és gazdasági érdekeit. (Azt hiszem, vitatható.) De amikor azt mondta Sólyom, hogy „Az országszerte kialakuló békés tüntetések számomra az emberek egészséges erkölcsi érzékét bizonyították”, akkor ezzel a köztársasági elnök pozíciójából legitimálta a macskakővel ugyan nem dobálózó (azaz "békés"), de árpádsávos zászlók alatt zsidózó réteget.

Jutka:
Egyetértek, ne legyen kettős mérce. Kövér köteles beszédénél (emlékszem az eredeti szövegre), úgy gondolod, nincs helye a más általi szövegértelmezésnek, kontextusba helyezésnek: az egyetlen jogos értelmező egyedül Kövér. Legyen. Gyurcsány beszédének értelmezésekor az egyetlen jogos értelmező miért nem Gyurcsány? -- Igen, tényleg egyetértek: valóban ne legyen kettős a mérce.

Gugli:
Ha idézel, pontosan idézz. Nem hiszem, hogy Gyurcsány 3 db felkiáltójellel mondta, amit mondott. De ez részletkérdés. A lényeg, hogy pont az ilyen jellegű megnyilvánulásokat ("tök jól állunk, nem kell megszorítás") nevezte hazugságnak és ítélte el visszamenőleg. Magánál is, másnál is. Úgyhogy az idézettel semmi újat nem mondtál.

A "nem kell megszorítás, lehet osztogatni korlátlanul" mondat hamis. Nemcsak akkor hamis, ha a szocik mondják, akkor is, ha fideszék mondják. Ideje lenne belátni. A koalíció egész retorikája erről a szembenézésről szól az utóbbi hetekben.



Kedves Jutka!

"Lehet, hogy mi is egyetértünk Gyurcsány mondanivalójával, mint magánemberrel, de ő a Magyar Köztársaság miniszterelnöke!
Csak egyenlő mércével...!

Igazad van. Sovány, ingatag érv, hogy Gy. szövege nem a nyilvánosságnak volt szánva. A szöveg súlyos, nagyon is érint bennünket, emiatt hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla, hogy nem "rendes úton" került a nyilvánosság elé. Te mit szólnál, ha lehallgatnák a beszélgetéseidet, úgy akarnának kinyírni?
De, mondom, igazad van, hiányzik az egyenlő mérce. Gy. ellen két hete tüntetnek, SL ellen meg nem. Pedig a kezet-nem-adás a kitüntetettnek elég vaskos tahóság volt.
Gy. könyvét nem ismerem, úgyhogy eléggé izgat, hogyan lehet valamit könyvben röhögve elmesélni. K. akasztásos szövegére nem emlékszem, de úgy rémlik, olyan nagyon nem lehetett a visszájára fordítani. Egyébként nem ez volt az egyetlen ilyen megnyilvánulása.

Kedves Gugli!

Gy. nekem nem a "kis védencem", egyszerűen úgy látom, hogy a többiek még nála is rosszabbak. Nem hiszem, hogy az elkúrás csak az utolsó négy év hozadéka lett volna (de erről már vitáztam egyet Csillával), de persze, tévedhetek is. Az előző érában több volt a pénz, pl. koronaátszállításra és
-úsztatásra, az épülő Nemzeti Színház menet közbeni áthelyezésére stb. Ami a hazudozást illeti, csak halkan kérdezek valamit. Amikor Viktor kijelentette, hogy nem lép koalícióra a kisgazdákkal, majd mégis megtette, akkor is úgy érezted, hogy téged pedig megsértett?



Birtalan Balazs monnyon le. Lecci, lecci , lecci.
A blogos (szamitogepes, chat-elo,stb. ...) vilagban pedig igen is lehet tobb felkialtojelet hasznalni, hiaba is huzza fol magat Birtalan ur nem eloszor ennek kapcsan.
Vegezetul pediglen: zsak a foltjat.
Nem csoodalkozom a liberalis-szoci beallitottsagan, ki mit kapott otthonrol.
Malacka



"a köztársasági elnök pozíciójából legitimálta a macskakővel ugyan nem dobálózó (azaz "békés"), de árpádsávos zászlók alatt zsidózó réteget"

Én például minden este kint vagyok. Békésen, énekelgetve, árpádsávos zászló nélkül, és még soha nem zsidóztam. Ugyanúgy, ahogy a társaim sem, akikkel kint vagyok. De ugyanúgy nincs bajom azokkal az emberekkel, akik árpádsávos zászló alatt érzik jól magukat, mint a zsidókkal.

Tudod, azt nem értem, hogy aki bizonyos mássága miatt (teljesen jogosan) elvárja, hogy ne az alapján ítéljék meg, az miért ítél el valakit csak azért, mert árpádsávos zászlója van. ?



Malacka
Tőlem mindenki annyi felkiáltójelet használ, amennyi jólesik. De ha valaki „idézőjelek közé ” olyasmit ír, ami nem képezi részét az idézetnek, az, hát hogy is mondjam... Mostanság divatos szóval: hazudik.

Gugli
"...miért ítél el valakit csak azért, mert árpádsávos zászlója van"

Kicsit nézz utána az árpádsávos zászló szimbolikájának a magyar történelemben (1944 táján keresgélj), és utána tedd fel magadnak ugyanezt a kérdést, majd válaszolj is rá. És válaszolj azoknak is, akik szorongva azon gondolkodnak, hogy lehet, menekülniük kell majd innen, ebből az országból, amely semmivel nem kevésbé hazájuk nekik, mint neked: neked, aki békésen énekelgetsz fasiszta önkényuralmi jelképek árnyékában.



A három fekiáltójelet valóban nem hallottam, viszont azzal próbáltam jelezni, hogy Gy.F. felemelte a hangját, és felháborodásának adott hangot, hogy valaki ezt feltételezte.
Ha erre tudsz valami jobb módszert, lécci közöld velem is, nekem ez jutott eszembe, hogy így tudom kifejezni. De hogy ezt valaki hazugságnak tartsa... hát, ezen enyhén szólva megrökönyödtem... Főleg azután, hogy Gyurcsány négy évét nem tartja annak. Azt hiszem, ez nem engem minősít.

Ha nem ismernéd, az árpádsáv része a magyar címernek is, úgyhogy ha ennyire zavar, ezentúl sajnos a címert is kerülnöd kell. :)



Bocs, nem Gyurcsány négy évét, hanem Gyurcsányék négy évét.

Egy kis érdekesség:
http://www.budapestanalyses.hu/docs/Hu/Elemz%E9sek_Arch%EDvum/analysys_106_hu.html



Gugli,

az idézőjellel azt fejezed ki, hogy betű szerint idézel, nem tartalmilag. Ha pedig betű szerinti idézetként állítasz be valamit, ami em az, akkor az hazugság (függetlenül attól, hogy a világon mi mindent tartunk vagy nem tartunk hazugságnak).

Lehetőséged lett volna például a következő megoldás alkalmazására:

"A megszorító gazdaságpolitika az elszegényedés politikája lenne. És én ezt semmi szín alatt, semmilyen nyomásra, még a jegybank, de még az Unió, de még az ellenzék nyomására sem tenném meg soha." -- emelte fel hangját Gyurcsány, hangot adva felháborodásának.

Ez így korrekt lett volna. (Ha forrást is megjelölsz, akkor egyenesen példás.)

"Ha nem ismernéd, az árpádsáv része a magyar címernek is, úgyhogy ha ennyire zavar, ezentúl sajnos a címert is kerülnöd kell" -- írtad.

Javaslom, kicsit frissítsd fel a jelről és jelentésről tanultakat. (Ha jól emlékszem, ált. isk. 5. osztályos anyag volt, az én időmben legalábbis.) Ugyanaz a jelölő különböző szimbólumrendszerekben egymástól nagyon is különböző jelöltekre mutathat.

A szvasztika sem "önmagában" jelent rossazt: a keleti kultúra kontextusában ősi Nap-szimbólum. Más kontextusban náci jelkép.

A Fidesz-tűzijáték (tudod, a karácsonyi bejglis...) után azon röhögött a fél ország, hogy tiltott önkényuralmi jelképeket lődöztek az égre, nevezetesen vörös csillagokat. No igen, mert a vörös csillag nemcsak a sztálinizmus jelképe, hanem történetesen azon Heinekené is, akitől az adott Fidesz-közeli cég (nemtommár, hogy hívták) az ominózus rakétákat vásárolta.

A Magyar Köztársaság címerének kontextusában az árpádsávnak nincs önálló (a címer többi részétől elidegeníthető) jelentése. Az árpádsávos zászló ezzel szemben -- 1944 óta legalábbis -- a nyilas rémuralom jelképe, nem másé. Csak ettől többen gondosan elfelejtenek elhatárolódni. Kezdve Orbánnal, befejezve Sólyommal.



"Sólyom ezúttal az ellenzéket kritizálja:

A köztársasági elnök szerint elvárható, hogy a demokrácia alapjait érintő eseményeket az ellenzéki képviselők a parlament ülésén értékeljék, és vegyenek részt a döntéshozatalban. Sólyom László mindezt a parlamenti frakcióvezetőknek szerdán küldött levelében fogalmazta meg."

Forrás: inforadio.hu



Balázs, ha a forrást is szeretnéd, hát tessék, lehet csemegézni! (Megjegyzem: az idézőjelek a szószerintiséget jelentik)

Gyurcsány Ferenc beismerte: a választások előtt kormánya hazudott. Az elmúlt két év a kormányfő nyilatkozatainak tükrében:

A megszorító intézkedésekről,
2005. X. 11. "Magyarországnak nincs szüksége megszorító költségvetésre, mert a költségvetés és a közfinanszírozás helyzete nem indokolja ezt." (MTI)

2005. XI. 18. "A megszorítás politikája, miközben a jövőbe fektetünk be, a jövő eltékozlásának politikája. A megszorítás politikája a szociális elszegényítés politikája, és én ezt a politikát az ellenzék kérésére sem, a jegybankelnök ostorozására sem és Brüsszel figyelmeztetésére sem fogom bevezetni." (Az MSZP platformjainak vitafóruma)

2006. II. 20. Kérdés: "Miért kevés a bátorság ahhoz, hogy kimondja, hogy akár megszorító intézkedések is lehetnek szeptembertől, nyártól?" Válasz: "Nem a bátorság hiányzik, nincs ilyen szükség." (MTV, Az este)

2006. IV. 21. "Nem megszorítás, hanem dinamizálás." (Népszabadság)

2006. V. 28. "A kiigazítást meg kell csinálni, mert nagy a baj." (MSZP választmányi ülés)

2006. VI. 19. "Meg kell nyugtatni a kétkedőket, és el kell mondani újra és újra, hogy a választási programunkat hajtjuk végre!" (A miniszterelnök blogja)

Az adókról
2005. VI. 5. "A mi kormányunk az adócsökkentés kormánya. Legőszintébb becsületszavamra mondom. Csökkent az adóterhelés, az előző kormány alatt növekedett az adóterhelés." (Kossuth Krónika)

2006. III. 17. "A koalíció öt évre elfogadta az adótörvényeket, jól lehet tudni, merre akarunk továbbmenni." (...) Kérdés: "Áfaemelés nem lesz?" Válasz: "Miért lenne? (...) Nem készülnek ilyen tervek." (Világgazdaság)

2006. VI. 10. "...az általános forgalmi adót 2006. szeptember 1-jétől a 15 százalékos kulcsról 20-ra emeljük" (Országos Érdekegyeztető Tanács ülése)

Az áremelésről
2004. IX. 10. "Nem lesz gázáremelés." (Lakossági fórum, Székesfehérvár)

2005. X. 1. "Nem engedjük, hogy a lakossági gázárak növekedjenek; egy fillérrel sem fognak nőni." (MSZP választmányi ülés)

2006. IV. 19. "Nincs gázáremelési terv." (Index.hu)

2006. VI. 10. "...augusztus 1-jétől a gáz árát átlagosan 30 százalékkal növeljük." (Országos Érdekegyeztető Tanács ülése)

A költségvetésről
2006. II. 9. "Zajlik egy folyamatos egyensúlyteremtés: a 2002-es 8-10 százalékos GDP-arányos államháztartási hiányról az idén 4,7 százalékra megyünk le." (Figyelő)

2006. II. 20. "De hála Istennek, ez a költségvetés (a 2006-os évre szóló - a szerk.) most olyan, ami találkozik a valóságos folyamatokkal." (MTV, Az este)

2006. III. 17. "Mit akarunk lefaragni? Az államháztartási hiány, köszöni szépen, jól van. (...) Március közepén azt tudom mondani, az államháztartási hiány a költségvetési törvényben meghatározottak szerint alakul." (Világgazdaság)


2006. VI. 8. "Nagyjából 8 százalék körül lesz a költségvetés, az államháztartás idei (...) hiánya." (Országgyűlés)

Morálról és hazugságról
2005. I. 5. "Nem szeretnék olyat mondani, amit nem biztos, hogy elhinnének az emberek." (Magyar Rádió)

2006. II. 17. "Nem tartom elfogadhatónak, hogy valaki úgy ígér, hogy pontosan tudja, azt nem tudja majd betartani. Az immorális, tisztességtelen." (FigyelőNet)

2006. VI. 29."Nem hazudtam, de nem bontottam ki az igazság minden részletét. Ez politikailag racionális volt, mert megteremtette egy igaz fordulat esélyét." (Népszabadság)



Nota bene: a békés tüntetők ugyanolyan fából vaskarika, mint, mondjuk, az óvatos duhaj. Ha már tüntetek, nem lehetek békés.

***

Gugli,
neked nincs bajod a zsidókkal, és nincs bajod az árpádsávos zászlókat lengetőkkel. De az árpádsávos zászlót lengetőknek bajuk van a zsidókkal. (Vö.: "ügyeskedhet, nem fog a macska
egyszerre kint s bent egeret"
[In: József Attila: Eszmélet])



Birtalan te hülye fasz. Ez nagyon is heves, pozitív érzelmekről árulkodik, és végtelen keserűségről amiatt, hogy nem érted a lényeget, vagy sértő? Erről van szó.



Steve,
ha egy kicsit világosabban fogalmaznál... mert így magamat is a hülye faszok halmazába pottyantnak érzem. (Ez pedig frusztrál, bár, érdekes módon, kevésbé, mint az, hogy Balázst sértegeted.) Hálás köszönettel, F.



Kedves Balazs! te ugyan azt allitod most, hogy nincs bajod a felkialtojelekkel, en ennek orulok. Ugyanis augusztusi hozzaszolasomban ezt kifogasoltad.
Masolom a hozzaszolasodat:
Az általad nehezményezett hozzászólás aláírója pedig nem "Balázs", hanem "béefá". Csak úgy látszik, ezt nem vetted észre a sok felkiáltójeltől, amivel teleraktad a saját szövegedet.

Ebbol nekem ugy tunik, hogy megis vannak problemaid a felkialtojelekkel. De ez persze nem a temaba vag, csak egy mellekvagany.
Malacka (Csak mert az elozo hozzaszolasom utan azt is a fejemhez vagtad, hogy nem irom ala a hozzaszolasomat ellentetben beefa-val, ami termeszetesen egy sokkal mereszebb huzas. Na, akkor most en is alairtam. Hozzateszem semmi kulonbseget nem latok a nevtelen hozzaszolas es a beefa alairas kozott.)



"Szépen lassan megszületnek majd azok a törvények is, amelyek által egyesek az igazság kimondását "gyűlöletbeszédként" értelmezhetik. Mert Magyarországon lassan betiltják a szólásszabadságot, a nemzeti jelképeket, a múltra emlékezést. A "szadesz" egy politikusa odáig vetemedett, hogy felvetette az Árpádsávos lobogó betiltását, mondván, azt a nyilasok használták a második világháborúban. Igaz, de ezzel az erővel betilthatnánk a keresztet is, hiszen az inkvizíció is felhasználta. Mindenesetre az Árpádsávos zászló egy legitim történelmi szimbólum, melynek legfeljebb annyiban van köze a nyilasokhoz, mint a vörös csillagnak a demokráciához. A "szadesznak" nem számít, hogy ez a legrégebbi magyar zászló, melynek motívumai benne vannak az ország címerében is? Azt is betiltják hamarosan?"
(Forró Lajos)



Kedves Latyi!

Összemosol két dolgot.
1) A "gyűlöletbeszéd" minősítést nem a szöveg igazságtartalma (pl. minden kelta férfi a mosdóba vizel), hanem gyűlölet, illetve erőszak felkeltésére való alkalmassága (pl. halál a mocskos, mosdóba vizelő keltákra!) határozza meg. A gyűlöletbeszéd tehát nem a (valódi, vélt vagy sugalmazott) igazság kimondása, hanem felhívás, felszólítás.
2) Mint Balázsnál is olvashattad, a horogkereszt meglehetősen ősi és eredetét tekintve egyetemes szimbólum. A múlt század harmincas éveitől ez a szimbólum letörölhetetlenül besározódott, használhatatlanná vált. Ugyanez történt az árpádsávos zászlóval is.

És még egy apróság. Liberális, ez számomra azt is jelenti, hogy tudomásul veszem, az enyémtől eltérő vélemények, álláspontok is léteznek, még ha azok nem rokonszenvesek is. Nem szeretem a Fideszt, de eszembe nem jutna valami lenéző, gunyoros ragadványnéven emlegetni őket. Kérlek, ha lehet, legalább ezen a blogon kerüld a "szadesz" kifejezést! SZDSZ-ként is utálhatod őket, és akkor még kulturálatlan sem voltál.



Fernandel, szeretném felhívni a figyelmedet a hozzászólásomban az idézőjelekre, valamint a zárójelben lévő forrásra! A "szadesz"-ozás miatt ott lehet reklamálni!



Latyi,

bocsánat, figyelmetlen voltam. Hozzászólásom tehát így lett volna helyes:

"Akit idézel, összemos két dolgot [...] SZDSZ-ként is utálhatja őket, és akkor még kulturálatlan sem volt."

Még egyszer elnézést.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta