Mindenki azzal dicsekszik, amije épp van. Ősrégi vicc, szerintem még apám szülei hozták magukkal Erdélyből:

Jancsi a pajta mögött ülve csillogó szemmel teszi a szépet Juliskának.
– Te Julis!
– Na!
– Látod amott azt a nagy lapittya szart?
– Látom, Jancsi.
– Na! Hát azt én szartam!

Soha az életben nem gondoltam volna, hogy valaha megérem: egy versemről utóbb nekem kell bizonygattanom, hogy tőlem származik. Az 1994-ben írt Prognózis c. versemmel így jártam. Mit ad Isten, eléggé magával rántott tegnap a saját posztom témája, a megoszthatatlanság megosztása, és ezen tűnődvén, hogy s hogy nem, rákerestem önmagamra a Google-ban. (Narcisztikus személyiségekkel előfordul az ilyesmi.) Nem a nevemre, hanem történetesen a Prognózis pár szavára. Életem talán legnehezebb időszakának lezárásaként született ez a vers, alkalmasint az egyik legjobb versemről van szó; egyike annak a négynek, amelyet fontosnak tartottam annyira, hogy saját hangomon is a nagyérdemű elé tárjam, MP3-ként, mi több, az egyetlen megzenésített versem, amelyet 1996-ban egy Apával közös szerzői esten hallhatott a közönség Czipott Géza előadóművésztől (úgy is, mint zeneszerzőtől). Ugyan, mondok, lássuk má', nem idézik-e valahol véletlenül.

Idézik. Több helyen is, de azért annyira nem sok helyen, hogy végig ne tudjam nézni. A mellékelt screenshot az epresso.hu nevű online felsőoktatási hírügynökség oldaláról készült tegnap este. Tessék nyugodtan belekattintani, és a megnyíló új ablakban rácsodálkozni a cím előtt Áprily Lajos nevére!

Én is ezt csináltam tegnap: rácsodálkoztam. És röhögtem egy jót: nahát, valaki nem figyelt; de vicces: Áprilynak tulajdonítják az egyik versemet! Miután kikacagtam magam az alapvetően kifejezetten megtisztelő sajtóhibán, azért gondoltam, csak írok Csík Gergely főszerkesztőnek, ne kompromittálják már Áprily nevét az én versemmel, főleg ne csináljanak hülyét a kelleténél hosszabb ideig saját magukból – és mellesleg számomra sem mellékes, hogy a saját versem mellett a saját nevem szerepeljen. Nem fogok cirkuszolni, tettem hozzá magamban, inkább jófejkedek egyet, nekik is úgy a legkönnyebb kijönni belőle, egy lájtos bocsánatkérés kíséretében. – „Tisztelt Főszerkesztő Úr! – írtam, majd a megfelelő linkekkel megtűzdelve folytattam:– Meglepődve találtam rá oldalukon Áprily Lajos Prognózis c. versére. Noha irodalomtörténetből némileg hiányosak az ismereteim, mégis elcsodálkoztam azon, hogy Áprilynak az oldalukon közölt költeménye betű szerint megegyezik az én Prognózis c. versemmel, amely 1995-ben jelent meg B-változat c. kötetemben. Mi a véleménye e furcsa egybeesésről?”

Aztán vártam a szabadkozást és a hiba javítását, de szinte el is felejtettem a dolgot. Este megjött Csík Gergely válasza („Kedves Balázs!” megszólítással); többek között a következőt bírta írni benne (nem röhög!):

„Áprily Lajos 1887 és 1967 között élt: tehát ha az ő versét idézzük és ez Ön szerint egyezik az Önével akkor valószerűtlen, hogy ő lopta Öntől.” [...] Értetlenül állok továbbá az előtt is, hogy levelének mi volt a célja. Tehetünk Önért esetleg valamit, vagy csak figyelmünket kívánta felhívni arra, hogy Áprily Lajostól van fenn egy vers az epresso.hu-n?”

Nem nagyon akartam elhinni. A Wikipédián ugyan megismerkedtem Hanlon borotvájával, amely szerint „Sose tulajdonítsd rosszindulatnak azt, amire az ostobaság is elégséges magyarázat”. Itt azonban tanácstalanul álltam, és állok most is. Van olyan, hogy a legjobb tanácsot figyelembe véve is nehéz altestileg pontosan besorolni a vitapartnert (értsd: geci vajon, vagy csupán fasz.) Mindenesetre a következő levelemben azzal indítottam, hogy „ha az irónia és a jóindultú figyelmeztetés nem megy, akkor próbálom másként”, és tájékoztattam, hogy a verset nem Áprily írta, hanem én, engem illet a szerzői jog, és szíveskedjék haladéktalanul vagy eltakarítani a versemet az oldalról, vagy kiírni a nevemet, de mindkét esetben bocsánatot kérni. Ez esetben eltekintek attól, hogy jogi útra tereljem a vitát.

Ma reggel megjött a válasz (még mindig kedvesbalázsozással). Bocsánatkérés nem volt benne, kioktatás annál több.

„Természetesen igyekszünk eloszlatni a félreértést, mely nekem is szöget ütött a fejembe. Újságírómmal egyeztettem, aki bár jelenleg külföldről tudósít az epresso.hu-nak, de igyekszik mihamarabb bemutatni, mely internetes oldalon találta a verset Áprily Lajos megnevezéssel. A bocsánatkérésre vonatkozó igényét – amennyiben mégis bebizonyosodna, hogy Ön írta a verset – továbbítani fogom az általunk felhasznált forrásnak. Ilyen értelemben pedig a jogi útra való terelés esélyét is. [...] Nem tartom szerncsésnek, hogy figyelmeztetéssel örvendezteti meg az epresso.hu-t. Egy egyszerű, ám annál világosabb kérés sokkal többet ért volna és talán az epresso.hu is máshogy állna a kérdés rendezéséhez. Levele azon része, hogy bírósági döntés esetén ki kin röhegne, feltételezés, tehát nem kívánok reagálni rá.”

Ezek után csak egyet írhattam neki: „Amennyiben a mai napon (2007. március 30.) 14 órai időponttal bezárólag nem tüntetik fel a kérdéses oldalon a Prognózis c. vers mellett szerzőként a nevemet, az eredeti megjelenés helyét és idejét, valamint a szerkesztőség nevében írt helyreigazításukat, akkor az oldal aktuális állapotáról közjegyzői ténytanúsítványt fogok felvetetni, és szerzői jogomat bírósági úton fogom érvényesíteni. Ez utóbbi esetben igényem nem csupán a névhasználatra fog vonatkozni, hanem a részben kereskedelmi célú (lásd: Médiaajánlat) oldalukon való jogosulatlan közzététel miatti vagyoni és nemvagyoni kártérítésre is.”

Ez nem történt meg. Csík úr mindazonáltal megijedhetett, mert a kérdéses oldalon azóta József Attila Homály borult az erdőre... c. verse olvasható (úgy látszik, ha nincs Birtalan, megteszi József Attila is), azzal a kitétellel, hogy „Utolsó frissítés (2007. március 30.)” És jött egy újabb levél, újabb kioktatással (és újabb kedvesbalázzsal), miszerint:

„Véleményem szerint a személyeskedés talán méltatlan egy elismert költőhöz és egy országos hálózat vezetőjéhez is, ezért mellőzhetnénk. Az – Ön álláspontja szerinti jogsértést – az epresso.hu megszüntette és ha megengedi, még pár szót szólnék a mi további kapcsolatunkról: Nem vitatom sem céljait, sem elhivatottságát, ám azt gondolom, kissé kevesebb hevességgel több sikert érhetne el az életben. Magam is a plágium intézménye ellen vagyok, tehát örömömre szolgállt, hogy ha kis mértékben is, de az Ön közreműködésével, tehettem valamit, annak terjedése ellen. Ha a továbbiakban is szeretne helyreigazítást kérni - nem látom ugyan különösebb értelmét, de ez Önön múlik - kérem, tegye azt hivatalos formában, írásban és amint kézhezkaptam, az epresso.hu jogi képviselője felveszi Önnel a kapcsolatot! Amíg ez nem történik meg, addig egy elektronikus levélben eljuttatot bármilyen felszólítás, pláne követelés jogi értelemben nem minősül másnak, mint kérésnek. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a további lépések nem is szükségesek, mivel az - állítólag Ön által jegyzett - szöveg nem elérhető az epresso.hu-n.”

A részletektől eltekintve szeretném külön felhívni a figyelmet az „állítólag Ön által jegyzett szöveg” kitételre, amely szerintem esélyesen indulhatna a nehézsúlyú pofátlanság világrekordja címért. És természetesen a tárolt változatban továbbra is olvasható a versem Áprily neve alatt. Lehet, hogy menet közben intézkednek, hogy eltávolítsák onnan is, de ez a hajó elment nekik. Ma délután elkészült a jegyzőkönyvi tanúsítvány, beszéltem az Artisjus-szal, konzultáltam egy ügyvédi irodával. Innentől kezdve kizárólag idő kérdése, hogy mikor fogom leblogolni az életem első (és egyben meg is nyert) polgári perében hozott ítélet szövegét.

Címkék: Felmutatható, Humor, Jog, Kopipészt, Sztori, Virtuál

---