Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
péntek, július 20, 2007
23:00 Hogyan lesz valaki Potter-rajongó?
Hozzászólások:
Egy kicsit büszke vagyok arra, hogy egy olyan "Agy" számára, mint Balázs, én adhattam valami sugallatot a könyv elolvasására. De ez már akkor is nagy öröm volt nekem. Most tök jól esik, hogy itt a blog-ban olvashatok is erről. A saját könyvélményem is hasonló volt, de azt inkább a saját blogomban fejtem majd ki.
Hehe, én Gáspár Saroltának köszönhetem, aki gyereknevelésről szóló műsorokat gyárott hosszú-hosszú ideig a Petőfi rádión. Az egyik műsorában volt szó erről 2000, vagy 2001 táján. Én nem hallottam előtte a könyvről, akkoriban még nem volt ilyen felkapott, azt hiszem. Szóval arról szólt a műsor, hogy a tanítók, tanárok, azért csaptak rá a könyvre, mert sok olvasni nem szerető gyerek szerette meg az olvasást miattuk. Úgyhogy az olvasni nem szerető gyerekekben akkor már eléggé csalódott magyartanár jelölt (én), karon ragadta a párját (azóta férjét), és bekalauzolta az egyik szegedi könyvesboltba. Az első négy kötetet egyszerre vettük meg, valami nagyobb összegű támogatásból, vagy ösztöndíjból, amit éppen akkor kaptunk. És én péntek reggel leültem olvasni, és vasárnap estére mind a négy kötetet elolvastam. Utána egy darabig elvonási tüneteim voltak, és az ötödikig elolvastam még vagy hússzor az első négy kötetet. Utána lett netünk, és a hatodikig jöttek a fanfictionok... (Meg Görgey Eti, meg keresztelkedés :-)))). Hm, kiszámíthatatlanok azok a bizonyos utak). Még vacillálok, hogy megvegyem-e angolul, bár már elég jól megy az olvasás. De már érzem, hogy úgysem bírom ki. Minden könyvesbolt kirakatából üvölt rám egy Deathly Hallows, hogy vigyem már haza...
Remélem, hogy büszke blogger vagy mostmár:) épp most csináltam meg a 2008 októberi irodalom érettségit és jó dolog, hogy egy harry potteres szöveggel talákozom benne:) Bár az érettségin lemaradt az a rész, hogy végülis megszeretted a könyveket. Amugy a feladatoknál megkérdezték hogy te végülis mire gondoltál egy egy kifejezésnél? mert néhol nekem más a benyomásom mint a megoldókulcsnak és gondoltam megkérdezem:)
Bocsi, akkor mégegyszer:)
Tökéletesen egyetértek veled! Amikor először hallottam a könyvről, biztos voltam benne, hogy SOHA nem fogom elolvasni. Sőt, az apukámmal fogadást is kötöttem rá. Aztán a nővérem rávett, hogy olvassam el a harmadik részt (máig is az a kedvencem), és én beleegyeztem. Ez után még sokáig nem olvastam, de aztán unalmamban elkezdtem olvasni az ötöst, és akkor én is belekerültem a gépezetbe, és a hetedik megérkezését én is végigizgultam. Én is megvettem angolul, de sajnos még nem tudtam elég jól ahhoz, hogy elolvassam.
Sziasztok! Rajongók figyelmébe ajánlanám:
Hasonló véleménnyel indultam én is neki az egésznek. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |