Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

péntek, július 20, 2007
23:00
 
Hogyan lesz valaki Potter-rajongó?


„Itt MINDENKI DERÜL, mert MINDEN KIDERÜL.”
(Kun Erzsébet: 111 minikrimi – Megfejtések)



Honnan a fenéből tudjam? Csak azt tudhatom, hogy én hogyan lettem az. Az első Harry Potter könyv tíz éve, június 26-án jelent meg, a magyar fordítás két évvel később. Jártamban-keltemben belebotlottam a könyvesboltokban, emlékezetem szerint valamikor 2000 első félévében – akkor már a második kötet is kapható volt. A gyermeteg borító és a lelkendező fülszöveg alapján úgy találtam, hogy übergáz. Varázslóiskola? Jajjnemááár... A „bestseller” szó eleve kihozta belőlem a sznobot. Semmit nem tudtam a történetről – amint akkor még mások se nagyon, mármint itthon. Kisfiú, aki varázsolni tanul... Aha, édes, ja. Biztos marha izgalmas – de nem nekem. Szeretem ugyan a meséket, de nem az ilyen bárgyúságot. Nem tudom, mit talált el bennem a téma (pontosabban a tálalása), amitől ab start irritált, de nagyjából biztos voltam benne, hogy ezt a könyvet nem nekem írták. Amikor belefutottam (tán valamelyik kötet fülszövegében) abba az infóba, hogy 7 (hét!) könyvből fog állni a sorozat, még jól fel is háborodtam: utálom az „egy rókáról nyúzzunk le jó sok bőrt” effektust.

Szóval a történet egy darabig itt pár hónapra nyugvópontra jutott.

Aztán 2000 nyarán egy beszélgetés során Joe, akit nem sokkal korábban ismertem meg, és egyáltalán nem tűnt elszállt figurának, sőt, a földön járása nagyon is imponált, a következő mondatot találta mondani:

–Én egy Harry Potter-fan vagyok.

Akkor jött vissza egy év után Amerikából, és angolul olvasta az első három kötetet. Ez volt az első személyes mondat, amit Harry Potter-ügyben hallottam. Na jó, mondok, egye fene: olvastam már szar könyvet máskor is: megengedhetem magamnak, hogy az elsőt elolvassam, pusztán azért, hogy a kíváncsiságomat kielégítsem. Úgyhogy megvettem a Harry Potter és a bölcsek köve c. könyvet, már nem tudom, melyik boltban. Az első emlékem az, hogy a Március 15. tértől megyek a Váci utcán a Vörösmarty tér felé (nem emlékszem, honnan, hová), és közben olvasok. (Utcán csaknem mindig olvasok, ha egyedül vagyok.) Az említett emlék a meglepődés érzetét is tartalmazza: füstre meg lángra meg elcseszett mágikus környezetre számítottam, enyhén archaizáló kiszerelésben, valami seholsincs világban: ehelyett a történet napjainkban játszódik, a nyitó helyszín pedig egy angol kisváros, teljesen normális, hétköznapi emberekkel.

Ez a meglepettség konvertálódott aztán annak rendje s módja szerinti tetszéssé – méghozzá teljesen autonóm tetszéssé, mert itthon akkor még nem volt Potter-őrület. A véleményemet, a bevonódásomat maximálisan sajátként éltem meg. Innentől evidens volt, hogy elolvasom a többi könyvet: megvettem a másodikat, és szerencsém volt, mert pont akkor jelent meg a harmadik is.

A harmadik kötettel jártam úgy, hogy pad alatt olvastam, mint hajdan iskolásként: bent az irodában (még a hajdaniban, ahol félnem kellett a főnöktől); előtte ebéd közben természetesen olvastam, de volt még hátra a könyvből százvalahány oldal, és de nem tudtam abbahagyni. Egyszerűen képtelen voltam rá. Csak még egy fejezetet. Csak még pár oldalt... A többiek körülöttem dolgoztak, én meg a billentyűzet, az egér meg a kinyomtatott szerződéstervezetek között dugdostam a könyvet, és lélekben tövig rágtam a körmöm.

A negyedik kötetre már pár hónapot várnom kellett: valamikor december elején jelent meg. Ezen a ponton értem be a sorozatot: a Tűz Serlege 2000-ben jelent meg angolul is, magyarul is. Emlékszem arra, amikor hangosan vihogtam a poénokon, de arra is, amikor hajnali 4-kor az egyébként fűtött konyhában ültem, és remegtem a félelemtől. És azért ez nem gyakran történik meg velem. 2000. december 9-én az Index Fórumában én indítottam el a 4. kötethez kapcsolódóan a Harry Potter – HALADÓKNAK!!! c. topicot, amelyben azóta e pillanatig 36.898 db hozzászólás született.

Aztán eljött a várakozás ideje. Rowlingnak beütött a családi élet, ami miatt a sorozat folytatása nem nagyon akart elkészülni. A Főnix Rendjére három évet kellett volna várnom, ha magyarul akarom olvasni, de nem bírtam cérnával. Amikor két és fél évvel a 4. kötet után megjelent angolul, leküzdöttem a görcseimet, nekifeküdtem, és izzadva, kínlódva, de nagyon lelkesen és összességében nagyon nagy élvezettel (és nem mellesleg: büszkén) olvastam végig.

Megint két év és megjelent a 6. kötet. Aztán megint két év. Közben rengeteg találgatás. Magamban is, fórumokon is, beszélgetésekben is. Ki? Mit? Miért? Miért nem? Hol, hogyan, mennyi...? – Ahogy gördült előre a történet, a kedves, humoros mesekönyv úgy alakult át komoly, (számomra legalábbis) nagyon mély kérdéseket felvető rejtéllyé. Tudom, hogy sokan nem szerették az 5. kötetet: kevésnek találták a kalandot. Engem azonban lenyűgözött, pontosan azér, mert a kalandok nem csapták agyon a történetet, hanem bőségesen jutott idő a személyiségfejlődések, teljes mértékben emberi konfliktusok bemutatására.

Ettől azonban a fő hangsúly azon van, hogy mi a megfejtés. Az, hogy összesen 7 kötet lesz, több nem, kezdettől tudható. Rowling rengeteg szálat hagyott a levegőben, és a Harry Potter and the Deathly Hallows utolsó oldaláig ezeket mind el kell varrnia. Meg is ígérte, hogy ezt megteszi, hogy minden kérdésre választ, minden látszólagos ellentmondásra magyarázatot kapunk.

A 6. kötet óta két év telt el. A kérdések azonban 2000-ben fogalmazódtak meg bennem (és még sok más emberben). Úgyhogy összességében azt lehet mondani: 7 éve várok a mai éjszakára. Úgyhogy hihetetlenül jó érzés a következő feliratot látnom a Lumos honlapján:

Címkék: ,


Hozzászólások:


Egy kicsit büszke vagyok arra, hogy egy olyan "Agy" számára, mint Balázs, én adhattam valami sugallatot a könyv elolvasására. De ez már akkor is nagy öröm volt nekem. Most tök jól esik, hogy itt a blog-ban olvashatok is erről. A saját könyvélményem is hasonló volt, de azt inkább a saját blogomban fejtem majd ki.



Hehe, én Gáspár Saroltának köszönhetem, aki gyereknevelésről szóló műsorokat gyárott hosszú-hosszú ideig a Petőfi rádión. Az egyik műsorában volt szó erről 2000, vagy 2001 táján. Én nem hallottam előtte a könyvről, akkoriban még nem volt ilyen felkapott, azt hiszem. Szóval arról szólt a műsor, hogy a tanítók, tanárok, azért csaptak rá a könyvre, mert sok olvasni nem szerető gyerek szerette meg az olvasást miattuk. Úgyhogy az olvasni nem szerető gyerekekben akkor már eléggé csalódott magyartanár jelölt (én), karon ragadta a párját (azóta férjét), és bekalauzolta az egyik szegedi könyvesboltba. Az első négy kötetet egyszerre vettük meg, valami nagyobb összegű támogatásból, vagy ösztöndíjból, amit éppen akkor kaptunk. És én péntek reggel leültem olvasni, és vasárnap estére mind a négy kötetet elolvastam. Utána egy darabig elvonási tüneteim voltak, és az ötödikig elolvastam még vagy hússzor az első négy kötetet. Utána lett netünk, és a hatodikig jöttek a fanfictionok... (Meg Görgey Eti, meg keresztelkedés :-)))). Hm, kiszámíthatatlanok azok a bizonyos utak). Még vacillálok, hogy megvegyem-e angolul, bár már elég jól megy az olvasás. De már érzem, hogy úgysem bírom ki. Minden könyvesbolt kirakatából üvölt rám egy Deathly Hallows, hogy vigyem már haza...

Csacsi.



Remélem, hogy büszke blogger vagy mostmár:) épp most csináltam meg a 2008 októberi irodalom érettségit és jó dolog, hogy egy harry potteres szöveggel talákozom benne:) Bár az érettségin lemaradt az a rész, hogy végülis megszeretted a könyveket. Amugy a feladatoknál megkérdezték hogy te végülis mire gondoltál egy egy kifejezésnél? mert néhol nekem más a benyomásom mint a megoldókulcsnak és gondoltam megkérdezem:)

Üdv,
Dóri



Ja nekemj, ezt most nem értem. Mi is történ és hol? És mi a kérdés?



Bocsi, akkor mégegyszer:)
Egy magyar érettségi feladatsorban (azt hiszem a 2008 ősziben), a szövegértéses részben ez a blogbejegyzés is benne volt mint forrás és kérdések voltak hozzá...de te ezt nem tudtad? http://www.oh.gov.hu/letolt/okev/doc/erettsegi_2008/oktober/k_magyir_08okt_fl.pdf
itt a link nézd meg:)



Tökéletesen egyetértek veled! Amikor először hallottam a könyvről, biztos voltam benne, hogy SOHA nem fogom elolvasni. Sőt, az apukámmal fogadást is kötöttem rá. Aztán a nővérem rávett, hogy olvassam el a harmadik részt (máig is az a kedvencem), és én beleegyeztem. Ez után még sokáig nem olvastam, de aztán unalmamban elkezdtem olvasni az ötöst, és akkor én is belekerültem a gépezetbe, és a hetedik megérkezését én is végigizgultam. Én is megvettem angolul, de sajnos még nem tudtam elég jól ahhoz, hogy elolvassam.
Nagyon tetszik a szöveged, élvezetes. Főleg az a rész, hogy a bestseller előhozta belőled a sznobot. Talán én is e miatt ellenszenveztem vele. Viszont a filmek, azok pocsékok.



Köszi a visszajelzésedet. :) A filmekről egy véleményen vagyunk, lásd itt.



Sziasztok! Rajongók figyelmébe ajánlanám:
http://harrypotterkonyv.hu/harry_potter_kvizkonyv_rajongoknak_kotelezo#

Harry Potter Kvízkönyv
Szerző: Tiszai Erzsébet



Hasonló véleménnyel indultam én is neki az egésznek.
Egy akkori osztálytársam hozta be az első részt az iskolába, megmutatván a tanárnak.
A tanárnőnek annyira megtetszett, hogy azt olvastatta velünk magyar órákon, míg be nem fejeztük a könyvet.
Mikor elkezdtük, gondoltam én, hogy mi ez a hülyeség, ki az a szerencsétlen gyerek a borítón, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ilyet csinálnak velünk.
Aztán már ahogy olvastam, nem is tudom hogy, mikor, de magába szippantott az egész, egy olyan örvénybe kerültem, amiben még most is benne vagyok. :)És egyszerűen azt vettem észre, hogy már a második, harmadik, negyedik kötetnél tartok. Mindig, szülinapomra egy újabb részt kértem a szüleimtől (szégyenkezve is, hogy ilyen drága könyvet kérek).
Aztán befejeztem a negyediket... A várakozás... az hittem bekattanok, kezdtem egyre mérgesebb is lenni, hogy a negyedik hátulján megígérik, hogy hamarosan jön az ötödik rész, erre semmi és hogy csúsznak az ígérthez képest (akkor még nem tudtam, hogy az angol kiadások hogy állnak, hogy a folytatást még szinte meg sem írták).
Nekem a várakozásban a kiegészítő kötetek ("Roxfort-tankönyvek") segítettek, illetve a fantáziám.
Lefekvés előtt gyakran kalandoztam végig az időt, képzeltem el a történet folytatását, végét vagy hogy - gyerekfejjel - milyen lett volna, ha a történet részévé válhattam volna.
De aztán végül úrrá lett rajtam az álom és elaludtam... :)
Emlékszem, hogy a hetediknél pedig, feküdtem az ágyon és egyszerűen nem bírtam azt sem letenni (ahogy a többi kötetet sem).
És hát emlékszem arra is, hogy amikor befejeztem az utolsó részt, annyira kavarogtak bennem az érzések, elérzékenyültem, megkönnyeztem, hogy hát ennyi, vége...
Tulajdonképpen együtt nőttem fel Harry-ékkel.

Dani Oszi



Köszönöm. :)


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta