Birtalan Balázs naplója: Nagypapa upgrade

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

hétfő, október 08, 2007
18:11

Nagypapa upgrade

A Nagyapa, hány éves vagy? c. posztom kapcsán egy névtelen hozzászóló hosszasan és érdemben küldött el a halál faszára, én pedig az illetővel aránylag kurtán közöltem, hogy figyelmetlenül olvasott. Erre fel Ádám a következőt írta:

Egyébként egyetértek anonimmal. Lehet, hogy nem olvasta elég figyelmesen a szöveget vagy a te reakciódat, de jogos kérdéseket vetett fel, létező szükségletekről beszélt, amelyek a mai idősek számára nincsenek kielégítve, pl. hogy a technika néha több bonyodalmat okoz, mint amennyi hasznot hoz, és nemritkán elidegeníti egymástól az embereket. Röviden: ahogy halad előre az idő, a civilizáció nem minden téren egyértelműen előrefelé halad, sajnos. Szerintem ennyi lett volna az üzenete. Ha megnyitod a zsiráffüleidet, ezt is meghallhatod. –

Ezzel kapcsolatban van egy-két megjegyzésem.

Ádámnak igaza van abban, hogy az anonim kommentező, ezt kár tagadni, valóban kihozta belőlem a sakált. A kép teljességéhez hozzátartozik, hogy magánlevélből tudom: az illető azonos azzal a valakivel, aki másfél hete folyamatosan áraszt el rengeteg hosszú, kéretlen e-maillel, föltéve egy csomó olyan kérdést, amire se kedvem, se időm nincs válaszolni. E kedvetlenségem kapcsán válogatott jelzőkkel („aljas”, „gusztustalan”, „gyáva”, „rosszindulatú” stb.) halmoz el hol engem, hol általában a keresztény melegeket.

Mindebből én persze kihallom azt, hogy nagyon egyedül érzi magát, és arra lenne szüksége, hogy valaki beszélgessen már vele, én azonban úgy döntöttem, hogy nem szeretnék az a személy lenni, aki kielégíti ezt a szükségletét. Ennyit a kommentről és írójáról.

Ami a nagypapás szöveggel való zsiráfozást illeti, ez szerintem megint (sokadszor) az EMK kompetenciájának határterülete. Azért nehéz dolog ez (számomra legalábbis), mert empatikusan, együttértző módon kommunikálni tapasztalataim szerint csak valakivel lehet. Ez a szöveg pedig nem egy érző és szükségleteket megélő ember, hanem – egy szöveg. Konkrétan: egy pamflet, egy traktátus. És egy pamflettel, úgy gondolom, nincs mit együttérezni.

Szeretném, ha érthető lenne, hogy is gondolom ezt. Szélsőséges példát hozok: úgy gondolom, hogy lehet és kell empatikusnak lenni azzal a rideg családi légkörben felnövő, művészi ambíciói során kudarcot kudarcra halmozó, végtelenül frusztrált és őszinteségre, gyengédségre, szeretetre szomjazó emberrel, akit Adolf Hitlernek hívtak. Ezt teljesen komolyan mondom. Ha az ember kézbe vesz egy két világháború között publikált antiszemita röpiratot, akkor meg lehet hallani a leírt szavakból a vesztes háború utáni német emberek csalódottságát, elkeseredését. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e röpirat értékelésének/értelmezésének ez volna az elsődleges és legadekvátabb módja. Az értékelés elsődleges és legadekvátabb módjának azt tartom, ha felismerem a szöveg veszélyeit, és megpróbálom a kárt elhárítani vagy enyhíteni.

A nagypapás szöveg jóindulatú, ostoba, szűklátókörű – és jóindulatú ostobaságában akaratán kívül is rasszista, gyűlöletkeltő, homofób és hímsoviniszta tendenciákat erősít. Igen, hímsoviniszta is, mert – dacára a nőkkel szembeni lovagias gesztusok emlegetésének –, egy olyan korszak mentalitását dicsőíti, amelyben a nők testi-lelki elnyomása társadalmilag legitimálva volt.

Ami pedig a szövegben fölvetett problémákat illeti: igen, ezekkel foglalkozni kell. Egy pillanatig sem tagadom, hogy ezek valós problémák. És úgy gondolom, itt a blogombnan aránylag rendszeresen keresem is a választ ezekre a kérdésekre: pl. arra, hogy merre halad a civilizációnk, hogyan értékelendőek a társadalmi és kulturális változások, milyen szerepe van az embernek a világban, hogy alakulnak az emberi kapcwsolatok stb. Ha valaki tőlem csupán egyeteln írást olvasott, mégpedig az inkriminált nagypapás posztot, akkor érthető, ha azzal vádol, hogy ignorálom a lényegi kérdéseket.

Ugyanakkor elítélésem vagy felmentésem tárgyában talán nem elhanyagolható, hogy a kérdéses poszton tűlmenően a (több mint két és fél esztendeje vezetett) blogom tartalmaz további 447 bejegyzést.

Címkék: EMK, Kommunikáció, Kopipészt, Számvetés

Hozzászólások:

Ádám szerint:

A pamflet műfajához annyit, hogy attól, hogy a szerzője nem ismeretes, az tudható, hogy írta VALAKI, továbbá hogyha ez egy elszigetelt érzés lenne, akkor nem terjedne lánclevélben – tehát nemcsak egyvalakinek, hanem több valakinek a szükségletei lehetnek benne leírva (még akkor is, ha nem tudjuk, hogy az illetőknek konkrétan mi a nevük). A dolog a pamflet jellegtől függetlenül azért érdemelhet figyelmet (lehántva róla a rasszista stb. elemeket, és felhíva ezekre a figyelmet), mert valami tényleges szükségletet IS kifejez, és ezt a vetületét nemigen említetted a blogodban. A viszony tehát nem vagy-vagy (vagy rasszista, vagy megértésre szoruló; vagy romboló, vagy építő), hanem is-is. Névtelen hozzászóló és jómagam a bejegyzésed (látszólagos) egyoldalúságára próbáltunk rámutatni, ti. nem úgy tűnt a posztodból, mintha lenne ennek a szövegben egyáltalán bármi konstruktív mozzanata. Örülök, hogy ha megkésve és implicite is, de nyugtáztad, hogy van, ti. hogy ezekkel a vonatkozásokkal egyetértesz, hiszen magad is írtál róluk. Szerintem is érdemes felhívni rá a figyelmet, hogy az újabb kor nem minden téren jobb, mint a régi, még ha nagyon-nagyon sok pozitív hozadéka is volt a fejlődésnek. (Ha ezt a pamfletet fejlesztett verzióban akarnánk újraindítani, akkor lehetne ellenpontozni az utóbbiakkal, és ki lehetne szelektálni belőle a múlt kétes értékű elemeit.)

hétfő, október 08, 2007 11:00:00 du.

Balázs szerint:

"valami tényleges szükségletet IS kifejez, és ezt a vetületét nemigen említetted a blogodban."

De igen: a blogomban említettem, számtalanszor. Konkrétan az inkriminált posztban valóban nem említettem. De hát az a poszt nem is erről szól. És egy csomó más posztom sem erről szól. Valamin pedig számonkérni, hogy miről nem szól, az ugye eléggé hogy is mondjam csak...

kedd, október 09, 2007 1:00:00 de.

Ádám szerint:

De igen: a blogomban említettem, számtalanszor.

Lehet, hogy én vagyok figyelmetlen, de nem tudom, hol említetted, hogy ez a konkrét nagypapás szöveg mennyiben szól arról, mennyi jó volt a hatvan-száz évvel ezelőtti civilizációban, meg úgy egyáltalán, nem emlékszem, hol ejtettél szót a XX. század elejének pozitív vonatkozásairól, amelyekhez érdemes lehet visszatérni valamilyen formában. Nem kötekedni akarok, csak rájönni, hogy tényleg én vagyok ilyen szenilis, vagy valóban nem beszéltél ezekről.

De hát az a poszt nem is erről szól. És egy csomó más posztom sem erről szól. Valamin pedig számonkérni, hogy miről nem szól, az ugye eléggé hogy is mondjam csak...

Épp erre akartam rámutatni, hogy nekem kifejezett hiányérzetem volt a bejegyzésed olvastán, amiért nem tértél ki a dolog pozitív oldalára, holott nekem pl. 90%-ban pozitív kicsengésű volt a szöveg, mert keresztülláttam a hiányosságain, és átjött számomra az, amiért voltaképpen íródott.

Egy durva példával élve, ha pl. egy kissé rozzant kastélyról írsz, akkor szerintem nem olyan hogyishívják dolog számonkérni, ha az egyes sarkokban felfedezett repedések leírása tölti ki a mondanivalódat, és a kastély voltaképpeni részéről nemcsak hogy érintőleg, hanem egyáltalán sehogy sem kerül szó (mintha nem is kastély lenne az, hanem egy áporodott pince -- nem árt tisztázni a miheztartás végett).

Hogy valami konkrétat is mondjak, ha annyit írtál volna bele: "Túl azon, hogy a szövegből jól kivehető az aggódás a civilizáció negatív hatásai miatt, ami nyilván érthető", akkor tudnám rajtad olyan szervesen látni a zsiráffüleket, mint valami glóriát. :) Azt hiszem, az zavart, hogy a másik fél lábának egy félresikerült mozdulatában inkább láttál rúgó sakált, mint botló zsiráfot. Pedig az EMK-ban csak szükségletekről van szó, s az itt felmerült szükségleteknek csak egy kis töredéke (még csak nem is az, amiről ez a szöveg voltaképp szólni kíván) mondott ellent a tieidnek (meg az enyémeknek). A nagyobb részük meg egyezik. Szerintem örömhír, amit kár ignorálni, hogy két távoli gondolkodású ember között mégiscsak létezik közös nevező, ami talán 90%-ot vagy többet is kitesz.

kedd, október 09, 2007 2:19:00 de.