Válaszlevél, avagy egy régi nóta, újra játszva
Blogom újabban hűséges olvasója, cleric a következőket írja:
Valószínűleg soha nem tudom a homoszexualitást úgy kezelni, ahogy az egyre elfogadóbb gondolkodásmód elvárná. [...] kevés nyilvánvalóbb tény van, mint ahogyan a Biblia a homoszexualitást értelmezi. Útálatos. Erre ideológiát gyártani időpocsékolás. Nem úgy értette, nem arra vonatkozott... Ugyan már. Oda van írva az ég szerelmére. A másik meddő kísérlet a homoszexualitás természetesnek való beállítása. Olvastam az e témában írt bejegyzéseket. Nem tudom elfogadni. Nem természetes. Nem így van kitalálva. A kuki párja a puni. Anatómiailag sem stimmel az egész. A férfi és a nő lesznek egy test. [...] Nyilván az én álláspontomat tartom követendőnek és ezért nem hagynám ha rajtam múlna, hogy melegek örökbefogadhassanak. Ez a kurvanagy jogegyenlőség és már-már értelmetlen tolerancia szerintem kárára lesz a világnak. (Kiemelések tőlem – BB.)
Istenem, a régi szép idők... Olyan rég írtam már erről a témáról, mármint a homoszexualitás természetes vagy természetellenes mivoltáról, és arról, hogy a Biblia miről mit mond... Na jó, adjunk a nosztalgiának – annak csaknem biztos elővételezésével, hogy a jelen posztnak pontosan ugyanolyan hatásfoka lesz, mint a többi százezer hasonló (értsd: elszántal előítéletes emberrel való) szóváltásomnak az elmúlt tizenöt évben... Tehát:
Kedves Cleric!
Tisztelem a Biblia iránti ragaszkodásodat. De hadd idézzek egy teljesen egyértelmű parancsot a Kivonulás könyvéből!
„Ezért tartsátok meg a szombatot, legyen az szent előttetek. Aki megszentségteleníti, az halállal lakoljon. Aki ezen a napon dolgozik, azt ki kell irtani népéből. Hat napig dolgozzatok, de a hetedik nap, a szombat, a pihenés napja, az Úrnak van szentelve. Mindenkit, aki szombaton dolgozik, halállal kell büntetni.” (Kiv 31,14–15)
A kérdésem a következő. Ha valaki erre azt mondja ma, 2007-ben, hogy „Nem úgy értette, nem arra vonatkozott...”, arra mit válaszolsz? Arra is azt, hogy „Ugyan már. Oda van írva, az ég szerelmére”? Tovább kérdezek: konzekvensen tartod magad Isten e parancsához, amelynél, hogy idézzelek, „kevés nyilvánvalóbb tény van”, és szombatonként egyrész nem dolgozol, másrészt gondoskodsz azok kiirtásáról, akik szombaton dolgoznak? Vagy esetleg a Szentírás betű szerinti értelmezése iránti igényed kizárólag azon esetekre korlátozódik, amikor a saját előítéleteid alátámasztásához keresel idézeteket?
Nem szükséges válaszolnod. Nyilvánvalóan nem blogbejegyzések olvasásán keresztül fogsz eljutni oda (ha valaha eljutsz), hogy a fundamentalista bibliaértelmezési paradigmádat lecseréld egy msáikra: egy olyanra, amely összhangban áll a hermeneutikai és exegetikai alapelvekkel, a kinyilatkoztatás egészével: nem a betűjével, hanem a szellemével, hiszen ahogy Pál írja: „a betű öl, a lélek pedig éltet” (2Kor 3,6).
Irdatlan nagy a távolság a Bibliára irányuló kényszeres bálványimádástól az Isten végtelenségét (és az emberi gondolkodástól való végtelen különbözőségét) felismerő, autonóm kapcsolatig (amiről Jézus úgy beszélt, hogy az Atyát lélekben és igazságban kell imádni). És ismétlem: ha számodra a világ a betűkbe való csimpaszkodás révén tud csak biztonságos helyet jelenteni, akkor nem hiszem, hogy e távolság áthidalására a blogomat olvasgatva kezdenél késztetést érezni.
A kommented teljesen más vonatkozása, amikor a homoszexualitásrra, annak természetes voltára azt írod, megkapó őszinteséggel, hogy „nem tudom elfogadni”. Mit is jelent ez, kicsit kifejtve? Véleményem szerint a következőket:
Van neked egy bombabiztos világlátásod. A világ olyan, amilyen. Nem más. Bizonyos dolgoknak e prekoncepció alapján szerinted szabad létezniük, más létezőknek nem szabad létezniük: tehát ha mégis léteznek, az nem a világ természetes rendjéből következik, hanem konstrukciós hiba: vagy a teremtésben, vagy a teremtett világ irányításában. Másként fogalmazva: Isten tényleges mindenhatóságát beszűkíted, és csak olyan mozgásteret engedsz számára, amely megfelel a te világlátásodnak (amely, mint írtam, bombabiztos).
Ha valaki olyan jelenséget tapasztal, ami nem illik bele a saját világlátásába, a gondosan felépített rendszerébe, akkor elvileg két lehetősége van:
a) átalakítja meglévő rendszerét, hogy illeszkedjen az új tényhez;
b) átalakítja az új tényt, hogy illeszkedjen meglévő rendszeréhez.
Saját bevallásod szerint te a számodra rendszeridegen tényt „nem tudod elfogadni”, vagyis a fenti b) variáns mellett döntesz. Szíved joga. És teljesen rendjén való, hogy ezt el is ismered. Az erre vonatkozó mondatod egy maximálisan korrekt, énfeltáró megnyilvánulás, egynémely saját képességed (empátia, absztakciós készség, nyitottság stb.) korlátozott voltáról.
Megértelek, mert nekem is vannak bőven hiányosságaim, képtelenségeim, olyan dolgok, amelyeket személyiségemből adódóan „nem tudok” megtenni. Pl. nem tudok tisztán énekelni, nincs térlátásom, és csak ritkán vagyok képes ellenállni, hogy beszálljak teljesen fölösleges vitákba. (Pl. most sem.) Ezek kellemetlen dolgok, és nem is vagyok rájuk büszke. Senki sem büszke arra, ha bizonyos képességeiben deficites. De lehet őket méltósággal viselni. Nyilván a te sem vagy büszke a saját előítéletességedre, rugalmatlanságodra – de szemlátomást méltósággal viseled.
A kommentedből fentebb kiemeltem még egy gondolatot: „Ez a kurvanagy jogegyenlőség és már-már értelmetlen tolerancia szerintem kárára lesz a világnak.”
Ezt nem azért emeltem ki, hogy vitába szálljak vele. Ez a gondolat kendőzetlen megnyilvánulása annak, amit Umberto Eco mindenkori fasizmusnak vagy ősfasizmusnak nevez, és amivel nem szállok vitába, nem érvelek, hanem egyszerűen és apodiktikusan elutasítom. (Ha akarod, ezt tekintheted az én beszűkültségemnek.)
A fasiszta megnyilatkozások természetesen nem egyedülállóak a blogomban. Rendszeresen előfordulnak, és többnyire említés nélkül hagyom őket, mert meggyőződésem, hogy íróikat minősítik. Amiért most mégis kiemeltem, az az volt, hogy az első egy néhány kommented alapján (ellentétben a fasiszta kommentelők szignifikáns többségével) értelmes, gondolkodó embernek mutatkoztál. És szemben azzal, amikor hülye emberek adnak hangot azon meggyőződésüknek, hogy az emberek közti egyenlőség káros, ha ezt olyan ember teszi, aki alapvetően nem hülye (vagy ha igen, ügyesen titkolja), akkor azt kifejezetten veszélyesnek tartom.
„Az ősfasizmus még itt ólálkodik körülötütnk, olykor civi ruhában. Milyen könnyű dolgunk lenne, ha valaki kiállna a világ színe elé, és így szólna: "Újra akarom nyitni Auschwitz kapuit, és azt akarom, hogy ismét feketeingesek masírozzanak Olaszország terein." Ajaj, az élet nem ilyen egyszerű. Az ősfasizmus a legártatlanabb köntösben is visszatérhet. Az a kötelességünk, hogy leleplezzük, és mutatóujjunkkal rábökjünk minden egyes új formájára – mindennap, a világ minden táján.” – írja Eco.
Üdv:
Balázs
Címkék: Kisebbség, Melegség, Politika, Vallás, Világ+ember