Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

kedd, december 04, 2007
15:05
 
Válaszlevél, avagy egy régi nóta, újra játszva


Blogom újabban hűséges olvasója, cleric a következőket írja:

Valószínűleg soha nem tudom a homoszexualitást úgy kezelni, ahogy az egyre elfogadóbb gondolkodásmód elvárná. [...] kevés nyilvánvalóbb tény van, mint ahogyan a Biblia a homoszexualitást értelmezi. Útálatos. Erre ideológiát gyártani időpocsékolás. Nem úgy értette, nem arra vonatkozott... Ugyan már. Oda van írva az ég szerelmére. A másik meddő kísérlet a homoszexualitás természetesnek való beállítása. Olvastam az e témában írt bejegyzéseket. Nem tudom elfogadni. Nem természetes. Nem így van kitalálva. A kuki párja a puni. Anatómiailag sem stimmel az egész. A férfi és a nő lesznek egy test. [...] Nyilván az én álláspontomat tartom követendőnek és ezért nem hagynám ha rajtam múlna, hogy melegek örökbefogadhassanak. Ez a kurvanagy jogegyenlőség és már-már értelmetlen tolerancia szerintem kárára lesz a világnak. (Kiemelések tőlem – BB.)

Istenem, a régi szép idők... Olyan rég írtam már erről a témáról, mármint a homoszexualitás természetes vagy természetellenes mivoltáról, és arról, hogy a Biblia miről mit mond... Na jó, adjunk a nosztalgiának – annak csaknem biztos elővételezésével, hogy a jelen posztnak pontosan ugyanolyan hatásfoka lesz, mint a többi százezer hasonló (értsd: elszántal előítéletes emberrel való) szóváltásomnak az elmúlt tizenöt évben... Tehát:


Kedves Cleric!

Tisztelem a Biblia iránti ragaszkodásodat. De hadd idézzek egy teljesen egyértelmű parancsot a Kivonulás könyvéből!

„Ezért tartsátok meg a szombatot, legyen az szent előttetek. Aki megszentségteleníti, az halállal lakoljon. Aki ezen a napon dolgozik, azt ki kell irtani népéből. Hat napig dolgozzatok, de a hetedik nap, a szombat, a pihenés napja, az Úrnak van szentelve. Mindenkit, aki szombaton dolgozik, halállal kell büntetni.” (Kiv 31,14–15)

A kérdésem a következő. Ha valaki erre azt mondja ma, 2007-ben, hogy „Nem úgy értette, nem arra vonatkozott...”, arra mit válaszolsz? Arra is azt, hogy „Ugyan már. Oda van írva, az ég szerelmére”? Tovább kérdezek: konzekvensen tartod magad Isten e parancsához, amelynél, hogy idézzelek, „kevés nyilvánvalóbb tény van”, és szombatonként egyrész nem dolgozol, másrészt gondoskodsz azok kiirtásáról, akik szombaton dolgoznak? Vagy esetleg a Szentírás betű szerinti értelmezése iránti igényed kizárólag azon esetekre korlátozódik, amikor a saját előítéleteid alátámasztásához keresel idézeteket?

Nem szükséges válaszolnod. Nyilvánvalóan nem blogbejegyzések olvasásán keresztül fogsz eljutni oda (ha valaha eljutsz), hogy a fundamentalista bibliaértelmezési paradigmádat lecseréld egy msáikra: egy olyanra, amely összhangban áll a hermeneutikai és exegetikai alapelvekkel, a kinyilatkoztatás egészével: nem a betűjével, hanem a szellemével, hiszen ahogy Pál írja: „a betű öl, a lélek pedig éltet” (2Kor 3,6).

Irdatlan nagy a távolság a Bibliára irányuló kényszeres bálványimádástól az Isten végtelenségét (és az emberi gondolkodástól való végtelen különbözőségét) felismerő, autonóm kapcsolatig (amiről Jézus úgy beszélt, hogy az Atyát lélekben és igazságban kell imádni). És ismétlem: ha számodra a világ a betűkbe való csimpaszkodás révén tud csak biztonságos helyet jelenteni, akkor nem hiszem, hogy e távolság áthidalására a blogomat olvasgatva kezdenél késztetést érezni.

A kommented teljesen más vonatkozása, amikor a homoszexualitásrra, annak természetes voltára azt írod, megkapó őszinteséggel, hogy „nem tudom elfogadni”. Mit is jelent ez, kicsit kifejtve? Véleményem szerint a következőket:

Van neked egy bombabiztos világlátásod. A világ olyan, amilyen. Nem más. Bizonyos dolgoknak e prekoncepció alapján szerinted szabad létezniük, más létezőknek nem szabad létezniük: tehát ha mégis léteznek, az nem a világ természetes rendjéből következik, hanem konstrukciós hiba: vagy a teremtésben, vagy a teremtett világ irányításában. Másként fogalmazva: Isten tényleges mindenhatóságát beszűkíted, és csak olyan mozgásteret engedsz számára, amely megfelel a te világlátásodnak (amely, mint írtam, bombabiztos).

Ha valaki olyan jelenséget tapasztal, ami nem illik bele a saját világlátásába, a gondosan felépített rendszerébe, akkor elvileg két lehetősége van:

a) átalakítja meglévő rendszerét, hogy illeszkedjen az új tényhez;
b) átalakítja az új tényt, hogy illeszkedjen meglévő rendszeréhez.

Saját bevallásod szerint te a számodra rendszeridegen tényt „nem tudod elfogadni”, vagyis a fenti b) variáns mellett döntesz. Szíved joga. És teljesen rendjén való, hogy ezt el is ismered. Az erre vonatkozó mondatod egy maximálisan korrekt, énfeltáró megnyilvánulás, egynémely saját képességed (empátia, absztakciós készség, nyitottság stb.) korlátozott voltáról.

Megértelek, mert nekem is vannak bőven hiányosságaim, képtelenségeim, olyan dolgok, amelyeket személyiségemből adódóan „nem tudok” megtenni. Pl. nem tudok tisztán énekelni, nincs térlátásom, és csak ritkán vagyok képes ellenállni, hogy beszálljak teljesen fölösleges vitákba. (Pl. most sem.) Ezek kellemetlen dolgok, és nem is vagyok rájuk büszke. Senki sem büszke arra, ha bizonyos képességeiben deficites. De lehet őket méltósággal viselni. Nyilván a te sem vagy büszke a saját előítéletességedre, rugalmatlanságodra – de szemlátomást méltósággal viseled.

A kommentedből fentebb kiemeltem még egy gondolatot: „Ez a kurvanagy jogegyenlőség és már-már értelmetlen tolerancia szerintem kárára lesz a világnak.”

Ezt nem azért emeltem ki, hogy vitába szálljak vele. Ez a gondolat kendőzetlen megnyilvánulása annak, amit Umberto Eco mindenkori fasizmusnak vagy ősfasizmusnak nevez, és amivel nem szállok vitába, nem érvelek, hanem egyszerűen és apodiktikusan elutasítom. (Ha akarod, ezt tekintheted az én beszűkültségemnek.)

A fasiszta megnyilatkozások természetesen nem egyedülállóak a blogomban. Rendszeresen előfordulnak, és többnyire említés nélkül hagyom őket, mert meggyőződésem, hogy íróikat minősítik. Amiért most mégis kiemeltem, az az volt, hogy az első egy néhány kommented alapján (ellentétben a fasiszta kommentelők szignifikáns többségével) értelmes, gondolkodó embernek mutatkoztál. És szemben azzal, amikor hülye emberek adnak hangot azon meggyőződésüknek, hogy az emberek közti egyenlőség káros, ha ezt olyan ember teszi, aki alapvetően nem hülye (vagy ha igen, ügyesen titkolja), akkor azt kifejezetten veszélyesnek tartom.

„Az ősfasizmus még itt ólálkodik körülötütnk, olykor civi ruhában. Milyen könnyű dolgunk lenne, ha valaki kiállna a világ színe elé, és így szólna: "Újra akarom nyitni Auschwitz kapuit, és azt akarom, hogy ismét feketeingesek masírozzanak Olaszország terein." Ajaj, az élet nem ilyen egyszerű. Az ősfasizmus a legártatlanabb köntösben is visszatérhet. Az a kötelességünk, hogy leleplezzük, és mutatóujjunkkal rábökjünk minden egyes új formájára – mindennap, a világ minden táján.” – írja Eco.

Üdv:

                  Balázs

Címkék: , , , ,


Hozzászólások:


„Ez a kurvanagy jogegyenlőség és már-már értelmetlen tolerancia szerintem kárára lesz a világnak.”

Balázs, szerintem félreértetted ezt a megnyilvánulást. Clericnek szerintem azzal van baja, ha ott is egyenlősdit játszunk, ahol de facto nincs egyenlőség: ha pl. egy gyereknek is megengedjük az egyenlőség nevében, hogy késsel, tűzzel stb. játsszon, vagy ha minden svábbogárnak jogot adunk ahhoz, hogy lakhatása legyen, még ha nekem emiatt csak a lakásom alapterületének tizede marad is meg (mert a kilenc svábbogaramé lesz a másik kilenctized). Remélem, érted. Az embereknek nem az egyenlőség hirdetésével van szerintem bajuk, hanem azzal, ha releváns különbségeket hagyunk figyelmen kívül.

A melegek nem vethetők össze minden tekintetben a heterókkal, mivel nem tudnak gyereket csinálni; összevethetők viszont pl. a meddő heteró párokkal, az idős (nem nemző- vagy fogamzóképes) párokkal, bizonyos mértékben. A gond ott kezdődik, ha a meglévő különbségekhez értékítéleteket társítunk, illetve ha nem releváns különbséget veszünk valahol figyelembe.

Hogy ki szerint melyik különbség hol és miben releváns, az máris más-más mindenkinél, hiszen világnézettől függ, ezért lenne talán érdemes óvatosabbnak lenni a "fasiszta" címkézéssel. Talán hasznosabb lenne az egyes különbségek adott helyzetben való relevanciáját megvitatni, ahelyett hogy címkéket adnál és elhatárolódnál.

Az "értelmetlen tolerancia" fogalma is ismerős szerintem számodra, hiszen pl. a szólásszabadság és a gyűlöletbeszéd határát nem könnyű megvonni, és ha ezen a határon valaki túlmegy, de ezért semmilyen szankció nem éri, azt már bizonyára te is értelmetlen toleranciának fogod tartani. Ez megint olyasvalami, ami kinek-kinek a világképéből fakad, és attól, hogy valakié nem olyan, mint a tiéd, még nem feltétlen alkalmazható rá a "fasiszta" címke.



Umberto Ecóval vitasd ezt meg. Egyébként neked is írom: "Ha akarod, ezt tekintheted az én beszűkültségemnek."



Kopipészt: az ősfasizmus leírásának ecói kritériumrendszeréből a cleric megnyilvánulásában felismerhetők:

1. Tradicionalizmus. Az ősfasizmus elemi alapja a -- többnyire szinkretista -- hagyománykultusz: "mi vagyunk azok, akik birtokában vagyunk az ősi igazságnak".

2. Antimodernizmus. Ez megnyilvánulhat pl. kapitalizmus-ellenességben, de főképp a felvilá-gosodás értékrendjének (a Rációnak) elutasításában. Mint ilyen, az ősfasizmus voltaképpen irracionalizmus.

4. A kritika elutasítása. "A modern kultúrában a tudományos közösség a véleménykülönbséget eszközként tekinti az ismeretek bővítéséhez. Az ősfasizmus értelmezésében a véleménykülönbség árulás."

5. A másságtól való félelem. "Az ősfasizmus per definitionem rasszista."

12. A férfiasság kultusza. A mindennapi életben a hatalomvágy elsődleges megnyilvánulási terepe a szexualitás. Ennek folyománya a nők iránti megvetés "és a nem köznapi szexuális magatartásokkal -- az önmegtartóztatástól a homoszexualitásig -- szembeni intolerancia."



Balázs, attól, hogy te tizegynéhány évvel ezelőtt rendszeresen vívtad a témában a magad csatáját, nem jelenti azt, hogy egy életre letudtad.Részint nem volt részese mindenki, részint meg mindig vannak újak. (Tudod, az újszülöttnek minden vicc új)
Viszont, ha neked múltidő a "közbuziság", akkor tényleg nem kellene foglalkoznod vele és nem kellene reagálni rá. Ha meg fontos számodra válaszolni, akkor nem kellene felhánytorgatni, hogy te már "tizenötévvel ezelőtt is megmondtad" és mégsincs foganatja.
Tudom, egyszerűbb a "kívülállónak" okosnak látszó módon leegyszerüsíteni a dolgokat és visszafogottabb reagálást sugallni, de talán ettől még lehet igazam...

A rabszolgafelszabadítás sem ért véget egyetlen győztes háborúval, sőt, még ma is vannak helyek, ahol létezik valósan, vagy szalonképesen.
A tudatlanság, az előítélet, az együttérzés hiánya, a felületesség, az általánosítás olyan emberi dolgok, amiket nem lehet kikerülni, amibe lépten-nyomon belebotlik mindenki, (még az is, akinek sajátja valamelyik/valamelyikek a felsoroltakból) minden korszakban. Ezért lehet, hogy időnként újra és újra a fasizálódás jelei megjelennek, ha komolyabban jogokat akarnak kicsikarni. A törvényes diszkrimináció talán az első kézzelfogható lépések egyike.
Egy ideje nem hiszek abban, hogy az ember fejlődik, csak a körülményei változnak. Az egyes ember igen az fejlődhet, de az emberiség nem. Viszont az egyén fejlődése nem megy, csak keserves harcok árán, amiben a környezettől elszenvedett vereség gyakoribb, mint az aratott győzelem.

Tehát ha nyugis életet akarsz, akkor ne foglalkozz a közügyekkell. Ha meg nem visz rá a lélek a közönyre, akkor növessz páncélt.
Valami ilyesmit már mondtam neked legalább hat évvel ezelőtt is - de akkor is megcáfoltál, mint ahogy valószinűleg most is meg fogsz.
Bár úgy látszik az élet engem igazol, minden logikus és ütős ellenérved ellenére.
Pedig aki nem bírja a vért, az ne menjen sebésznek, ha szakmailag mégoly rátermett is. Senkinek nem tesz jót vele.

Kata



Ádám

Bár kimondottan nem értek egyet azzal, amit írsz. Egy gondolatod felkeltette a figyelmem. "A melegek (...) összevethetők viszont pl. a meddő heteró párokkal, az idős (nem nemző- vagy fogamzóképes) párokkal" írod. Nos, a fogamzóképtelen (bármilyen okból is legyenek azok) heteró párok fogadhatnak örökbe. Akkor a meleg párok is?

Örülök, hogy végre rászánod magad, és megmutatod nekünk a megengedő és elfogadó énedet. Köszönjük.



Először is: elfelejtettem három dolgot. Az első az, hogy a nickem félrevezető. Nem vagyok vallásos, legkevésbé sem tiszteletes. A Biblia legalább 5 éve a kezemben csak költözéskor volt. Előtte olvastam néhányszor, egy-két dolgot pusztán történelmi érdeklődésből jobban körüljártam, de ennyi. Másodszor (és ez következik az elsőből is), a Bibliát nem tekintem olyan műnek, amelynek a mindennapjaimat és a gondolkodásomat befolyásolnia kellene. Harmadszor pedig, de nem utolsósorban, hajlamos vagyok megfeledkezni, hogy a beszélgetőpartnereim nem gondolatolvasók. Ez személyes kommunikációnál nem gond, rögtön látom, ha nem világos, hogy mit akarok mondani. Ennél a késleltetett módszernél, amelyhez hozzávehetjük azt is, hogy nem ismerjük egymást, ez nyilvánvaló hátrány.

Még annyit, hogy a varázslóiskola igazgatójáról egy fényes fórumon belinkelt írásod hozott ide. Valószínűleg a meglepetés ereje tartott itt: tisztelem azokat, akik ilyen nyíltan felvállalják azt amiben hisznek, még ha nem is értek egyet vele.

Fasisztának még soha nem neveztek. Természetesen tőled sem fogadom el; betudom a harmadik pontnak. Rámaggatni ilyen erős jelzőket azért nem szép dolog, még akkor sem, ha a te szempontodból, vagy bárki más leírása alapján helytálló is. Az általad kiemelt utolsó mondatban elkalandoztam már. Általában véve a tolerancia nagyságát tartom helytelennek, valamint a következetlen alkalmazását. Kíváncsi lennék, hogy mondjuk 10 év múlva hol tartunk a tolerancia jegyében.

Persze hibázok és rosszul gondolok dolgokat. Lehet, hogy igazad van abban, hogy az előrángatott idézetek a Bibliából nem helytállóak. Abban biztosan igazad van viszont, hogy a leírtak szellemiségét kell nézni. Ebből gondoltam, hogy vannak bizonyos dolgok, amik változnak, megint mások viszont nem. Helytelen lehet, hogy én döntöm el, melyek ezek, de hát mégis csak az én világlátásom, nem? A gyilkosságot, a házasságtörést, az állatokkal való közösülést, a magántulajdon megsértését szerintem ma sem díjazná a Biblia ihletője.

Általában azt vizsgálom, hogy ha mindenki úgy tenne, ahogy én teszek, akkor merre haladhatna a világ. Ezzel nem hozzáidomulni akarok a világhoz és nem is a világot akarom magamhoz idomítani: ez játék a gondolatokkal, mégis hasznos. Annak ellenére is, hogy kevés ismeretem van ahhoz, hogy még csak megjósolhassak is egy ilyen bonyolult következményrendszert.

Ebbe nem tudom beilleszteni a homoszexualitást. A szexualitás genetikai kódja az utódnemzés. Nem az örömszerzés, nem a stresszoldás, nem a fétiseknek való hódolat. A homoszexualitás ellentmond a genetikai kódnak: nem alkalmas utódnemzésre. Említettem már az anatómiát. A genetikai kód látható formája, a célja világos.

Azt írod: "[...] az emberek közti egyenlőség káros [...]".

Nyugtass meg, azért ez nem jöhetett le az eddig általam leírtakból, vagy igen? A bármi áron elérendő, értelmetlen dolgokra való kiegyezést tartom károsnak. Vagy ismerjük el a férfiak szüléshez való jogát is? És az még csak a kezdet lesz. Kicsiben meg lehet nézni mire jó a szélsőséges tolerancia. Már a cigányokat nem hívhatjuk cigányoknak, mert kisebbség, már a tanárok nem oktathatják a gyerekeket, mert beperelhetik őket a szülők ha azt mondják a gyereknek, hogy ne szidja az anyjukat, ha a Micimackót kéttévágó reklámban mittudom én milyen helyszínelők előzetes megy a trancsírozott hullákkal miközben korhatárkarikákkal operálnak... Álszent, sehova sem vezető tendenciák. Mindennaposak, ezért megszokjuk őket. A felgyorsult világban nem állunk meg megvizsgálni és felülbírálni őket, mert sokkal egyszerűbb azt mondani: tolerancia! Már mehetünk is tovább. Etetjük a galambokat a főtéren és férni sem lehet tőlük? Tolerancia az öreg néninek! Jogegyenlőség van.

Elragadtattam magam. Remélem érted azért.



Cleric

A Bibilia magyarázó részekhez nem nagyon szólnék, nem vagyok teológus. De egy idézet nekem is eszembe jutott: "Szeresd felebarátod, mint tenmagad!"

Másrészt írsz a genetikai kódoltságról így: "A szexualitás genetikai kódja az utódnemzés. Nem az örömszerzés, nem a stresszoldás, nem a fétiseknek való hódolat. A homoszexualitás ellentmond a genetikai kódnak: nem alkalmas utódnemzésre."
Nem új gondolat és etológusok évtizedes megfigyelése, hogy a fejlettnek nevezett emlősök között (pl. delfinek, főemlősök) igen gyakori a pusztán örömszerzésből folytatott nemi aktus, sőt gyakran előfordul egynemű szexuális kapcsolat is. A vörös csimpánz, mely genetikai kódjában a legközelebbi faj az emberhez napjában többször és a törzs majd minden tagjával folytat nemi aktust - feltételezések szerint üdvözlésként, a társas vszonyok megerősítéseként - függetlenül a partner nemétől. Ez persze biológiai tény csupán, s mint akármely más a világnézetedbe nem illő dolgot, ezt is figyelmen kívül hagyhatod.



Kata: Nem gondolom, hogy a "közügyekkel foglalkozni vgy nem foglalkozni" kérdésre adott válasz redukálható egy igenre vagy nemre. Azt mondod, aki nem bírja a vért, ne menjn sebésznek. De létezik olyan helyzet, ami nem a műtő steril világa, hanem mondjuk véres baleset a puszta közepén. Ebben az esetben másodlagos az illető vérrel szembeni averziója: elsődleges az életveszély elhárítása. Akkor is, ha az emberünk közben elhányja magát, elájul, és hetekig kísérik még a rémálmok.

Abban egyetértünk, hogy aki ma lobogtatja a Bibliát a szemem előtt, azon nincs alapom számonkérni azt, amit 15 éve megírtam. Ez igaz. Ennek felismerése azonban nincs hatással arra, hogy az adott szituációban milyen érzéseim vannak: frusztráció, szomorúság, elkeseredettség, csüggedtség.



Bikkfa

Az alapvető genetikai parancs az utódnemzés. Minden élőlény a földön szaporodik. Mivel nincs tökéletes létforma és a körülmények sem mindig optimálisak, ettől lehetséges eltérés (mindegy minek nevezzük). De az eltérések, amennyiben az alapvető genetikai parancsnak ellentmondanak, károsak. Gátolják a fajfenntartást, legszélsőségesebb formájában az adott faj kihalásához vezethetnek.



"Az alapvető genetikai parancs az utódnemzés."

Ez igaz, de részigazság. Két kiegészítés:

1.) A faj számára alapvető genetikai parancs az utódnemzés. – Az egyes egyed számára nem szükségszerűen. A "nem-utódnemzés" génje szívósan tartja magát az emberi fajon belül számos verzióban (pl. cölibátus), pedig bőven lett volna rá idő, hogy a természetes szelekcióval eltűnjön.

2.) Az egyik alapvető genetikai parancs az utódnemzés. – És ezenkívül van egy rakás genetikai parancs. Ilyen pl. az egyes egyed számára a saját lét fenntartásának parancsa. És minél komplexebb létezési szinteket nézünk az élővilágban (az ember pl. roppant komplex), a létfenntartás annál inkább túlmutat a primer biológiai szükségleteken. Lásd Maslow szükségletpiramisa.



Balázs

Az első kiegészítésed elváltozás. Eltérés a genetikai parancstól. Amennyiben az egyed (az ember esetében) úgy dönt mondjuk szociológiai okból, hogy nem nemz utódot, a genetikai parancsot felülbírálja. Nem ítélem el. De eltér a természetestől. A "nem-utódnemzés génje", ahogy írod, elváltozás. Minden genetikai betegség elváltozás, eltérés a tökéletes genetikai kódtól.



Cleric: Tárgyilag tévedsz. A genetikában nincs olyan, hogy "tökéletes". Ez erkölcsi kategória, emberi belevetítés. Mítosz.

A genetikában vannak ilyen szekvenciák meg olyan szekvenciák. Egy génnek pl. többféle allélja. És egy génnek többféle mutánsa. Az, hogy te ma kommenteket írsz nekem, és én arra válaszolok, mutációk tömegének következménye teszi lehetővé: e történet ott kezdődött, amikor pár milliárd évvel ezelőtt az ősóceánban egy "tökéletes" egysejtű valamelyik osztódásakor úgy döntött, hogy akkor ő most talán kipróbál valami újat.

Nincs a genetikában jó vagy rossz. Pláne nincs olyan, hogy "természetellenes": mindaz, ami létezik, a természetben létezik, a természet hozta létre, a természet törvényei szerint. Amivel valami szembefordulhat, az nem maga a természet (hiszen egyetlen létező sem tud természeti törvényekel dacolni, sem a gravitációval, sem a termodinamika, az aerodinamika, a genetika vagy bármi egyéb törvényével), hanem a természetnek, a világmindenségnek egy adott időpillanatban meglévő állapota. Ezzel aonban minden szembefordul: nemcsak az, aki nem nmz utódot, hanem az is, aki nemz. Továbbá szembefordul vele a hó, a fagy, a szél és a szélcsend. Ha valaki a világot statikus térnek szeretné gondolni, amely azért épült ilyenre, hogy otthonul szolgálhasson egy bizonyos fajnak (a homo sapiensnek), az nem örül az ilyen változásoknak: az minden változást "természetellenesnek" tart. Nyilván, hiszen van egy önkényes, maximálisan emberi (mítikus) definíciója arról, hogy "természet" (ami persze köszönőviszonyban sincs azzal, hogy a valóság ténylegesen milyen vagy milyen nem).

A genetikában/evolúcióban csak egy dolog értelmezhető: valami vagy működőképes, vagy működésképtelen.

Azt pedig, hogy mi működőképes, egyetlen -- baromi egyszerű -- módon döntheted el: körülnézel. Amit látsz, az működőképes. Ami működésképtelen, azt nem látod. Azért, mert évezredek, évmilliók során kiszelektálódott, eltűnt a létért folytatott versenyben. Ez a természetes szelekció. Ami nem tűnt el, az azért nem tűnt el, mert képes volt nem eltűnni. Mert működőképes.

Függetlenül attól, hogy számodra szimpatikus-e vagy sem.



Ha már a sezxualitás funkcióiról (is) van szó: a szexualitásnak szociális-érzelmi funkciói is vannak (túl vagy innen az utódnemzésen és az örömszerzésen).

Az emberi szexualitásnak a két ember közti kötődés kialakításában és fenntartásában is fontos szerepe van, részt vesz az ilyen módon (is) összetartozó emberek ritmusainak összehangolódásában, érzelmeik harmonizálásában.

A kötődéssel jellemezhető emberi kapcsolatok pedig bizonyítottan hozzájárulnak nem csak a lelki, de a testi egészséghez is. A kötődésre való igény és képesség pedig az emberi csecsemőkkel együtt születik, genetikailag kódolt emberi sajátosságról van szó.

Vagyis a szexualitás utódnemzéstől elválasztható funkciói csak súlyos csúsztatások, vagy még súlyosabb tévedések árán azonosíthatók a hedonizmus önzésével, vagy valamely "tökéletes" genetikai kódtól való eltérésssel.



cleric

A genetikai parancsról: a gének nem határoznak meg tevékenységet az embernél. A gének tulajdonságokat, hajlamokat képviselnek, ilyen a hajszín, a szemszín, ilyenek bizonyos genetikai betegségek, és ilyen a függőségre vagy épp a homoszexualitásra való hajlam.
Az utódnemzés nem tulajdonság, hanem tevékenység. Mint ilyen a természet törvénye ugyan, de nem genetikus. Hanem szójátékkal élve generikus, ha ugyanis nem lenne, nem "generálna" génmódosulást, új gént sem.
Az általam felsorolt példákban szereplő állatok ugyan a kihalás szélén állnak, de úgy vélem ebben inkább az emberi faj kiszorítósdi hozzáállása, és nem a saját társas viselkedési szokásaik dominálnak. Ezzel szemben például az ember esetében, ahol jól látható, hogy amióta arról feljegyzés készülhetett: voltak egynemű kapcsolatot ápoló emberek, nem beszélhetünk kihalásról. A legrégebbi fennmaradt írásos mű a Gilgames eposz is egy férfi-férfi szerelmet bont ki. Tehát annak ellenére, hogy milyen rég óta jelen van a homoszexualitás az emberek közt, az emberi faj még nem halt ki. És, ha kihal, nem hiszem, hogy ezért. Attól tartok, hogy épp azért fog, mert többek között a melegséget sem tudja elfogadni olyannak, amilyen. Létezőnek.



Hát ja!Mindig édeklödéssel figyelem amikor amikor valaki azt bontogatja,hogy mi ternészetes és mi nem az.Az atombomba nem természetes,Az olajfuró tornyok nem természetesek és még etc.De minden más ami természetes örökölt formájában létezik és cselekszik nem térhet el a természetestöl mert azt sem tudhatja milyen kritériumok jelentik egyáltalán ezt a szót.Genetikailag kódolt utódnemzés?
Hát igen ebben lehet valami,de azért gondoljuk át,A homoszexualitásra vonatkozó nyomok jóval Krisztus elé vezethetök vissza ami feltételezheti,hogy mindig is a társadalom egyik viselkedési formáját képezte.És talán nem véletlenül.Az emberi szaporodás olyan mértéküvé vált,hogy szinte minden létezö egyéb élölényt kiszorit a világból.A jelenlegi 6 milliárd ember 2020-ra 12 milliárdos létszámot mondhat magának ademográfiai mutatók szinte hatványozodva nönek.

Talán a geneteika és az evolució nem véletlenül alkitotta úgy,hogy egy férfi egy másik férfivel is boldog lehet söt a vicc kedvéért hozzáteszem a szexuális aktus is könnyen kivitelezhetö söt mintha az emberi test még támogatná is a dolgot.(nézzetek bele egy anatomia könyvbe)Ha az emberiség lassan nem mond le arról a nevetséges nézetéröl,hogy egyetlen dolga,hogy továbbörökitse magát(itt hozzátenném,hogy sokaknak elvből nem hagynám),akkor lassan nem lessz hol és miért fennmaradni az embereknek.

„Ez a kurvanagy jogegyenlőség és már-már értelmetlen tolerancia szerintem kárára lesz a világnak.”

Erre csak annyit hogy eddig csak a kurvnagy jogegyenlötlenség és már-már értelmetlen intolerncia volt kárára a világnak.Lásd:háborúk,vallási háborúk,afrika és egyéb 3.világbeli országok.Fasizmus,kommunizmus,marxizmus,
terrorizmus.
Éhezök,létminimum alatt élők,beteg AIDS-es gyerekek stb. stb.

Úgyhogy egy jó tanács azoknak akik túl nagy toleranciáról beszélnek nézzenek magukba és gondolják végig,azzal hogy csak csöndbe vannak és a hülye beszükült dogmáik és elöitéleteik szerint élnek mennyi szar dologhoz járulnak hozzá.Gyerünk csináljon mindenki 5 gyereket adja tovább nekik gyülölködö és dogmatikus gondolatait és irtsunk ki mindent magunk körül.Na kb ennyi.Bocs minden elütésért.
De hogy valami jót is tegyek a végére ezt nézzétek meg:
http://www.youtube.com/watch?v=_qf0puHJ-KM

Üdv mindenkinek!
Krisztián


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta