Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
hétfő, július 14, 2008
18:01 A társadalom kényszerbetegsége
Címkék: Politika, Pszicho, Vers, Világ+ember Hozzászólások:
kedves Balázs!
A fasizmus az én szótáramban nem az üvöltözést, hajigálást és vagonírozást jelenti, hanem -- az Umberto Eco által használt ősfasizmus értelemben -- egy attitűdöt, amely, ha jól értem nagyjából ekvivalens azzal, amiről te totalitarizmus néven beszélsz.
Nem tisztem Balázs helyett megírni, hogy ő mit érez, de egy tippet azért hadd: az apokaliptikus vízióknak a melegfelvonuláson tapasztaltak nem kiváltói, hanem megerősítői.
Szerintem egy kicsit hatoljunk mélyebbre. A fasizmus - abban a szélesebb értelemben, ahogy Balázs használja - egy tünet. Ha jól értem, Balázs szerint is. Egy olyan tünet, melynek sokféle oka lehet. Balázs bemutat egy okot, mely szerinte történemileg lényeglben mindig ugyanúgy vezet ehhez a tünethez és az egyének szubjektumában is analóg jelenségeket vél felfedezni. Szerintem azonban téves az a feltételezés, hogy a fasizmusnak, mint a társadalom elmebetegségének, mindig ugyanaz a patomechanizmusa. Ugyanúgy, mint ahogy az emberi elmebajnak sem igazán homogén az etio-pathogenesise. A múlt hétvégi társadalmi elmebaj eredetét én sokkal konkrétabban megfogalmazható okokra vezetném vissza, melyek speciálisan arra a mai magyar társadalmi valóságra jellemző, amelyben élünk és amelyek ebben a formában nyomaiban sincsenek meg - mint ahogy azt a tények bizonyítják - még a velünk szomszédos országban sem (csak jó irányba kell kitekinteni :). Ezért azt az apokaliptikus víziót, amit Balázs felrajzolt én kifejezetten tévesnek tartom, bár - hasonlóan az előttem szólóhoz - emberileg tökéletesen megértem. Ennek megfelelően Balázs következtetéseit sem tartom objektíve megalapozottnak, és a magam részéről - vele ellentétben - éppen azt gondolom, hogy neünk, akik látjuk a bajt, itt kell maradnunk és dolgoznunk kell annak érdekében, hogy kigyógyuljon a magyar társadalom ebből a kórságból (is).
Sok mindenben egyetértek veled Balázs, de a hasonlat nem helytálló szerintem.
Azt hiszem, valamilyen információ nem elegendő hatékonysággal lett (de)kódolva.
ok. balázs, kösz a magyarázatot, az idevágó eco-t nem olvastam, és kizárólag annyiból zavart az egyenlőségjeltétel, h nekem (és gyaníthatóan sokaknak) a fasizmusról mindenféle konkrét politikai konnotációk ugranak be elsőre (ismerve eco politikai aktivitását, még az is lehet, h ő erre egy picit azért rá is játszik), ahogy elmondod, simán érthető a gondolatmenet maga
Kedves Balazs!
Kedves névtelen!
Kedves Balázs!
A dementorok a Harry Potter-világ legundorítóbb figurái. Amit én írtam róluk, az ennek a szövegnek a 8. pontjában olvasható.
Akkor a kényszerbetegeket dementoroknak nevezni egy kicsit erős.
A dementornál lehet, hogy kevésbé bántó a közismert "energiavámpír" kifejezés. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |