Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia
–
Sorskönyv nélkül –
Olvasókönyv –
Képmutatás –
Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
|
|
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással,
de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem
van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem
saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva,
illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról
elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben
is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol
esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)
|
hétfő, március 23, 2009
15:36 Egyixemem, másixemem
Címkék: Felmutatható, Jog, Könyv 
Hozzászólások:
Megdöbbentő!!!!!!!! Arról nem is beszélve, hogy ez a te saját naplód még ha inertnetes is. Eszméletlen! De még ha a nevedet is odaírja, az se változtat azon hogy nem kérdezte meg senki hogy ugyan má akarod-e egyáltalán. Ez undorító!   szerint:
a masikszemedre szeretnek reagalni: irtora vicces, meg hihetetlen, hogy a millio magyar blogbol, a milliard bejegyzesbol eppen pont ezt kaptak ki, ez nagyon mulatsagos, meg orokke meselheto, meg tokjo, nekem nagyon tetszik legalabbis, meg buszke is vagyok, meg egyaltalan, hogy ez milyen nagyszeru!
Szerintem is inkább elszomorító, mint vicces ez az eset.
Elképzelem magam, amint a netről keresek valami jó kis frappáns szöveget, ami mai, modern, ami megfelel a célnak, hogy érettségi feladat legyen belőle. Nem művet keresek, hanem nyersanyagot. Írhatnám én is a kollégáimmal, de valakinek eszébe jutott, ott van forrásként az internet, végtelen sok szöveggel. Eszembe ötlik, milyen jó lenne blogok közt keresni (és megvan a tudásom, hogy blogot általában fantázianéven írnak). Szövegeket látok, alapanyagokat, aszerint figyelem, hogy meg lehet-e belőle főzni, amit szeretnék, jó-e hozzá. Elkerüli a figyelmem, hogy az egyik blogger teljes névvel szerepel Kutyafülike és Abrakadabra között. Vagy látom, de arra jutok, nem írok a három idézetből egyhez szerzőt (úgysem tudni, a saját neve-e).
Nyilván nem. Minden agresszív cselekményt át lehet keretezni úgy, hogy az ember a végén szinte tapsoljon az agresszornak, vagy legalábbis empatikusan hümmögjön, hogy na igen, ez volt részéről csaknem az egyetlen logikus döntés. Lásd ugyanerre a kottára Robert Merle Mesterségem a halál. (Gy.k.: A példa nem a nagyságrendre vagy horderőre vonatkozik, hanem a működés módjára.)
szerintem akik összeállították a feladatsort, még a kilencvenes években élnek, amikor az egész net olyan volt, mint a wikipédia: ha tetszik, akkor nyúlhatod. << Vissza |
|
|
látogató 2005. január 10-e óta |