Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szerda, május 13, 2009
16:47
 
Van mentőcsónak...? –


– kérdezi kétszavas kommentjében Kata Daniel Quinn alább idézett szösszenete kapcsán. A kérdés jogos, de az én válaszom nem kétszavas lesz.

A hajó tízezer éve épült, és a tengerre bocsátás pillanatában léket kapott. Elkezdett beszivárogni a nedvesség, aztán egyre több és több víz került a hajóűrbe. Az utasok évezredeken keresztül szorgalmasan meregették kifelé a vizet, és úgy gondolták, hogy ez hozzátartozik a hajókázáshoz. De a lék egyre tágult, a vízszint egyre magasabb lett, és úgy negyven éve elég sokan elkezdtek megijedni. Mára pedig aki nem vak, az látja, hogy a süllyedés elkerülhetetlen.

Vízi közlekedés azonban korábban is létezett: az emberek már hárommillió évvel ezelőtt elkezdtek úszó fatörzseken kimerészkedni a nyílt tengerre. A járművek aztán egyre tökéletesebbek lettek, és abban az időben, amikor ezt a böhöm nagy óceánjárót építeni kezdték, már több tízezer csónak, tutaj, kenu, kishajó és dereglye volt a vízen mindenfelé. A legkülönfélébbek voltak ezek forma, méret és szín tekintetében, de egy közös volt bennük: mai szemmel nézve mindegyik döbbenetesen biztonságos volt. Döbbenetesen, de nem csodálatosan, elvégre mindegyik járművet sok tíz- vagy százezer éven keresztül tökéletesítgettek. Lehet, hogy két egymás mellett úszó alkalmatosság még csak nem is hasonlított egymásra, de ez senkit nem zavart: föl se merült senkiben, hogy a hajóépítésnek lenne egy „igazi”, egy „egyedül helyes” módja.

A tízezer évvel ezelőtt épített óceánjáró utasai semmivel se voltak jobbak vagy rosszabbak, mint akik a többi járművön hajókáztak. Viszont a hajó olyan kényelmesre sikeredett, hogy utasai elkezdték azt gondolni magukról, hogy a vízi közlekedés minden más módja eredendően helytelen. Az ember arra született, hogy ezen az óceánjárón utazva szelje a habokat.

Hogy mentőcsónak van-e?

Magán a hajón természetesen nincs – miért is lenne? Az építéskor tán fölmerült ugyan, hogy nem ártana egy-kettő, de ha így is volt, miután meggyőződtek járművük kiválóságáról, sürgősen megszabadultak tőlük. Elvégre értelmetlen lenne tökéletlen, idejét múlt járművekkel terhelni a világ egyedüli tökéletes járművét.

A vízen lévő kisebb járművek mindegyike kiváló mentőcsónak lehetne... azaz lehetett volna. Mivel azonban a hajó utasai úgy döntöttek, hogy a vízi közlekedés egyetlen igazi formája semmi más, csakis az ő hajójuk, minden más járművet szisztematikusan a víz alá süllyesztettek. Ha azok utasai felkéredzkedtek a hajóra, akkor nélkülük, ha nem voltak hajlandóak kiszállni, akkor velük együtt. És minden egyes elsüllyesztett csónakkal menthetetlenül elsüllyed azon tudás egy darabkája is, amely tudást sok tíz- és százezer éven keresztül teszteltek. Mára a sok tízezer csónakból alig egy néhány lebeg még a vízen: távoli tengereken, ahová a nagy hajó még nem jutott el. És akad egy pár másik is, amelyben még ülnek ugyan, de minekutána a nagy hajó matrózai meglékelték őket, egyre többen kapaszkodnak át belőlük az óceánjáró fedélzetére, hogy aztán azzal együtt süllyedjenek el.

Ez a hajó menthetetlenül el fog süllyedni. Hogy néhány évtized múlva lesznek-e még embereket szállító járművek ugyanezeken a tengereken, vagy csak a végtelen víztükör lesz, ameddig a szem ellátna, ha lenne még szem, azt nem tudom megmondani. Ha lesznek, akkor az azt jelenti, hogy valakiknek (keveseknek vagy sokaknak) sikerült időben elhagyniuk a hajót, és az uszadék fából vagy bármi egyébből valami újat próbáltak kihozni. És remélhetőleg tanultak elődeik hibájából, és nem a „tökéletes” hajót akarták megépíteni, hanem olyan járművet, amely biztonságos. Olyat, ami működik.

Címkék: ,


Hozzászólások:


Tehát ha nincs mentőcsónak és az emberek zöme nem menekül át egy másik, biztonságosabb vízi járműre -- akkor vajon nem logikusabb, hogy addig is élhetőbbé kellene tenni a hajót, még ha süllyed is?
Azaz véget vetni a kizsákmányolásnak,
egyenlő munkáért egyenlő bért harcolni
igyekezni felszámolni a faji különbözőségeket - stb.

Igaz, hogy az egész hajó pusztulásra van ítélve, igaz, hogy talán elenyészően kevesen menekülnek meg (akárcsak a keresztényi figyelmeztetések szerint) -- azonban ha egy haldoklón nem is tudnak segíteni, a kínjain enyhíteni nem balgaság.
Szerintem.

Meg aztán a jelen levők is mind ezen a hajón vannak, mégha látják is, hogy nem biztonságos.
Vajon mennyivel ésszerűbb az az utolsó gondolat: én megmondtam ?!

(oncogito)



Amit te mondasz, azok a rezignáltság szavai. Ugyanis abból indulsz ki, hogy "az emberek zöme nem menekül át egy másik, biztonságosabb vízi járműre". Én nem ebből indulok ki. Én abból indulok ki, hogy az emberi természetnek semmi baja, így ha az embereknek felkínálnak egy vonzó lehetőséget, akkor azt a lehetőséget fogják választani. Ha ez konkrétan azt jelenti, hogy fejest kell ugrani a vízbe, és erősen kell tempózni egy darabig, amíg megtalálunk egy biztonságos csónakot, akkor azt. De én abban hiszek, hogy több jót teszek a környezetemnek azzal, ha felhívom a figyelmüket arra, hogy

1.) életveszélyben vannak;
2.) van alternatívája annak a valaminek, ami miatt életveszélyben vannak,

mintha erről szomorúan hallgatok, és részt veszek abban, hogy barátságosabb színűre fessük a közös koporsót.



Te miért vagy még ezen a hajón...?

Nem hiszem, hogy az egyén képes arra, hogy akár a léket betömje, akár áttessékelje az emberek zömét egy biztonságosabb járműre.
De abban igen, hogy a kiszabott idő alatt enyhítsen ahol tud.

És még valami.
A közös koporsó és az óceán leírása hiszem, hogy szerinted sem pontos.
Ugyanis hiszem és feltételezem, te is hiszed, hogy az a mindent elnyelő víztükör nem feneketlen -- és az sem merül le egészen, aki "csak" enyhíteni képes...



Azért vagyok a hajón, mert egyedül leugrani nem lehet róla. Ez egy ilyen hajó. :)

Ha viszont mindannyian (vagy legalábbis: elég sokan) belátjuk, hogy erre a hajóra pusztulás vár, akkor gyakorlatilag egyetlen szökkenéssel elhagyható lesz. Ugyanis egy valami láncol csupán a hajóhoz: az a megalomán téveseszme, amely szerint ez a világ legjobb hajója.

Az érvelésed kicsit arra emlékeztet egyébként, mint amikor valaki azt mondja, hogy nem szabad orvosságot bevenni, mert Isten, ha akar, meggyógyít anélkül is. De hát könyörgöm: az orvosságot nem Isten teremtette? És az ahhoz való képességet, hogy egy pusztító magatartásformát hátrahagyjunk?

Az utolsó szavaiddal, felteszem, eszkatológiai kérdéseket vetsz fel. Ez a jelen téma szerint irreleváns. Nem az a kérdés ebben az összefüggésben, hogy van-e örök élet, hanem az, hogy lehet-e az embernek fenntartható módon élni ezen a bolygón.



Balázs, én sem hiszem, hogy a mi világunk a világok legjobbika.
Biztos, hogy még sokan nem hiszik.
Hogy fogjunk össze és hogy "szökkenjünk" egy nagyot?

Tudom, a kérdés nem az, hogy mit kell tenni, erről már írtál.

Node engem meglehetősen provokál, hogy valamit hangoztatsz, amivel egyet is értek, mégis mind az egyetértők máig a helyünkön maradunk - és ezért még "ostorozol" is.

Persze, hogy kell hangoztatni hogy baj van -- ezt minden korban mindig volt/voltak akik megtették. Még alternatívát is mutattak.

Mégis itt vagyunk akik itt vagyunk...

Balázs, az emberiség már meg van váltva, az egyénen múlik a hogyan tovább. Az egyén csak a maga szűk környezetében képes élhetővé tenni az életet.
De ez lehetséges még ezen a süllyedő hajón is, ahová születtünk.



Egyetértek azzal, hogy az egyénen múlik minden. Rajtad, például. De nem csak annyiban, hogy elviselhetőbbé teszed a hajó süllyedését, hanem abban, hogy megmutatod másoknak a kiutat. Azt mondod: "Persze, hogy kell hangoztatni hogy baj van -- ezt minden korban mindig volt/voltak akik megtették. Még alternatívát is mutattak."Ebben nem értünk egyet, már ami a felvetett témát illeti: az emberiség túlélését ezen a bolygón. Az, hogy ez veszélybe kerülhet, aránylag új keletű dolog. Néhány évtizede ismerték csak fel, hogy a Föld öngyógyító képessége nem végtelen, hogy a természet nem a mi pártunkon áll (mint ahogy senkién sem). És az, hogy mi ez a börtön, amelynek valamennyien a foglyai vagyunk (hogy elszakadjunk a hajó-metaforától), hogy hol is van a ketrec rácsa -- sajnálom, de erre más hihető magyarázatot, mint amit DQ ad, nem hallottam eleddig. Ilyenformán alternatívát sem.

Eleddig.



Nézd, tény az, hogy a bolygó és általában az univerzum mélyebb ismerete kell ahhoz, hogy egy természeti katasztrófát előre lásson az ember.
De az ember ember, ami azért jelent valamit.
Amikor arról beszél valaki, hogy önzetlenség, hogy mások iránti felelősségérzet, élni és élni hagyni, hogy a természet szeretete -- akkor bár meglehet kevéske természettudományos ismerete van, meglehet az őskorban, vagy a középkorban él -- de mégis ennek a bolygónak a megmentéséről van szó. Meg aztán azok a kis vízi járművek utasai, akik biztonságos és működő hajókat tudtak készíteni azok nem csak ismerték az alternatívát, de hasznosították is.
Te magad is arról beszélsz, hogy a hajó a keletkezésekor kapott léket - és az emberek már akkor is látták, hogy valami nem stimmel, hogy nem jó felé mennek a dolgok.
Azóta egyfolytában ott a figyelmeztetés mellett az alternatíva is, mégpedig az amiket korábban felsoroltam.
Ezernyi ránk maradt bölcsesség adott és ad alternatívát.

Igaz, ma másfélékre lenne szükség ahhoz hogy a lék betömődjön, mint sok ezer éve, de az alapelv, a lényeg, a szemléletmód ugyanaz.
Az, hogy "jól csak a szívével lát az ember" (és rég rossz, ha ezt konkrétan bizonyítani kell) egy olyan készség, ami megment - régóta mondják, régóta tudjuk és mégis csak keveseknek sajátja.
Még akkor is, ha vannak akik egész életüket teszik fel arra, hogy ezt másokkal is megértessék.
Az egyetlen és egyben a legtöbb, amit el lehet érni, ha valaki ezt önnön életében tudja megvalósítani és átadni azon keveseknek, akik nyitottak rá.


Ja, egyébként egy minden korban hasznosítható alternatívát eleddig bizony hogy egyvalaki mondott -- egy egyszerű ács fia. ;-)



Kata, teljesen másról beszélünk. Olyan jelentést adsz az általam választott metaforának, amely jelentésnek köze sincs ahhoz, aminek a megjelenítésére az adott képet választottam.

A válasz kommentnek túl hosszú lenne; önálló poszt lesz.


Megjegyzés küldése

<< Vissza


Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta