Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
csütörtök, június 25, 2009
08:47 Végre az igazság
Címkék: Agymenés, Kopipészt, Virtuál Hozzászólások:
Tényleg nem szép, ha József Attilát zagyvaságai között idézed. (Bocsánat, magas labda volt.)
"Nem szerettem meg , sőt : Mégis minden jót kívánva : Almási Lászlóné"
Szerintem ez akkor is egy csodálatos világ. Íme, ennyi vélemény, és ennyi mód, ahogy ez közlésre kerülhet. S a világmindenség meg minden, mégis csak halad, csak halad.
Tényleg, Balázs, már én is meg akartam Tőled többször kérdezni: miért bántod a MÁR MEGALKOTOTT tényeket?
Azért jó odafigyelnünk a megengedő hangra is: "azt válaszol amit akar"... Micsoda szabadság, minő tisztelet...
Balázs, ugye hogy te is azt hiszed, amit látsz és nem azt, amire gondoltak?
Kata, én is úgy látom, hogy elég problematikus kettőnk között a kommunikáció. A fő gondot abban látom, hogy egyszerűen elképzelésem sincs, miről akarsz engem immár hosszú hetek óta kétségbeesetten meggyőzni. Arról, hogy nem vagyok tökéletes ember? Hát persze, hogy nem vagyok az. Soha nem is állítottam. Akkor viszont...?
Jó füle lehet a néninek, ha hallja, hogy HANGOSAN tépelődsz. Én csak az írott formáját veszem észre :-) << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |