Játszom. Szombat óta, amikor épp van egy kis időm, játszom. A Facebookon van egy játék, a neve FarmVille – azzal játszom. Naponta többször, hol pár percet, hol órákat, mikor hogy érek rá. Időnként előfordul, hogy rákattanok egy játékra, és akkor azzal foglalkozom orrvérzésig. Tart, ameddig tart, de ameddig tart, addig az tölti ki az életem egy jelentős részét, és akkor épp jó nekem.

A FarmVille különlegessége, hogy stratégiai játék. Ettől persze önmagában még nem lenne különleges; a különlegességét az adja, hogy stratégiai játék – és én szeretek vele játszani. Na, ez ritkaság. A stratégiai játékokat két okból nem szeretem: egyrészt túl komplikáltak, másrészt túl agresszívak. Mármint számomra.

A komplikáltság arra vonatkozik, hogy rengeteg mindenre kell figyelni: karaktert kell kialakítani több tucat tulajdonsággal, kütyüket kell venni és eladni, egy összeütközés során van életerő pontstzám, támadó pontszám, védekezési pontszám, varázserő pontszám, ügyességi pontszám meg a tököm tudja mimindenmég pontszám – ez a sok macera jószerével élvezhetetlenné teszi a játékot.

Az agresszivitás agresszivitást jelent. Bántani kell a másikat. Meg kell verni, le kell lőni, ki kell belezni. Kevésbé kalandorientált játékokban meg kell hódítani, adót kivetni rá, törvényeket hozva uralkodni rajta, stb. Ezek teljesen idegen dolgok nekem. Semmi örömet nem találok az ilyesmiben.

A FarmVille egy kis meseország, igazi béke szigete. Egy farmot kell benne irányítani egyedül: szántani, vetni, aratni, tehenet fejni, és a terményekből befolyt aranyak árából építgetni, csinosítgatni a farmot. Nincs ellenfél: sem más játékosokat, sem magát a játékot nem kell legyőzni. Játékelméleti terminológia szerint igazi, vérbeli nem zéró összegű játék, ahol a játékosok nem egymás kárára gyűjtik be a nyereséget, hanem külső forrásból; a forrás jelen esetben maga a játékprogram. Kellemes zene mellett, régi mesekönyvek illusztrációit idéző grafika közepette lehet szöszmötölni, ki-ki a maga tempójában. Nincs rontás, nincs game over. Idilli környezet: se aszály, se korai fagy. Az állatokat etetni-itatni se kell: nyilván vélelmezik, hogy egy ekkora gazdaságban kézen-közön csak akad elegendő víz és takarmány is. És bántani sem kell őket: a teheneket nem vágjuk le, csak tejet adnak (van rózsaszín tehén is: ők epres tejet adnak), vannak nagyon cuki malacok (meg lehet simogatni őket és édesen röfögnek), belőlük se lesz disznótoros: az ő „terményük” az általuk talált szarvasgomba. Idilli mikroklíma: egyazon helyen és egy időben terem a banán, az articsóka, a rizs, az alma, a tulipán, a krumpli, a cseresznye, a sárga nárcisz és ki tudja, még mi minden. A játékosok között van némi interakció: lehetnek farmszomszédaid (akárhány is), és átjárhattok egymás farmjára. Egyrészt akár csak megcsodálni, másrészt elzavarni a varjakat, rókákat, összegereblyézni a lehullott levelet, és kicsit megtrágyázni a másik földjét. Lehet küldeni egymásnak ingyenes ajándékot: attól függően, hogy a küldő milyen szintet ért el a játékban, egyre többet és többfélét. Vannak csupán időszakosan hozzáférhető ajándékok (most épp Halloween közeleg, úgyhogy a non-profit dekorációk körében roppant népszerűek a különféle töklámpások és sírkövek (némelyike szellemekkel vagy denevérekkel), a kísértetház és hasonlók. Egy korábbi kampány idején bébielefántot lehetett kapni. Időnként valaki talál a farmján egy magányos állatot (ilyen az említett rózsaszín tehén, de van barna tehén is, az csokis tejet ad, vagy ilyen a teknősbéka), ez hírként kikerül az üzenőfalra, és aki épp rátalál a hirdetésre, az örökbe fogadhatja. A növények beérési ideje különböző: a málna két óra, az articsóka négy nap alatt érik be; a játékos eldöntheti, mit szeretne ülteni, részint annak függvényében, hogy mit szeretne látni a farmján, részint pedig, hogy legközelebb mikor ér rá leülni a géphez. A vetőmagok, fák, állatok beszerzési ára fix, a termények eladási ára úgyszintén. A betakarított terményt „a gép” veszi meg fix áron: nem kell figyelni, hogy épp mikor jobb a datolya vagy a tök árfolyama, és attól sem kell tartani, hogy nem lesz majd vevő a görögdinnyére.

Mondom: igazi meseország, ahol frusztráció nélkül lehet sikert elérni. A játékot idén júniusban indították; pillanatnyilag több mint 60 millióan játsszák világszerte. Ezek közül egy vagyok én.

Na, most megyek, mert okiratozni kell, de előtte gyorsan megnézem az epremet meg a tökömet.

Címkék: Játék, Virtuál

---