Új ötletek híján csüggedő kísérleti szakácsoknak szeretettel javaslom a Scrabble társasjátékot. Megfelelő (értsd: elfogadó) partnerrel játszva fantasztikus ételköltemények ötletei születhetnek meg – amint azt az elmúlt néhány nap számomra igazolta.

A kecske hímjének húsa nyárson vagy tepsiben készítve: BAKSÜLT.

Az őz nőstényének húsából főtt tejszínes leves habszifonból kinyomva: SUTAHAB.

De az örök kedvencem, amihez szerintem magyarázat se szükséges (csupán gyomor), az a SÜNRAGU.

Jó játékot/étvágyat mindenkinek!

Címkék: Agymenés, Gasztro, Játék

Eddig 3 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

...az alább következik.

Ugyanis Tóta W. Árpád Hé, paraszt! címmel fikázta szarrá blogjában mind a FarmVille nevű játékot, mind azokat, akik azzal játszanak.

Én erre ezt találtam kommentelni:

Tények, mint tudjuk, általában nincsenek, csak narratívák vannak.

Árpád, a te narratívád ez volt, amit írtál. Az enyém – az audiatur et altera pars elvén – itt olvasható, ha valakit érdekel.

Két megjegyzésem lenne még.

1.) Legjobb tudomásom szerint a tamagocsi per definitionem olyan kütyü, amely, ha nem basztatják adott rendszerességgel, megmurdel. A FarmVille, minden látszat elleénére, nem ilyen. Valóban: lehet vele tamagocsi üzemmódban is játszani, naponta sok órát, de nem kötelező; lehet hetente csak néhány percet foglalkozni vele, vagy éppen félretenni sok hétre vagy hónapra, aztán veszteség nélkül folytatni. Tehát az, hogy ez a játék defaultban tamagocsi lenne, az tárgyi tévedés.

2.) A FarmVille lényege egy mondatban: a játékos a rendelkezésére bocsátott változatos, kisebb-nagyobb elemekkel tetszése szerint berendez egy teret, és ha kedve tartja, később újrarendezi. Létezett ilyen játék IRL verzióban is: az egik legnépszerűbbet úgy hívták: legó. Nálunk az osztályban voltak hardcore legófüggők, mások egyszer rácuppantak, létrehoztak valami szépet, aztán az elég is volt nekik, ismét mások csak gyűjtötték a minél drágább verziókat, anélkül hogy élvezték volna a játékot stb.

A FarmVille pontosan ilyen. Ahány júzer, annyiféle játékstílus. Van, aki mennyiségre gyúr, és mindenféle nagyon ügyes scriptekkel bassza el a játék valódi élményét. Van, aki létrehoz egy csinos, apró kertet, örül neki és úgy hagyja. És van, aki rendszeresen átalakítja, aprólékos gonddal újrarendezi a farmját – gyakorlatilag ugyanazt műveli vele, mint a zen-buddhisták a homokkal meg a kövekkel.

Amit persze szintén lehet kontaproduktív, szégyellnivaló faszságnak tartani, csak éppen az ilyennel dicsekedni nem kevésbé kínos, mint közzétenni egy virtuális rénszarvast.

Update:
A cikk másik fő vonala (a farmozás minősítése mellett) az, hogy miért kell megosztani a Facebookon minden szart egymással. Hogy ez rossz, ez erkölcstelen, hizlal és elbutít. Valakinek, akit rohadtul nem érdekel a farm (vagy akármi), mi köze van a másik hüylegyerek tehenéhez (vagy akármihez)? Többen megjegyezték erre kommentben, hogy a Facebookon minden egyes alkalmazást egy gyors mozdulattal lehet blokkolni.

Én még arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az érvelés kísértetiesen emlékeztet arra az unalomig ismert jelenségre, amikor konzervatív oldalról valaki elkezdi verni a nyálát, hogy hogy lehet a tévében ilyen meg olyan erkölcstelen (perverz, hazafiatlan, gyomorforgató, erőszakos stb.) műsort sugározni. Az ellenérv is hasonló az unalomig ismételt válaszhoz:

– Nem érdekel, bazmeg, akkor nem nézed; azé' van az a kurva távkapcsoló.

Érdekes Tóta W. Árpádot konzervatív színekben küzdeni látni.

Címkék: Játék, Virtuál

Eddig 8 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

„Igazi elvevő idill :D :P” –

– szól a FarmVille nevű jétkról szóló posztomhoz írott komment.

Ha figyelmen kívül hagyom azt az opciót amely szerint ez öncélú, át nem gondolt basztatás, akkor csak azt tudom mondani: a FarmVille-t Elvevőnek titulálni egyszerű tárgyi tévedés, amely a játék nem ismeréséről és/vagy Daniel Quinn mondanivalója lényegének meg nem értéséről árulkodik.

Quinn, mint tudjuk, azt a társadalmi szerveződési formát nevezi Elvevőnek (szemben a Meghagyóval), amelynek alapelve az ökológia alaptörvényének, a korlátozott vetélkedés törvényének figyelmen kívül hagyása, sőt nyílt tagadása. A törvény, amely a Földön az életközösséget irányítja, egyik megfogalmazása szerint így szól: Versenghetsz képességeid legjava szerint, de nem irthatod ki szisztematikusan a vetélytársaidat, nem semmisítheted meg a táplálékukat, illetve nem tagadhatod meg tőlük a táplálékhoz jutást. Más megfogalmazással: vetélkedni szabad, hadat viselni tilos. Ismét máshogy: Egyetlen faj sem teheti a világ életét a saját tulajdonává.

Ez a törvény biztosítja az életközösség működését; ha egy (kellően intelligens) faj kivonja magát a törvény hatálya alól, az a biodiverzitás csökkenéséhez, ez az életközösség törékennyé válásához, végső soron pedig a nagyon nagy méretű pusztulásához vezet.

Ez történt és történik a mi kultúránkkal, tízezer éve.

Kétségtelen, hogy az Elvevő életmód egyik jellegzetes ismérve a mezőgazdaság. Azonban önmagában a mezőgazdaság nem áll ellentétben az ökológiai törvénnyel. Számos Meghagyó törzs foglalkozott (és foglalkozik ma is, ahol még nem irtottuk ki őket) mezőgazdasággal, és a Homo sapiens megjelenését követően 190 ezer éven keresztül ez nem vezetett a világ leigázásához.

Az Elvevő paradigma lényege – és itt a félreértés – nem a mezőgazdaság, hanem annak egy fajtája, az ún. totalitárius mezőgazdaság. Kiegészítve azzal a tévképzettel, hogy ez az életmód az emberi élet egyetlen helyes útja, tehát aki nem ezen jár, az tévedésben él. És megspékelve a Quinn által Nagy Felejtésnek nevezett történelemhamisítással, amely szerint az ember kezdettől fogva ezt az életet élte.

Ez a háromkomponensű robbanókeverék alkotja azt a jelenséget, amit Daniel Quinn Elvevőnek nevezett el, utalva arra, hogy az eszerint élő emberek elveszik a világ irányítását – képletesen szólva – „az istenek kezéből”, hogy magukhoz ragadják azt. És amely robbanókeverék szükségszerűen a világ letarolásához vezet.

Ennek logikai összefüggése a következő: A megnövekedett termelés megnöveli az elérhető táplálék mennyiségét. A megnövekedett táplálékmennyiség a népesség megnövekedéséhez vezet. Minden fajnál, az életközösség egészében. A népesség megnövekedésére adott válasz mindig és mindenhol az elérhető táplálék mennyiségének csökkenése. A kevesebb táplálék a népesség csökkenéséhez vezet. A kisebb népesség a táplálékkészlet megnövekedését eredményezi. A megnövekedett táplálékmennyiség a népesség megnövekedéséhez vezet – és így tovább, a végtelenségig. Ez az önszabályozás, az ún. negatív visszacsatolás zajlik az életközösség egészében. Mindig és mindenhol. Ez az ökológiai körforgás.

Az Elvevők ezt a körforgást szakítják meg azzal, hogy a népesség megnövekedéséből adódó táplálékcsökkenésre nem a népesség csökkenésével válaszolnak, hanem további tápláléktermeléssel (mivel hogy szerintük ez az élet egyetlen helyes útja), ami a népesség további növekedéséhez vezet, amire a többlettermelés a válasz, ami a népesség további növekedését eredményezi, amire ismét még több termeléssel válaszolnak, ami további népességnövekedéshez vezet...

Ez a pozitív visszacsatolás jelensége, amelyre a legeklatánsabb példa: minél forróbb a kazán, annál jobban fűtjük. Ez természetesen rövid úton a kazán felrobbanásához vezet. És ez a robbanás – a népességrobbanás – zajlik tízezer év óta a mi kultúránkban. A tízezer év ökológiai léptékkel mérve egy szempillantás.

A termelés azonban nem teremtés. A megnövekedett táplálékkészlet nem a semmiből jön elő. A termelés azt jelenti, hogy más (növényi és állati) életformákat alakítunk át emberi táplálékká. Annak oka, hogy naponta fajok tucatjai tűnnek el végérvényesen, nem valamilyen szerencsétlen csillagállás, hanem az – hogy közvetve vagy közvetlenül – a szó szoros értelmében felzabáljuk őket. Kiesszük magunk alól a világot.

A FarmVille nevű játék természetesen az Elvevő kultúrkörben született meg. De:

A játékban nincs népességnövekedés, ami szükségszerű többlettermelést, az pedig további népességnövekedést eredményezne. Továbbá van ugyan területi terjeszkedés, de

a) nem korlátlanul, csak egy bizonyos határig,
b) nem a szomszédaid kárára, végül pedig a legfontosabb:
c) a terjeszkedés nem kötelező.

A FarmVille tehát mindössze annyiban hasonlít az Elvevő paradigmára, hogy mindkettőben meghatározó szerepet játszik a mezőgazdaság. Ahogy mind Mozart Varázsfuvolájában, mind a faluvégi kurta kocsma hangulatában meghatározó szerepet játszik, hogy énekelnek.

Hogy apám egy kedvelt fordulatát idézzem: úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másik lóhoz.

Címkék: Játék, Világ+ember

Eddig 7 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Játszom. Szombat óta, amikor épp van egy kis időm, játszom. A Facebookon van egy játék, a neve FarmVille – azzal játszom. Naponta többször, hol pár percet, hol órákat, mikor hogy érek rá. Időnként előfordul, hogy rákattanok egy játékra, és akkor azzal foglalkozom orrvérzésig. Tart, ameddig tart, de ameddig tart, addig az tölti ki az életem egy jelentős részét, és akkor épp jó nekem.

A FarmVille különlegessége, hogy stratégiai játék. Ettől persze önmagában még nem lenne különleges; a különlegességét az adja, hogy stratégiai játék – és én szeretek vele játszani. Na, ez ritkaság. A stratégiai játékokat két okból nem szeretem: egyrészt túl komplikáltak, másrészt túl agresszívak. Mármint számomra.

A komplikáltság arra vonatkozik, hogy rengeteg mindenre kell figyelni: karaktert kell kialakítani több tucat tulajdonsággal, kütyüket kell venni és eladni, egy összeütközés során van életerő pontstzám, támadó pontszám, védekezési pontszám, varázserő pontszám, ügyességi pontszám meg a tököm tudja mimindenmég pontszám – ez a sok macera jószerével élvezhetetlenné teszi a játékot.

Az agresszivitás agresszivitást jelent. Bántani kell a másikat. Meg kell verni, le kell lőni, ki kell belezni. Kevésbé kalandorientált játékokban meg kell hódítani, adót kivetni rá, törvényeket hozva uralkodni rajta, stb. Ezek teljesen idegen dolgok nekem. Semmi örömet nem találok az ilyesmiben.

A FarmVille egy kis meseország, igazi béke szigete. Egy farmot kell benne irányítani egyedül: szántani, vetni, aratni, tehenet fejni, és a terményekből befolyt aranyak árából építgetni, csinosítgatni a farmot. Nincs ellenfél: sem más játékosokat, sem magát a játékot nem kell legyőzni. Játékelméleti terminológia szerint igazi, vérbeli nem zéró összegű játék, ahol a játékosok nem egymás kárára gyűjtik be a nyereséget, hanem külső forrásból; a forrás jelen esetben maga a játékprogram. Kellemes zene mellett, régi mesekönyvek illusztrációit idéző grafika közepette lehet szöszmötölni, ki-ki a maga tempójában. Nincs rontás, nincs game over. Idilli környezet: se aszály, se korai fagy. Az állatokat etetni-itatni se kell: nyilván vélelmezik, hogy egy ekkora gazdaságban kézen-közön csak akad elegendő víz és takarmány is. És bántani sem kell őket: a teheneket nem vágjuk le, csak tejet adnak (van rózsaszín tehén is: ők epres tejet adnak), vannak nagyon cuki malacok (meg lehet simogatni őket és édesen röfögnek), belőlük se lesz disznótoros: az ő „terményük” az általuk talált szarvasgomba. Idilli mikroklíma: egyazon helyen és egy időben terem a banán, az articsóka, a rizs, az alma, a tulipán, a krumpli, a cseresznye, a sárga nárcisz és ki tudja, még mi minden. A játékosok között van némi interakció: lehetnek farmszomszédaid (akárhány is), és átjárhattok egymás farmjára. Egyrészt akár csak megcsodálni, másrészt elzavarni a varjakat, rókákat, összegereblyézni a lehullott levelet, és kicsit megtrágyázni a másik földjét. Lehet küldeni egymásnak ingyenes ajándékot: attól függően, hogy a küldő milyen szintet ért el a játékban, egyre többet és többfélét. Vannak csupán időszakosan hozzáférhető ajándékok (most épp Halloween közeleg, úgyhogy a non-profit dekorációk körében roppant népszerűek a különféle töklámpások és sírkövek (némelyike szellemekkel vagy denevérekkel), a kísértetház és hasonlók. Egy korábbi kampány idején bébielefántot lehetett kapni. Időnként valaki talál a farmján egy magányos állatot (ilyen az említett rózsaszín tehén, de van barna tehén is, az csokis tejet ad, vagy ilyen a teknősbéka), ez hírként kikerül az üzenőfalra, és aki épp rátalál a hirdetésre, az örökbe fogadhatja. A növények beérési ideje különböző: a málna két óra, az articsóka négy nap alatt érik be; a játékos eldöntheti, mit szeretne ülteni, részint annak függvényében, hogy mit szeretne látni a farmján, részint pedig, hogy legközelebb mikor ér rá leülni a géphez. A vetőmagok, fák, állatok beszerzési ára fix, a termények eladási ára úgyszintén. A betakarított terményt „a gép” veszi meg fix áron: nem kell figyelni, hogy épp mikor jobb a datolya vagy a tök árfolyama, és attól sem kell tartani, hogy nem lesz majd vevő a görögdinnyére.

Mondom: igazi meseország, ahol frusztráció nélkül lehet sikert elérni. A játékot idén júniusban indították; pillanatnyilag több mint 60 millióan játsszák világszerte. Ezek közül egy vagyok én.

Na, most megyek, mert okiratozni kell, de előtte gyorsan megnézem az epremet meg a tökömet.

Címkék: Játék, Virtuál

Eddig 3 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---