Egy karika kolbász a nagy bográcsba
Úgy vélem, tartozom annyival önmagamnak és azoknak, akik időről időre megtisztelik figyelmükkel a blogomat, hogy röviden leírjam: mit és miért fogok tenni most vasárnap.
Két dolgot készülök tenni. Egyrészt szavazni fogok, méghozzá érvényesen. Másrészt az LMP-re fogok szavazni.
Szavazni nem azért fogok, mert az vidám és kellemes dolog. Nem is azért, mert úgy gondolom, hogy a képviseleti demokrácia az emberiség legjobb találmánya. Nem is azért, mert az induló pártok bármelyikéről azt hinném, hogy elhozzák a földre a mennyországot.
Azért fogok szavazni, mert utálom, ha egy adott témáról való beszélgetés közben be kell fognom a pofámat. Márpedig az ahhoz való jogot, hogy a következő négy évben elmondhassuk a véleményünket, a kritikánkat arról, ami az országban zajlik, azzal az aktussal vásároljuk meg, hogy érvényes szavazatot adunk le. Aki nem így tesz, annak négy évig nincs erkölcsi alapja, hogy beleugasson a történésekbe.
Nem állítom, hogy ez jó dolog. Ismétlem: nem állítom, hogy a képviseleti demokrácia az ideális társadalmi berendezkedés a Homo sapiens számára. De jelenleg – tetszik, nem tetszik – ez van. Nincs alternatíva. Olyan ez, mint a tábori paprikás krumpli. Részt vettél az ebéd elkészítésében? Ott voltál? Pucoltad a krumplit, könnyezett a szemed a hagymától, karikáztad a kolbászt, kavargattad a bográcsban az ételt, ügyeltél a tűzre? Igen? Akkor mondd el, hogy ízlik az ebéd! Így sikerült, ezt esszük valamennyien – ha nem ízlik, mondd el, te hogy csinálnád. Vagy nem voltál ott, hanem vakartad a pöcsödet a sátorban? Akkor viszont kurvára fogd be a pofádat, mert ebben a helyzetben nem az a kérdés, hogy szeretsz-e itt lenni ebben a táborban, vagy szereted-e a paprikás krumplit egyáltalán. Lehet arról is beszélni, hogyne lehetne. De nem ebéd közben.
Lehet megkérdőjelezni a parlamentáris demokráciát. Lehet megkérdőjelezni az egész civilizációs rendszert. Aki ismer, tudja, hogy ez utóbbival elég sokat foglalkozom, és ha nem hülye, azt is tudja, ez utóbbi implikálja az előbbit. Mindent meg lehet kérdőjelezni – én is azt teszem. De ennek semmi köze a választásokhoz. Dönthetsz úgy, hogy kivonod magad az ebéd elkészítéséből (mondván, hogy úgysem az lesz, amit szeretnél), de akkor, mint mondtam, négy évig súlyosan kussolj minden belpolitikai kérdésben.
Még valami. A magyar választási rendszer – geci módon – sajnos úgy van kitalálva matematikailag, hogy aki nem szavaz, az is szavaz. Tisztességesebb helyeken a szavazólapon van egy plusz opció, a fehér négyzet: ha egyik indulóra sem akarsz voksolni, oda teszed az ikszet. Ezzel nem támogatsz senkit, viszont a szavazatod beleszámít az összesítésbe, és gyengíti az indulók eredményét. Ez az intézmény Magyarországon nem létezik. Magyarországon az van, hogy aki nem (vagy érvénytelenül) szavaz, az indirekt módon erősíti az indulókat, méghozzá elsősorban a szélsőségeket. Nem világos?
Tegyük fel, hogy egy szélsőséges pártnak az országban összesen ötezer szavazója van. Sok ez vagy kevés? Elvileg nyilván nem sok. De ha történetesen a választópolgárok nagy része szarik az egészbe, és csak 9.999 ember megy el szavazni (beleértve persze az említett szélsőséges párt ötezer emberét, aki párthűségből okvetlenül szavaz), akkor ez azt jelenti, hogy az említett párt egymagában elérte az 50%+1 fő eredményt, és kormányt alakíthat. Ha csak még egy ember elment volna szavazni (akárki másra!), akkor már nem alakíthatna kormányt. És ha 100.001 ember megy el szavazni, akkor ugyanezen ötezer szavazat már kevesebb lesz, mint az összeredmény 5%-a, tehát az illető párt be sem jut a parlamentbe. Ha több mint félmillióan mennének el szavazni, akkor ugyanezen ötezer ember szavazata már az 1%-hoz sem lenne elég, következésképpen állami támogatást sem kapnának a következő ciklusban. Vagyis aki otthon marad, az – akarva, nem akarva – e párt kicsiny abszolút eredményének relatív értékét növeli.
Lefordítom. Aki 2010-ben nem megy el szavazni, az ahhoz járul hozzá, hogy az újfasiszta Jobbik bejusson a parlamentbe. Ez nem vélemény, nem ideológia, nem hangulatkeltés: ez matematikai tény.
És hogy kire szavazok.
Természetesen a Jobbikra nem. Ha valaki melegként a Jobbikra szavaz, az olyan, mint ha valaki annak idején németországi zsidóként Hitlerre szavazott volna. Kis kiegészítés: Hitler hatalomra jutását nemcsak a zsidók szívták meg, hanem egész Németország. A fasizmus ideológiája szerint ugyanis mindenki eltiporni való kisebbség, aki nem tart velük.
Ugyanezen okból nem szavazok a Fidesz-KDNP-re sem. KDNP természetesen nem létezik: hogy mégis úgy tehet, mintha létezne, az a demokrácia megcsúfolása. De hát a Fidesz mást se csinált annak idején, mint megcsúfolta, gyengítette a demokrácia alapjait (háromhetente ülésező parlament, kétéves költségvetés stb.) A Fidesz egész felépítése alapjaiban hordozza magában azt a valamit, amit Umberto Eco ősfasizmusnak nevez. (Ha nem ismered a szót vagy nem érted az összefüggést, kattints a linkre – egy három évvel ezelőtti posztomra mutat.) Ettől nem független, hanem ennek szükségszerű következményeként a Fidesz masszívan, következetesen melegellenes politikát folytat. Ez sem vélemény, hanem tény: ha csokorba szedném egy évtizedre visszamenően a Fidesz-KDNP (inkluzíve Semjén Zsolt és Mikola István) homofób megnyilvánulásait, a lista egy nagyfelbontású képernyőről is lelógna – ellenpélda (tehát a melegek jogbiztonságát célzó megszólalás) pedig egy sem akad. Aki az első fordulóban a Fideszre szavaz, az nyilvánvalóan a melegek diszkriminációjára szavaz. (Akkor is, ha ő maga meleg.). Egyetlen esetben fogok szavazni a Fideszre: ha lesz második forduló, amikor is a Fidesz vagy a Jobbik jelöltje között kell dönteni.
Az MSZP-vel az a baj, hogy hányok tőle. Ez nem éppen reálpolitikai attitűd, de ez van. Elegem van a szarrágásukból, a provincializmusukból és a faszkodásukból: abból, hogy húsz éve képtelenek megszabadulni kompromittáló arcoktól. Az MSZP-nek már rég azzá kellett volna válnia, amivel jobbról vádolják: igazi „ballibsi”, azaz valóban baloldali, és ténylegesen liberális értékrendet képviselő, modern párttá. Ettől ők jelenleg kozmikus távolságra vannak. Az MSZP-re egy esetben szavaznék: ha nem lenne az indulók között olyan, bejutásra esélyes alternatíva, amellyel ellensúlyozni lehet a fent említett fasiszták és ősfasiszták szavazati arányát. És persze el tudom fogadni, ha valakinek jobb a gyomra nálam, és rájuk adja a protest szavazatát.
Az MDF-re nem szavazok. Önmagában 1 db Bokros Lajosra még szavaznék, de az ugyancsak deklaráltan melegellenes Dávid Ibolya által elnökölt, deklaráltan melegellenes pártra semmi esetre sem. Arról nem is beszélve, hogy mára az MDF ripacspárt lett, és a kampány finisére sikeresen leszorította bejutási esélyeit. Félreértés ne essék: örülnék, ha az eddig említett három párt mellett az MDF is bent lenne az országgyűlésben, de ez az öröm nem magának az MDF-nek szólna, hanem annak, hogy minél több párt jut be, annál jobban közelít a működés a tényleges demokrácia felé.
A Civil Mozgalomról (jól írom egyáltalán a nevét?) még azt sem tudom, van-e jelöltjük nálunk. Ha van is, hozzám nem jutott el semmilyen anyaguk. Sorry.
Marad a Lehet Más a Politika.
Nem azért szavazok rájuk, mert tökéletesek. Nem azért, mert meg fogják oldani az ország gondjait. (Ez már csak azért sem valószínű, mert ellenzékből ez nehéz, márpedig hogy ki fog kormányt alakítani, most először a rendszerváltás óta nem kérdés.) Nem is azért szavazok rájuk, mert úgy gondolom, hogy ott jobb emberek vannak, mint máshol. Ez egyrészt naivitás lenne, másrészt továbbra sem szeretem az embereket a jó–rossz kategóriába sorolni. Azzal is tisztában vagyok, hogy a hatalom szükségszerűen korrumpál, és ha valaki abba a helyzetbe kerül, hogy büntetlenül lophat, az csaknem biztos, hogy előbb-utóbb lopni is fog – tisztelet a kivételnek, ha ugyan van ilyen. (És te meg én vajon kivételek lennénk-e?! – bár ez a kérdés nagyon-nagyon messzire vezet...)
Azonban egyrészt ellenzékből kevesebbet lehet lopni, mint kormányról. Másrészt aki most költözik be egy házba, az még nem tudja olyan magabiztossággal, hogy hol az éléskamra, annak hol van a kulcsa, és hogy melyik polcon vannak a legfinomabb, dézsmálásra érdemes csemegék. Harmadrészt, ha ezt technikailag gyorsan ki is lehet tanulni, a kezdeti „bezzeg mi majd tisztán csináljuk” attitűd bizonyos ideig minden bizonnyal kitarthat, és elegendő motiváció lehet arra, hogy tényleg tisztán csinálják: elvégre a Fidesz és az SZDSZ sem az első parlamenti ciklusukban kezdtek nagyokat lopni. Az idealizmus alkalmanként kifejezetten hasznos lehet.
Emellett nem elhanyagolható szempont, hogy az LMP programjában nagy súllyal szerepelnek a számomra fontos értékek: az esély- és jogegyenlőség, valamint a környezettudatosság. Annak szakszerű megállapításához, hogy ezen értékek eléréséhez valóban adekvát-e a programjuk, nem tartom magamat sem elég okosnak, sem elég műveltnek. (Aki igen, az örüljön magának és becsülje meg magát.) Azt viszont tudom, hogy a jelen állás szerint – bár garancia nincs rá – az LMP bejutásra esélyes párt. És bár náluk is látok nem egy visszatetsző dolgot, mindent egybevetve a legjobb (vagy mondjam így: legkevésbé rossz) döntésnek azt tartom, ha mind az egyéni jelöltek között, mind a listán nekik adom a szavazatomat.
Végezetül, mintegy kiegészítésképpen, egy idézet Török Gábor politikai elemző blogjából:
A politika (...) nem azonos a részben romantikus, részben agyonkalkulált párkeresős húspiaccal: nem az identitásunkat, értékeinket és igényeinket kifejező legjobbat keressük, s amíg nem találjuk meg, inkább magányosan várjuk a nagy napot. Helyesen tesszük, ha ezeket az elvárásokat érvényesítjük a párválasztásban, a kedvenc focicsapatunk, zenészünk vagy más ideálunk megtalálásában, de aki a politikában keresi a tökéletest, óhatatlanul csalódott és kiábrándult lesz.
Javaslatom: tegyük lejjebb a lécet, hátha így lesz már olyan, aki átugorhatja. A közös tengerparti nyaralás és a leendő gyermekek szeme színének tervezése helyett gondoljunk inkább arra, hogy ki lenne alkalmasabb az indulók között – akár kormányon, akár ellenzékben – az ország ügyeinek intézésére. Bizonyára lesz olyan, aki ezt a bejegyzést (sajnos tévesen) összefüggésbe hozza majd a nagy mennyiségben elfogyasztott húsvéti tojáslikőrrel, én azonban akkor is azt tanácsolom, hogy a szerelemhez szükséges szókészletünk („igazi”, „tetszik” stb.) helyett a politikával kapcsolatban legyünk sokkal megengedőbbek és unalmasabbak. Ne a hibátlant, a rajongásunk tárgyát keressük, hanem az indulók közül azokat, akiknek a jelenléte megítélésünk szerint minél nagyobb számban fontos lenne a törvényhozásban. Nézzük meg a választékot, és házmesterben, nem szeretőben gondolkozva, hozzunk egy egyszerű döntést. Ha sikerült, már mehetünk is szavazni.
|
Címkék: Politika
|
Címkék:
5K,
Add tovább,
Agymenés,
Apa,
Brühühü,
EMK,
Emlék,
Életkor,
Felmutatható,
Film,
Gasztro,
Halál,
Humor,
Húbazmeg,
Hüjeblogger,
Jog,
Kapcsolatok,
Kisebbség,
Kommunikáció,
Kopipészt,
Könyv,
Lakás,
Melegség,
Nyaralás,
Panaszkönyv,
Politika,
Pszicho,
Rádió,
Súlyos,
Szemműtét,
Szomatik,
Sztori,
Számvetés,
Tavasz,
Ünnep,
Vallás,
Vendéglátás,
Vers,
Világ+ember,
Virtuál,
Zene
Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye
Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom
Sématerápia
Általam szerkesztett oldal
2015-ben megjelent könyvem:

Felmászok a létra
(versek)
2009-ben megjelent könyvem:

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)
2008-ban megjelent könyvem:

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)
Korábbi hónapok:
január 2005 |
február 2005 |
március 2005 |
április 2005 |
május 2005 |
június 2005 |
július 2005 |
augusztus 2005 |
szeptember 2005 |
október 2005 |
november 2005 |
december 2005 |
január 2006 |
február 2006 |
március 2006 |
április 2006 |
május 2006 |
június 2006 |
július 2006 |
augusztus 2006 |
szeptember 2006 |
október 2006 |
november 2006 |
december 2006 |
január 2007 |
február 2007 |
március 2007 |
április 2007 |
május 2007 |
június 2007 |
július 2007 |
augusztus 2007 |
szeptember 2007 |
október 2007 |
november 2007 |
december 2007 |
január 2008 |
február 2008 |
március 2008 |
április 2008 |
május 2008 |
június 2008 |
július 2008 |
augusztus 2008 |
szeptember 2008 |
október 2008 |
november 2008 |
december 2008 |
január 2009 |
február 2009 |
március 2009 |
április 2009 |
május 2009 |
június 2009 |
július 2009 |
augusztus 2009 |
szeptember 2009 |
október 2009 |
november 2009 |
december 2009 |
január 2010 |
február 2010 |
március 2010 |
április 2010 |
május 2010 |
június 2010 |
július 2010 |
augusztus 2010 |
szeptember 2010 |
október 2010 |
november 2010 |
december 2010 |
január 2011 |
február 2011 |
március 2011 |
április 2011 |
május 2011 |
június 2011 |
július 2011 |
augusztus 2011 |
szeptember 2011 |
október 2011 |
november 2011 |
december 2011 |
január 2012 |
február 2012 |
március 2012 |
április 2012 |
május 2012 |
június 2012 |
július 2012 |
augusztus 2012 |
szeptember 2012 |
október 2012 |
november 2012 |
december 2012 |
január 2013 |
április 2013 |
május 2013 |
június 2013 |
augusztus 2013 |
szeptember 2013 |
október 2013 |
november 2013 |
december 2013 |
március 2014 |
április 2014 |
május 2014 |
június 2014 |
október 2014 |
december 2014 |
január 2015 |
február 2015 |
március 2015 |
április 2015 |
május 2015 |
július 2015 |
augusztus 2015 |
szeptember 2015 |
november 2015 |
december 2015 |
február 2016 |
március 2016 |
Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)
>>> LEVÉL <<<
|
|