Birtalan Balázs naplója

Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.” – Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

csütörtök, október 24, 2013
07:51

Múltidéző

Éjszaka mintegy három órát aludtam, ennek jelentős része egy olyan álomsorozat volt, aminek az egyik legkevésbé nyomasztó részében Tomi is, én is ejtőernyő nélkül ugrottunk ki egy repülőgéből, menekülve egy természetfeltti erővel bíró pszichopata gyilkos elől. A többi talán mellékes is.

Nem gondoltam, hogy az alábbi vers mostanában előkeveredik a múltból. Több mint húsz éve írtam. Akkoriban túl sok Jungot olvastam, ez lehetett az (egyik) oka a megszületésének. Az előkeveredésének pedig feltehetőleg az, hogy túl sok volt az este látott Sarah kulcsa című film. Amit szívem szerint megnézetnék mindenkivel, aki azt hiszi, hogy semmi köze a holokauszthoz, merthogy az a múlthoz tartozik, és ő személy szerint nem érintett benne.

Ne csak én álmodjak ilyeneket.

Egy nemlétező Dalí-kép alá

Ne higgy az őrült éjszakának,
ha kéjes vigyorral rád borítja
az álmok fojtó planetáriumát!

Görnyedten, végenincs barlangok során
kutatsz málló őssziklák szűz porában
elhullott szerelmek nyomai után.
Sarkadban bárgyú, vérszomjas gigásszal,
menekülvén templomtól templomig,
foszló múltadból jövőd mozaikját
próbálják kirakni kapkodó ujjaid,
de – Isten tudja, ha tudja, miért –
nem áll össze se kép, se keret
az egyformán szürke kövecsek tömegéből.
Vak harang döngi ítéletedet:
te vagy az ostya, bor, s az oltár.
Tisztátalanná szenteli hangja
a perceket, mikor költő voltál.
Vicsorgó szörnyek ölelnek lágyan...
Másnap éjfélig késik a reggel.

Ne higgy az őrült éjszakának –
várd, ha győzöd, míg felmentést csörren
a szívedben őrzött, ócska vekker!

Címkék: Kisebbség, Politika, Pszicho, Történelem, Vers

Eddig 2 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

csütörtök, december 20, 2012
07:26

Egy Rózsás megjegyzés

Ezzel most nem leszek trendi, de akkor is leírom.

Bár teljes szívemmel támogatom a diáktüntetéseket, és nálam jobban kevesen utálják a Fideszt, de... De bennem rossz érzéseket kelt a tegnapi akciónak az a része, amikor rózsákat dobáltak a Dunába. Láttam egy ilyen transzparenst is: „(Hoffmann) Rózsát a Dunába!”

Nem kéne ilyennel viccelni Budapesten, nagyon nem. Különösen a Cipők közvetlen társaságában...

Címkék: Politika, Történelem

Eddig 1 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?