Fáááááááj a hátam, nyakam (némileg a fejem is, de az csak desszert), a mellkasom (főleg lélegzéskor, azt viszont mindig csinálom) – olyan, mintha először jól megvertek volna, utána még ki is vasaltak volna valami úthenger-félével. Mellkasilag várható valami influenza-szerűség.

Tegnap Brúnóval és Tomival voltunk Orsinál, beszélgettünk jó nagyot, aztán miséztünk – jó volt. Mise közben Kant és Kirkegaard (a macskákok) a szomszéd szobába zárva ateista, de legalábbis protestáns (tehát neheztelő) nézeteiknek adtak folyamatosan hangot, de átváltoztatás közben csöndbe maradtak. Aztán haza, 3-kor már ágyban is voltam, és délben keltem, olyan 1/2 1-kor.

Ráálltam a mérlegre, és megállapítottam, hogy bazmeg. Miután rendes emberi táplálékot (tehát ami nem Herbalife és nem káposztaleves) utoljára múlt vasárnap este vettem magamhoz, elvártam volna, hogy az ígéretek szerint a mutató legalább 3 vonással lejjebb állapodjon meg. A mérleg mutatója viszont szarik az elméletre; semmi változás; a levesben lévő erős fűszerek teljesen szétmarcangolták a gyomromat, a refluxom fantasztikus intenzitással működik... Elegem volt. :-( Aztán Tomi mondta (az elmúlt 4 év során kb. nyolcszázhetedszer), hogy nem a testsúlyom miatt szeret, úgyhogy egyek normálisat. Ettem. Rántott sajtot rizzsel és tartárral. Fantasztikus élmény volt! Annyiban különbözött a nagyböjt során idáig felfalt rántott sajtoktól, hogy ez saját kezűleg készült.

Az viszont módfelett meglepett, hogy az ebédet kísérő 1 db féldeci úgy kiütött, mint egy kezdő kiskamaszt. Úgy látszik, ez a káposztázás, ha a fogyást nem is segíti elő, a krónikus székrekedésen kívül még végletes alultápláltságot is okoz. Ennek következtében ebéd után ledőltem aludni, és órák hosszat húztam a lóbőrt. (A két alvás között kb. két és fél órát lehettem talpon.) Felkeltem, Laci beléminstallált egy kávét: most már nem vagyok iszonyú álmos, csupán fájok mindenütt (lásd fentebb).

Amíg aludtam, valaki ötször keresett egy általam ismeretlen Matáv-számról. Üzenem neki, hogy ébren vagyok, hívhat hatodszor is.

Bikkfa blogjában olvastam, az imént, hogy 20 dkg pulykahúst kért, és 27 dkg-ot kapott. Hátha valaki nem ismeri a vonatkozó viccet, amely junk mailként „az év vicce cím várományosa” szabdzsekttel terjed:

Piaci párbeszéd

– Kérek egy almát.
– Kettő lett, maradhat?

---