Gyógyult vagyok, de aaannyira...
Ma voltam utoljára Dávidnál. Közös megegyezéssel lezártuk a terápiát. Jó volt hallani, hogy ő is sokat tanult belőlem, de az is jó volt, amikor gratulált ahhoz a változáshoz, amit elértem.
Mi is ez a változás? Voltaképpen néhány olyan állítás elfogadása, amely mások számára lehet, hogy mindig is evidensek voltak, nekem azonban komolyan meg kellett dolgoznom értük. Ilyesmik:
- Nem szükséges valamilyen lelki nyavalyát felmutatnom ahhoz, hogy „izgalmas” legyek.
- Nem szükséges feltétlenül az sem, hogy izgalmas legyek.
- Ha azon kapom magam, hogy már megint egy kényszercselekvést csinálok, akár abba is hagyhatom.
- Ennek dacára szabad magam rosszul érezni: szabad, hogy legyenek kényszertüneteim, legyenek konverziós (azaz testi szinten megjelenő) tüneteim. Megfigyelhetem őket mint érdekes jelenségeket, aztán foglalkozhatok valami mással.
- Ha valakinek más véleménye van, mint nekem: szíve joga.
- Nem kell mindenkit meggyőznöm, amikor épp igazam van valamiben: ha a vitapartner úgy jön ki a vitából, hogy győztesnek érzi magát, engem meg egy hülye kis pöcsnek tart, az az ő dolga.
- Ha valakivel nincs kedvem foglalkozni, akkor lehetőségem van arra, hogy ne foglalkozzak vele.
- Egy vitában kielégítő megoldás lehet eljutni az egyetértésre arra nézve, hogy igen: ebben és ebben nem értünk egyet.
- Az élet akkor is lehet szép, amikor épp nem tragikus.
- Ha valaki haragszik rám és/vagy utál engem, az az ő érzése, az ő problémája: dolgozzon vele ő.
- Ha valakivel nagyon súlyos konfliktusba kerülök, akkor nem muszáj azt véres verejtékkel, mindenáron megoldani: egy erős kapcsolat sok mindent elbír.
Ilyesmik. Bagatell? Lehet. De nekem komoly munka volt, hogy eljussak ide. És nyilván komoly lesz az is, hogy mindezt napi szinten életre tudjam váltani. Évtizedes rossz beidegződéseket nyilván nem lehet maradéktalanul felülírni egy év alatt. De azt, hogy lezártuk a terápiát, nem egy út végének tekintem, hanem egy út elejének. A következő lépés majd valószínűleg egy pszichodráma-csoport lesz, valamikor ősszel. Címkék: Pszicho, Világ+ember
+18
Ez van beírva a mai naphoz a naptárba. Tomi ránézett pár napja, és kérdezte, ki halt meg 18 éve. Mondtam, senki: azt jelenti a jel, hogy ma 18 éve keresztelkedtem meg.
Elég furcsa dolog belegondolni ebbe. Mind gyakrabban szembesülök olyasmivel, hogy ez és ez a beszélgetés, az és az az esemény stb. mennyi idővel ezelőtt történt: negyedszázada, három évtizede, egy nagykorúvá válásnyi idővel ezelőtt... Ez röviden összefoglalva úgy hangoznék: öregszem. De ez így olyan snassz... Vagy épp ez volna a lényeg...?
Amit a múltkor írtam, hogy listába kéne szednem, mi mindenben változott a véleményem a Halállal lakoljanak? megjelenése óta, az azóta is foglalkoztat. Az elmúlt egy-másfél hét egyik legmeghatározóbb élménye egy levelezés, amely még mindig folyamatban van. Úgy alakult, hogy a Wikipédián összeakadtam valakivel, akivel egy másik fórumon többször is véresen egymás torkának estünk (nyilván a többi fórumozó gyönyörűségére). Itt meg úgy jött ki a lépés, hogy az adott témában véletlenül egy oldalon álltunk, és fölvetődött, hogy esetleg meg lehetne kísérelni tisztázni az évek óta tartó konfliktusokat. Nem feltétlenül az egyetértésre jutás szándékával, csak legalább megérteni, hogy mit is akar a másik. Ahogy Dávid fogalmazott egyszer egy konfliktusunkban: eljutni oda, hogy egyetértsünk abban, mi is az, amiben nem értünk egyet.
A levelezés nálam azt jelenti, hogy képes vagyok huszoniksz oldalnyi borzadmányokat gyártani, és hajnali 4-kor lefeküdni (hét közben). De ahogy a konkrét témáktól apránként átlibegtünk az általánosak felé, egyre több olyan területre tévedtem gondolatban, ahol a világnézetem alapjai vannak érintve. Rájöttem arra, hogy elemi metafizikai, ismeretelméleti és etikai kérdésekben van véleményem. Ez így leírva meglehetősen banálisnak tűnik, nekem mégis aha-élményt jelentett maga a felismerés folyamata.
Tehát tanulságos számomra ez az egész levélváltás. A vitapartnerem a maga keresetlen módján nem egyszer erőteljesen konfrontál és bírál. Nem könnyű eset. És emlékszem arra, hogy bő egy éve az ilyen esetekben milyen tünetekkel reagáltam: kisebb fajta pánikrohamokkal, fulladással, gyomor- és vesegörcsökkel, álmatlansággal stb. Ismét visszaigazolódni látszik, hogy nem volt kidobott pénz, amit a terápiáért fizettem. A levelezés egy pontján a rossz érzések ismét megjelentek, de felismertem őket, és tudtam velük mit kezdeni, úgy hogy azok ne bénítsanak le, ne tegyenek tönkre.
Persze az még megoldatlan kérdés, hogy ilyenkor, amikor nappal és éjszaka egyfolytában leveleket írok, mi lesz a magánéletemmel. Nem feltétlenül jó, ha a grafomániám miatt Tomi magányosnak érzi magát. Nem tudom, hogy erre van-e valami hatékony eszköz. Talán kéne szereznem egy időnyerőt. Bár állítólag az összes összetört a minisztériumi csatában...
Címkék: Életkor, Kommunikáció, Pszicho, Világ+ember
New-vadás
Bő egy hete nem blogoltam. Most be akartam jelentkezni, erre a Blogger volt szíves közölni, hogy márpedig ő megújította magát, leszek szíves készíteni egy Google Account-ot (hogy mi a rossebnek, az nem derült ki), aztán majd elküldik nekem az izét, meg visszaigazolás meg jó ég tudja. OK, megcsináltam, főleg azért, mert nem volt válsztásom, meg aztán közölte, hogy nyugika, nem lesz semmi baj, maradnak a sablon-beállításaid úgy, ahogy voltak – na peeeersze...!
Kerregett vagy két és fél percet a program, aztán megjelent az új felület. Bejelentkeztem, megnéztem a blogot – és tele volt hieroglifákkal. Állítom át a kódolást (bármire): egyre rosszabb. Ihaj, na, mondok; belenézek a sablonba: hát a hieroglifák ott vannak, benne a kódban! Meglehetősen bánatos lettem: nagyon utáltam volna kisillabizálni és karaktereknként újra gyártani a szövegeket. Szerencsére volt annyi eszem, hogy rákerestem önmagamra a neten, és egy korábbi tárolt változat kódjából (több lépésben) összevakartam ismét a sablont.
Az újítás, ha jól látom, hogy immáron lehet címkéket hozárendelni az egyes postokhoz, téma szerint, ami azért lesz jó, mert az olvasó majd kiválogathatja ezentúl, teszem azt, az összes eddigi Hüjeblogger megjelölésű szösszenetet.
Az egész mizéria annyi előnnyel járt, hogy legalább itten van egy új poszt.
Címkék: Hüjeblogger
MEK-egés
Április végén lesz tíz esztendeje, hogy megjelent a Halállal lakoljanak? című könyvem. Sokszor és sok formában hangot adtam már neki, hogy azóta számos dolgot másképp gondolok, mind a kereszténység, mind a melegség kérdésében. Bizonyos kérdésekben csak a hangsúlyt helyezem máshova, más témákban kifejezetten vitába szállok tíz évvel ezelőtti önmagammal. Ezek valószínűleg megérnének legalább egy külön posztot, de alkalmasint egy nagyobb cikket is. Amiért azonban most említem a könyvet, az nem a felülbírált nézeteim csokra, hanem a központi mondanivaló, amelyet időtállónak tekintek: a melegek elítélésének nincs bibliai alapja; a szexuális orientáció Isten szemében érdektelen. Ezt ma is ugyanúgy gondolom, mint gondoltam annak idején. Ez volt az egiyk oka, hogy a könyvem doc verzióját a minap a Magyar Elektronikus Könyvtár rendelkezésére bocsátottam.
Pár nappal később a szöveg föl is került, és meglepve láttam, hogy egy olyan ajánló van hozzá mellékelve, amelynek a szövege számomra teljesen ismeretlen, dacára annak, hogy (gyakorló narcisztikusként) többször áttúrtam már az egész internetet, rákeresve a saját nevemre. Az ismertető szövege a következő:
Ismertető
Miként a szerző mindjárt könyve legelején leszögezi, a homoszexualitás ma divattéma. Birtalan Balázs könyve azonban korántsem divatos oldaláról ragadja meg a kérdést, sőt – magyarul mindenképp az elsők közt – teljesen úttörő és szokatlan módon. A szerző – mint ezt is elöljáróban kimondja – homoszexuális, ám egyúttal hívő és gyakorló katolikus. Ez az állapot botrány a katolicizmus (ma általánosnak tekinthető) állásfoglalásai, de a homoszexuálisok túlnyomó többsége szemszögéből is. A szerző éppen ezért igen gondos vizsgálatokat végzett, minden oldalról alaposan fel kívánta tárni a helyzetet. Művének első fejezetében exponálja a homoszexualitást mint problémát. A másodikban általában szól – vallási vonatkozások nélkül – a homoszexuálisok helyzetéről, „fenomenológiájáról”. A harmadikban a katolikus teológia homoszexualitáshoz kapcsolható dogmáit és téziseit veszi sorra, a megfelelő bibliai és tanítóhivatali passzusokkal; a negyedikben a „bűn-e a homoszexualitás?” kérdésére kíván válaszolni; végül az ötödikben mintegy a homoszexualitás korszerű, de teljességgel katolikus teológiájára tesz javaslatot. A műben két dolog is kivételesen magas színvonalon van jelen: a szerző szakismerete mind a homoszexualitást, annak biológiáját, pszichológiáját és szociológiáját illetően, mind a katolikus teológia (beleértve a zsinati határozatokat és javaslatokat) vonatkozásában támadhatatlan. De kivételesen színvonalas Birtalan Balázs emberi és tudósi attitűdje is. Könyve a lehető legkomolyabban tárgyalja a kérdést; korántsem arról van szó, hogy logikai és hittudományi csúsztatásokkal igyekezne zavart kelteni a teológusok körében, netán „jogtalan” előnyhöz juttatni a homoszexuálisokat, megnyerve számukra az egyház „kegyeit” vagy elvtelen, a divatnak hódoló elnézését. A probléma – persze kizárólag katolikus, illetve keresztény szempontból – roppant kényes és nehéz. Bizonyos, hogy Birtalan Balázs könyve az évtized legfontosabb és „legrázósabb” teológiai munkái közé fog számítani, vele kapcsolatban intenzív hazai és nemzetközi vitairodalom kialakulásával lehet számolni.
Forrás: Új Könyvek adatbázisa, 1994-2000 szerk.: Könyvtári Intézet
Aztán persze van más vélekedés is. Egy bizonyos feri ugyanott, a MEK oldalain a következő olvasói véleményt fűzte a könyv egészéhez:
„Sok betű, szerencsétlen önigazolás, alapjaiban, feltevéseiben rozoga és hamis.”
No igen: a vélemények ilyen pluralitása teszi széppé a világot.
Címkék: Felmutatható, Melegség
Jövőbenéző
Noha, mint tudjuk, „a jóslás az egyik legbizonytalanabb mágiaág”, mégis megpróbálok egy kicsit a jövőbe tekinteni. Elkezdődött ugyanis körvonalazódni egynémely, az idén rám váró program.
Február 11. A Szépművészeti Múzeumban Tomival megnézzük a Van Gogh-kiállítást.
Február 24. Utoljára megyek Dávidhoz, és közös megegyezéssel lezárjuk a terápiámat.
Március 5. Egésznapos szupervízión veszek részt. Utána Tomival megünnepeljük közös fennállásunk 6. évfordulóját.
Március 10. Az Optik-Med Sezmészeti Lézerklinikán megműtik a jobb szememet, utána egy, usque két hétig nem dolgozom; fél évig szemcsepp; egy évig UV-szűrős napszemüveg; életem végéig tökéletes éleslátás távolra.
Március 31. – április 1. Részt veszek az Integratív Pszichoterápiás Egyesület XIII. kongresszusán.
Július 21. Éjfél után 00:01 perckor megveszem a Harry Potter sorozat utolsó kötetét, a Harry Potter And The Deathly Hallows-t, utána egy hétig szabadságon leszek, olvasok, és nem veszem fel a telefont.
Augusztus 4. Nyaralni megyünk Tomival két hétre, csaknem biztos, hogy Balatonhoz, és jó eséllyel Ábrahámhegyre – írva vagyon, hogy „nyertes csapaton ne változtass”.
Ősszel valamikor Elkezdek járni egy pszichodráma-csoportba (csak még nem tudom, melyikbe;ajd választok egy jót.).
Címkék: Számvetés
|
Címkék:
5K,
Add tovább,
Agymenés,
Apa,
Brühühü,
EMK,
Emlék,
Életkor,
Felmutatható,
Film,
Gasztro,
Halál,
Humor,
Húbazmeg,
Hüjeblogger,
Jog,
Kapcsolatok,
Kisebbség,
Kommunikáció,
Kopipészt,
Könyv,
Lakás,
Melegség,
Nyaralás,
Panaszkönyv,
Politika,
Pszicho,
Rádió,
Súlyos,
Szemműtét,
Szomatik,
Sztori,
Számvetés,
Tavasz,
Ünnep,
Vallás,
Vendéglátás,
Vers,
Világ+ember,
Virtuál,
Zene
Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye
Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom
Sématerápia
Általam szerkesztett oldal
2015-ben megjelent könyvem:
Felmászok a létra
(versek)
2009-ben megjelent könyvem:
Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)
2008-ban megjelent könyvem:
Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)
Korábbi hónapok:
január 2005 |
február 2005 |
március 2005 |
április 2005 |
május 2005 |
június 2005 |
július 2005 |
augusztus 2005 |
szeptember 2005 |
október 2005 |
november 2005 |
december 2005 |
január 2006 |
február 2006 |
március 2006 |
április 2006 |
május 2006 |
június 2006 |
július 2006 |
augusztus 2006 |
szeptember 2006 |
október 2006 |
november 2006 |
december 2006 |
január 2007 |
február 2007 |
március 2007 |
április 2007 |
május 2007 |
június 2007 |
július 2007 |
augusztus 2007 |
szeptember 2007 |
október 2007 |
november 2007 |
december 2007 |
január 2008 |
február 2008 |
március 2008 |
április 2008 |
május 2008 |
június 2008 |
július 2008 |
augusztus 2008 |
szeptember 2008 |
október 2008 |
november 2008 |
december 2008 |
január 2009 |
február 2009 |
március 2009 |
április 2009 |
május 2009 |
június 2009 |
július 2009 |
augusztus 2009 |
szeptember 2009 |
október 2009 |
november 2009 |
december 2009 |
január 2010 |
február 2010 |
március 2010 |
április 2010 |
május 2010 |
június 2010 |
július 2010 |
augusztus 2010 |
szeptember 2010 |
október 2010 |
november 2010 |
december 2010 |
január 2011 |
február 2011 |
március 2011 |
április 2011 |
május 2011 |
június 2011 |
július 2011 |
augusztus 2011 |
szeptember 2011 |
október 2011 |
november 2011 |
december 2011 |
január 2012 |
február 2012 |
március 2012 |
április 2012 |
május 2012 |
június 2012 |
július 2012 |
augusztus 2012 |
szeptember 2012 |
október 2012 |
november 2012 |
december 2012 |
január 2013 |
április 2013 |
május 2013 |
június 2013 |
augusztus 2013 |
szeptember 2013 |
október 2013 |
november 2013 |
december 2013 |
március 2014 |
április 2014 |
május 2014 |
június 2014 |
október 2014 |
december 2014 |
január 2015 |
február 2015 |
március 2015 |
április 2015 |
május 2015 |
július 2015 |
augusztus 2015 |
szeptember 2015 |
november 2015 |
december 2015 |
február 2016 |
március 2016 |
Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)
>>> LEVÉL <<<
|
|