Ez van –  Blog –  Tudatmódosítók –  Salátástál –  Terápia –  Sorskönyv nélkül –  Olvasókönyv –  Képmutatás –  Kijárat...

Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
         „Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
   –   Ez bármire igaz.

Birtalan Balázs naplója

Birtalan Balázs Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005)

szombat, január 31, 2015
11:09
 
Képnézegetős




Képnézegetős


Van egy órám, míg jön az álom.
Lecsukom szemem: mélyre ások.
Előttem képek, terített pakliként:
kis, közepes
és nagy Balázsok.

Nem épp homogén társaság:
akad itt Bukfenc, Bagoj, Bence,
s persze Mucurkám, aki
– egykeként nem kunszt –
Mama kedvence.

Tágra nyílt szemű kisfiú markol
két kezével a végtelenbe.
Húsz év se kell:
rábízza lelkét
szalonfasiszta tételekre.

Bűntudattal s vérrel telt farkat
rejt diszkréten a papi öltöny.
Parázs vitákban hirdeti Jézust.
Gyomormosások
tartják e Földön.

Nem sír, mikor a hit védői
kitépik kezéből a szalmaszálat.
Két év múlva maga tör pálcát:
csak helyes út van,
nincs bocsánat.

Okos könyvét telelatinja,
utol ne érje tudósok átka.
Fennen viszi az Erény zászlaját –
de jobb nem belátni
az éjszakákba...

Fél seggel ül a kocsma székén,
szorongón kutat pár riposztért.
Jól marketingelt előadásban
a nyílt kommunikációról
oszt észt.

Az Isten-kérdést rég letudta:
a földbe készül, nem az égbe.
Egy jobb lelet – s szánni valóan gojként,
kipában hajlong
az Örökkévaló nevére.

Lapozom őket... Tiszta sor:
belepottyantam egy szedett-vedett körbe.
Többségükkel ma már kizárt dolog,
hogy önként leülnék
egy sörre.

Ezt itt nem értem... Tőle viszolygok...
Őt legszívesebben nem is látnám...
Tűzre vetni az egész paklit...!
De csak lapozok,
egyre hátrább.

Ez a kezdet. 56 centis.
Ordít – talán sejti, mi várja.
Karomba zárom, azon véresen:
„Amíg én vagyok,
te nem leszel árva.”

Aztán csak tartom, nem pofázok,
míg elalszik a testmelegben.
Jöhet a következő feladvány:
„Itt mi történt,
hogy őte lettem?”

A rejtvény nem ártatlan játék:
röghöz köt, amíg meg nincs fejtve.
De van kulcs, mert íratlanul, vagy írva,
minden képnek van
saját verse.

És mindig ugyanaz a szempár,
vegye bár körül bármi katyvasz!
A versek, képek világgá állnak össze,
tartom őket:
rogyadozó Atlasz.

Nézem a paklit. Megnyugodtam:
már minden képen én vagyok.
Játékrontás csak egyet is kilopni.
Csalás nélkül
végre alhatok.


Balázs, 1970

Címkék: ,


péntek, január 30, 2015
04:56
 
Alvás helyetti



Korrepetálás, labirintus


Mi mondandója van még
a télnek?
Idén egyszer már javában elmagyarázta,
cidrizik az ország, beállt az élet –
de csak rázza felhőit,
megint rázza.

Mi mondandója van még
a Földnek?
Nekilódul a Nap körüli sokadik rohanásnak,
pedig tudjuk a leckét: bár a fák ma zöldek,
holnapra nem lesznek jók,
csak kopjafának.

Mi mondandója van még
a ráknak?
Fejünkbe verte jól az igeidőket:
a „ma élek” a jelent szélesre tárja,
a „holnap ha”
elrabol örökre tőled.

Mi mondandóval bír még
az ének?
Soraim irdatlan fonallá tekerednek,
s ha belé kapaszkodva hagyod vezetni lépted,
kiérve álljon írva ott:
szeretlek.




Címkék:


hétfő, január 19, 2015
13:34
 
J’accuse



J’accuse


2013. május 6-án déltájban,
miután a kolonoszkópiáról hazaértem
– tehát az új időszámítás első óráiban –,
fittyet hányva közhelyességnek, teatralitásnak,
a fenti címmel akartam verset írni,
beleordítva mind a bennem fortyogó masszát:
döbbenetet, dühöt, pánikot és kétségbeesést;
tételes lista lett volna mindazokról,
akik valaha bántottak, megaláztak,
egyértelműen felelőssé téve őket
a hasamban növekvő szörnyetegért.

A vers nem hagyta megírni magát:
közbejött CT, szövettan, mellkasröntgen, vérkép,
végül a konzultáció, mikor is a sebész
a szakmai alaposság jegyében közölte:
bár elvileg kiszedhető,
nem véletlenül hívják a tényleges felnyitást
az igazság pillanatának.

Aztán a műtét és folyományai:
katéter, szonda, drain, branül,
a gerincbe adagolt morfium által
mérsékelten differenciált napszakok,
s mialatt az ország apraja-nagyja
hordta, csak hordta a homokzsákot a gáton,
hogy megállítsa a közös pusztulást,
majd szétvetett a boldog büszkeség,
mikor ágyam mellett pipiskedve
egyedül – bár az infúziós állványt nem eresztve –
megtettem csaknem másfél lépést,
mintegy demonstrálva:
saját pusztulásom, íme, megállt.

Majd a tanár úr kiszedte a varratokat
(azt az egyet, amit benne felejtett,
Tomi operálta ki itthon körömollóval,
kis változatosságot víve addig is magának
a hosszú hetekig tartó
„Mi újat lehet még elővarázsolni
fűszer és zsiradék nélkül
csirkemellből, krumpliból és sárgarépából?”

projektbe),
s ezzel el is érkeztünk a kemoterápiához,
mely a maga
„kéthetente péntektől vasárnapig,
előtte EKG, labor”
rituáléjával
kérlelhetetlenebb struktúrát vitt életembe,
mint korábban bármi,
beleértve érettségit, felvételit,
kispapságot és közjegyzői irodát.

Mindeközben
– értsd: 2013. május 6-án déltájtól kezdődően –
ömlött a tengernyi hasznos és haszontalan infó,
néha kérve, gyakrabban kéretlenül:
mit muszáj enni-inni, mit tilos;
ki élte túl, ki nem, és mitől;
valamint a kérdések, úgymint:
hallottam-e róla,
próbáltam-e azt, hogy,
eszembe jutott-e már,
nem gondoltam-e még –
továbbá mindezek ellenkezője,
egyenként és/vagy tetszés szerinti kombinációban.

E jól szervezett szép új világban,
melyben többet tudtam meg
stádiumokról, statisztikákról,
prognózisokról és multifaktorialitásról,
mint valaha reméltem,
az önvizsgálatnak jutott ugyan hely
– feltárva valós és vélt emlékek özönét,
összefüggésbe hozva bármit bármivel,
gerjesztve új s újabb bűntudatokat,
hogy kivel, mikor, mit rontottam el –,
tanultam szép számmal életbölcsességeket is,
de a „Vádolok!” a maga kezdeti hevületével
már sehogy nem akart passzolni a képbe.

A mai vérvétel után
a boltban egy flegma tyúk
akut múzsámmá lett hirtelen,
s lassan két év után újra fölmerült:
mégis össze kéne írnom azt a listát,
kezdve azzal, hogy...

Nekiveselkedtem,
s lett belőle ez,
beleverve orrom újból a régi leckébe:
hogy a vers, bár ócska kurva,
mégsem hagyja egykönnyen megbaszni magát,
s a költő, ha már amúgy is
a megalázás témáján rugózik,
az újabb dózist elkerülendő,
jobban jön ki a végén,
ha kizárólag
a sajátjával játszadozik.




Címkék: , ,


szombat, január 17, 2015
16:52
 
Hintaszékes




Moszkvában Volvókat osztogatnak


siettem mert fáztam tegnap este
az egész fél pillanat ha volt
és trappoltam is tovább a sötét kis utcán
de láttam
ugyanott ahova leraktam sok évvel ezelőtt
kicsempészve éjszaka
több utcányira a lakástól
hisz egy kiszuperált bútor közterületen történő elhelyezése
minimum szabálysértésnek minősül

százszor jártam arrafele
talán már másnap nyoma veszett
de most láttam újra
ugyanott
majdnem ugyanúgy
az ősrégi hintaszéket
a nemes fából faragottat
melyben egykor nagyanyám bóbiskolt kényelmesen
vagy ha nem kötögetett
és mesélt egy régi boldogabb igazabb világról
mondta egyre
tán már csak önmagának
miközben összekeveredett körülöttünk nagyapám pipafüstje
a frissen sült fánk édes-olajos illatával
s a kertből beleső diófa csak bólogatva nézte
ezt a falusi időtlenséget

mondom majdnem ugyanúgy

mert valójában nem volt kert sem diófa
főleg nem falu
nagyanyámék a másodikon laktak
egy budapesti utcában melyet
arról a jámbor versfaragóról neveztek el
akin száz éve egyként röhögött az irodalom

majdnem ugyanúgy

mert nagyapám nem pipázott
nagyanyám sütő tudománya
a palacsintára és a rácsos tésztára korlátozódott
kötőtűt soha nem láttam kezében
s a meséiben föl-fölbukkanó régi világ
nem volt se boldogabb se igazabb

majdnem

mert a hintaszék aránylag új volt
nemes fát bizonnyal távolról se látott
én ültem néha benne
ébren és kényelmetlenül
évtizedekkel nagyszüleim halála után
amíg végleg meg nem adta magát
pár évre rá hogy a tescóból hazahoztuk

összességében tehát erősen sántít a kép

annyi stimmel hogy tegnap
a sötét kis utcán
fázva sietve
fél pillanat alatt
eltrappoltam az időtlenség mellett



Címkék:


péntek, január 16, 2015
09:53
 
Az Ébredés Utáni Mély Meglátások ciklusból




Azért az jó

             (Az Ébredés Utáni Mély Meglátások ciklusból)


Azért az jó,
ha az embernek
megvan a maga Ő-je.
Ó, je!



Címkék:


szerda, január 14, 2015
14:45
 
Kertészvers




Kis kerti munka


ha a kert sarkában
pár tenyérnyi folton
kipusztul a pázsit
nincs más lehetőség
bele kell vágni
kifordítva kapával
az elrohadt gyeptéglát
ásni egyre lejjebb
megtalálva régi aranypénzt
elfeledett csontvázvázat
és a semmibe lett koporsónak
a rozsda által összetartott vasszegeit
és lélektelen malomként porrá zúzni
pénzt csontot szeget
és még lejjebb a földön
át a kövön át a
hegyen át az
évmilliók
fundamentumán
a magmáig
hol az ördög vigyorog vörösen feketén vasvillával
és kitépni kezéből a villát
letépni róla a vigyort
letépni róla vöröset feketét
és összeforgatni a porrá zúzott pénzzel csonttal szeggel
a magmával a földdel a kővel a heggyel
és évmilliók fundamentumával
és dagasztani fáradhatatlanul
míg homogén masszává nem lesz ez a föld
hogy átszellőztetve újra talajjá épülhessen
és azon a pár tenyérnyi folton
ismét kizöldülhessen a pázsit
és akkor talán
megmenekül
a kert


Címkék:


kedd, január 13, 2015
23:03
 
Esti vers




Hiánypótlási eljárás


Megragadva
az egyelőre még kínálkozó
lehetőséget,
alábbiakban kívánom rendezni
ama tarthatatlan anomáliát,
miszerint költői életművemben mindezidáig
nem szerepelt leírva
ez a szó:
tehén.



Címkék:


hétfő, január 12, 2015
00:42
 
Boldog szülinapot a ma 10 éves blogomnak!




És persze köszönöm mindenkinek, aki passzív olvasással, aktív kommenteléssel (támogatólag vagy kritikus hangon) segítette, hogy a blog – túl minden nehézségeken – mindmáig fennmaradjon.


Címkék: ,


vasárnap, január 11, 2015
12:19
 
Mackófelső




Mackófelső


                   „Illik-e látogatási időben meghalni?”

                                               (Verbőczy Antal)



„Jól nézel ki”– mondják lépten-nyomon.
Nem tudok vitába szállni.

Szó sincs sárga, beesett arcról,
a fogyás föl se merül;
hajhullás nincs – ahogy jelezték előre:
ez a kezelés nem az a fajta.

A gyulladt vénák ütemesen gyógyulnak,
ami mégsem, fedi a mackófelső.
Az öklendezés diszkréten hétvégére marad,
az átforgolódott éjszakák éjszakára esnek.

Mentális hanyatlásom koromnak megfelelő;
a szorongás korántsem mai ügy,
s a cinizmus sok évtizedes rutinja mögött
nagyrészt amúgy is rejtve tartható.

„Jól nézel ki”– mondják lépten-nyomon.
Nem tudok vitába szállni.


Címkék:


péntek, január 09, 2015
00:36
 
Milyen vallású Szőnyi Szilárd?

Amennyiben Szőnyi Szilárd a XVI. század második felében ilyen mondatok leírásával provokálta volna a katolikusok vallási érzékenységét, könnyűszerrel máglyán találhatta volna magát.


Nem tudom a választ erre a kérdésre, de teológiai ismereteim alapján egyvalamit vitán felül kijelenthetek: nem keresztény. Ezt két tőle vett idézettel bizonyítom.
Szőnyi Szilárd Itt a válasz a HVG botrányos karácsonyi címlapjára című írásában a következő mondat olvasható:

A kép – a megannyi hasonló ábrázolással egyetemben – egy minden tekintetben nemes jelenetet mutat: szeretetreméltó édesapát, a katolikus hit szerint az emberek közt egyedüliként bűn nélkül élő édesanyát, várva várt kisfiukat, körülöttük pedig a családi örömben igaz lélekkel osztozó pásztorokat.

El lehetett volna kerülni a francia újságírók lemészárlását? című írásában pedig e szavakkal ír körül egy karikatúrát:

„Ez az én testem” – emel magasba válaszul a pápa (a Krisztust jelképező szentostya helyett) egy kondomot.

Kezdjük a végén. A reformáció időszakában az úrvacsora körül felmerült dogmatikai kérdésekben a Tridenti Zsinat hozott végérvényes, minden katolikus hívő számára kötelező döntést. Eszerint a szentmisében a kenyér és a bor átlényegül Krisztus testévé és vérévé. A szentostya ilyenformán nem jelképezi Krisztust, hanem az maga Krisztus. Aki – Szőnyi Szilárd idézett szavainak szellemében –

...tagadná, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentségben igazán, valóságosan és szubsztanciálisan jelen van a mi Urunk Jézus Krisztus teste és vére, együtt az ő lelkével és istenségével, – s emiatt az egész Krisztus, – hanem azt mondaná, hogy ez csak jel vagy ábra, vagy erő szerint van: legyen kiközösítve. (DS 1651)

Úgyhogy amennyiben Szőnyi Szilárd a XVI. század második felében ilyen mondatok leírásával provokálta volna a katolikusok vallási érzékenységét, könnyűszerrel máglyán találhatta volna magát.

Egy kálvinista (ma: református) hitű kortársa alkalmasint kimenthette volna a lángok közül, hiszen ő – a Heidelbergi Káté 80. kérdésére adott válaszával azt vallja: „A mise ellenben azt tanítja, hogy (...) Krisztus a kenyér és a bor alakjában testileg jelen van. És ezért azokban kell Őt imádni. Ezért a mise lényegében nem más, mint Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatának és szenvedésének tagadása és átkozott bálványimádás.”

De ha Szőnyi a reformáció fővárosában, Genfben kér menedékjogot, ott sem járt volna jobban. Azzal, hogy Máriát, Jézus anyját „az emberek közt egyedüliként bűn nélkül élő édesanyának” nevezi, megtagadta volna azon kálvinista hittételt, miszerint az asszonytól születettek közül egyedül maga Jézus volt mentes a bűntől. Mária bűntelenségének állítása par excellence katolikus hittétel, azaz – protestáns szemmel – eretnekség. Márpedig eretneknek lenni Genfben sem volt épp életbiztosítás – amint azt az antitrinitárius Szervét Mihály máglyahalála illusztrálja.

Ám ha eltekintünk a felekezeti különbözőségektől, Szőnyi Szilárd vélelmezett kereszténysége akkor is gyengének találtatik.

Az inkriminált kép kapcsán Mária jegyesét, Józsefet Jézus édesapjának nevezi. Ezzel a provokatív mondatával felekezettől függetlenül sérti meg vallásában keresztény hívők százmillióit, akik az Apostoli Hitvallás ősi szavaival naponta vallják meg Jézusról, hogy „fogantatott Szentlélektől, született Szűz Máriától”, azaz Józsefnek a nemzéshez semmi köze nem volt; nevelőapja volt Jézusnak, és még véletlenül sem édesapja.

Jézus férfierő nélkülözésével történő fogantatása a kereszténységnek ha nem is központi, de az egyik legnagyobb misztériuma. Aki – Szőnyi Szilárdhoz hasonlóan – Józsefet édesapaként említi, e misztériumot tiporja sárba, teszi nevetségessé.

Szőnyi Szilárd tehát deklarálta, hogy nem keresztény, és mivel sajtószabadság van, ezt meg is teheti. Az is tény, hogy a római katolikus egyház Tanítóhivatala tévedhetetlenül és visszavonhatatlanul kiközösítette Szőnyi Szilárdot a katolikus egyházból, így szegény mint ilyen – tettestársaival egyetemben – „nem lehet részese az örök életnek, hanem az örök tűzre fognak kerülni, „amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett”.

Ami persze mind nem indokolja, hogy Szőnyi Szilárdot elevenen kéne elégetni, avagy más eljárást követve (amelyet a középkori egyház szívesen alkalmazott homoszexuálisok ellen) élve kéne eltemetni.

De ki tudja? Fundamentalista hívők minden vallásban voltak, vannak és lesznek.

Ha Szőnyi Szilárd nem szeretne a hitükben mélyen megalázott, állig felfegyverzett keresztények céltáblájává válni, esetleg okosabban tenné, ha a jövőben tartózkodna teológiai baromságok keresztény színekben történő bemutatásától.

Címkék: ,


péntek, január 02, 2015
11:04
 
Egy kis jójáték




Véres májas

                       (A „Bocs, V. D.” ciklusból)


Jó játék a májáttét.
Ha ez a rúd rád jár rég,
pár meglepi vár rád még.
Jó játék a májáttét.


Címkék: ,


csütörtök, január 01, 2015
00:44
 
Újévi költemény




Nekem a kérés


Adjon az isten
cseresznyét,
ha egészet nem is,
de egy felest még.


Címkék:




Címkék:

5K, Add tovább, Agymenés, Apa, Brühühü, EMK, Emlék, Életkor, Felmutatható, Film, Gasztro, Halál, Humor, Húbazmeg, Hüjeblogger, Jog, Kapcsolatok, Kisebbség, Kommunikáció, Kopipészt, Könyv, Lakás, Melegség, Nyaralás, Panaszkönyv, Politika, Pszicho, Rádió, Súlyos, Szemműtét, Szomatik, Sztori, Számvetés, Tavasz, Ünnep, Vallás, Vendéglátás, Vers, Világ+ember, Virtuál, Zene



Terápiás olvasókönyv
Pszichológiai témájú irásaim gyűjteménye

Sorskönyv nélkül
Pszichológiai blogom

Sématerápia
Általam szerkesztett oldal


2015-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Felmászok a létra, Napkút Kiadó, 2015.

Felmászok a létra
(versek)


2009-ben megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Művirágok a szimbolizmus oltárára, Katalizátor Kiadó, 2009.

Művirágok a szimbolizmus oltárára
(versek)


2008-ban megjelent könyvem:

Birtalan Balázs: Aszalt szilva naplementekor (mémtörténetek), Katalizátor Kiadó, 2008.

Aszalt szilva naplementekor
(mémtörténetek)


Korábbi hónapok:

január 2005 | február 2005 | március 2005 | április 2005 | május 2005 | június 2005 | július 2005 | augusztus 2005 | szeptember 2005 | október 2005 | november 2005 | december 2005 | január 2006 | február 2006 | március 2006 | április 2006 | május 2006 | június 2006 | július 2006 | augusztus 2006 | szeptember 2006 | október 2006 | november 2006 | december 2006 | január 2007 | február 2007 | március 2007 | április 2007 | május 2007 | június 2007 | július 2007 | augusztus 2007 | szeptember 2007 | október 2007 | november 2007 | december 2007 | január 2008 | február 2008 | március 2008 | április 2008 | május 2008 | június 2008 | július 2008 | augusztus 2008 | szeptember 2008 | október 2008 | november 2008 | december 2008 | január 2009 | február 2009 | március 2009 | április 2009 | május 2009 | június 2009 | július 2009 | augusztus 2009 | szeptember 2009 | október 2009 | november 2009 | december 2009 | január 2010 | február 2010 | március 2010 | április 2010 | május 2010 | június 2010 | július 2010 | augusztus 2010 | szeptember 2010 | október 2010 | november 2010 | december 2010 | január 2011 | február 2011 | március 2011 | április 2011 | május 2011 | június 2011 | július 2011 | augusztus 2011 | szeptember 2011 | október 2011 | november 2011 | december 2011 | január 2012 | február 2012 | március 2012 | április 2012 | május 2012 | június 2012 | július 2012 | augusztus 2012 | szeptember 2012 | október 2012 | november 2012 | december 2012 | január 2013 | április 2013 | május 2013 | június 2013 | augusztus 2013 | szeptember 2013 | október 2013 | november 2013 | december 2013 | március 2014 | április 2014 | május 2014 | június 2014 | október 2014 | december 2014 | január 2015 | február 2015 | március 2015 | április 2015 | május 2015 | július 2015 | augusztus 2015 | szeptember 2015 | november 2015 | december 2015 | február 2016 | március 2016 |


Így írok én – A jelen blog paródiája (by Jgy)
Így írok én 2. – Ua. (by Ua.)


>>> LEVÉL <<<



látogató 2005. január 10-e óta