Jgy szerint:

Balázs, nagyon köszönöm, hogy külön posztban reagáltál megjegyzésemre, kitüntetésnek veszem, kivált Karinthy idézését. Néhány dolgot még hadd tegyek világosabbá.
1) A "vallás" kifejezést tágan értelmezem. Abban az értelemben, ahogy a megjegyzésben használtam, a marxizmus is vallás. (Egyebeket most nem sorolok, nem akarom megbántani azokat, akik valláson kizárólag istenhitet értenek.)
2) Szeretném még egyszer leszögezni, hogy Quinn tanításának ún. igazságtartalmát nem kérdőjeleztem meg.
3) A megjegyzés lényegi része arra vonatkozott, hogy meglátásom szerint Kata morális hozzáállása, illetve a Te ökológiai hozzáállásod nem vagy, hanem és relációban van a témában.

Bodzaszörp pediglen nálam is készül, mi több, hársfaszörppel egyetemben.

 Balázs szerint:

ad 1.) Egyetértek azzal, hogy a marxizmus vallás. És nem értek egyet azzal, hogy Quinn gondolatrendszere vallás lenne.

ad 2.) Ez számomra új fejlemény. A legutóbbi, e témában megfogalmazott állító mondatodban még kifejezetten megkérdőjelezted; kíváncsi vagyok a változás okára.

ad 3.) Nem értek egyet. Ha egy zongora le van hangolva, akkor bár igaz, hogy a zongorista szexuális életéről sok igaz dolgot el lehet mondani, mindezek érdektelenek a zongora lehangoltságának témájára nézve. A zongora lehangoltságának témája nettó technikai kérdés: föl kell hangolni, vagy ha ismételten és túl gyakran lehangolódik, meg kell javítani. A zongorista szexuális élete más téma.

Egy ökológiai (antropológiai, történelmi) szempontok szerint fölvetett téma az per definitionem ökológiai (antropológiai, történelmi) szempontok szerint fölvetett téma. Ez nem zárja ki azt, hogy az emberiség jelenlegi problémáival kapcsolatban lehessen igaz morális kijelentéseket tenni -- de az ökológiai (antropológiai, történelmi) szempontok szerint fölvetett témában ezek irrelevánsak, ha pedig valaki érvéként próbálja elhelyezni ezen irreleváns gondolatokat a vitában, akkor az érvei értelemszerűen hibás, elfogadhatatlan érvek.

És hogy világos legyen a helyzet: itt nem az történt, hogy valaki bedobta a nagy általános "Mi a baj és mi a megoldás?" kérdést, tematikai megkötés nélkül. Itt én dobtam be egy témát, méghozzá a magam döntése alapján ökológiai (antropológiai, történelmi) szempontból megfogalmazva. Erre kétféle adekvát választ tartok elképzelhetőnek:

a) ökológiai (antropológiai, történelmi) megközelítésű megjegyzéseket;
b) Annak felvállalását, hogy "Ez a megközelítés nekem nem az én játszóterem (mert nem tetszik, mert nem mozgok itt otthonosan, mert marhaságnak tartom az egészet vagy ezer más), ezért most nem veszek részt érdemben a játékban." Ellenkező esetben ott vagyunk, mint amikor valaki egy hangszerjavítási probléma megvitatásába megpróbálja becsempészni a szex témáját (mert mondjuk őt az foglalkoztatja, szemben a zongorával, ami tökre nem érdekli).

Összefoglalva: egy szavam sincs akkor, ha valaki az emberiség problémáira morális (vagy asztrológiai vagy homeopátiás vagy hegesztéstechnikai stb.) megoldást keres -- kivéve, ha nyílt vitáról van szó vagy személy szerint a véleményemet kérdezik, és maga az adott megközelítés a vita tárgya (tehát meta szinten zajlik). Ha azonban nincs szó meta szintről, hanem asztrológiai (vagy morális vagy hegesztéstechnikai stb.) véleményt várnak tőlem, akkor csöndben maradok. A hegesztéshez nem értek, az asztrológiát pedig(egyébként az erkölcstannal egyetemben) áltudománynak tartom, de nem akarom senkinek a játékát elrontani.

Az egyik kolleganőm meggyőződéses numerológus. Beszélgettem vele erről többször is, föltettem több érdeklődő kérdést, hogy megértsem, mi is ez a valami, amit én egyébként marhaságnak tartok. És továbbra is marhaságnak tartom, de föl sem merült bennem, hogy meg akarjam győzni, mert nem kérdezte a véleméynemet és az esetleges ellenérveimet. Jeleztem, hogy én enyhén szólva szkeptikus vagyok a számmisztikával kapcsolatban -- és mindketten elfogadtuk a másikról, hogy azt gondolja, amit. És ha azt hallom fél füllel, hogy valakinek jövendőt mond, nem fogok beleszólni az én teljesen más paradigmám alapján. Mert egyszereűn nem való oda.

 oncogito szerint:

Balázs, van egy bökkenője az egésznek.
Az, aki nem akarja más "játékát" elrontani, előbb-utóbb mindig el fog jutni oda, ahol most vagyunk.
Ugyanis mindig van olyan, akinek a "játékának" a lényege, hogy a saját játékszabályait rá akarja erőszakolni mindenki másra. És az ilyen igencsak felkészült az eszközeiben.
Tehát ha nincs elrontva az ilyennek a játéka, akkor baj lesz -- ha meg el lesz rontva, akkor nem mondhatja többé magáénak az "élni és élni hagyni" felfogást.

A természetben is létezik ilyesmi.
A vírusok, a rákos sejtek addig terjednek, míg a gazdatest elpusztul. Akkor aztán vagy maga is elpusztul a gazdatesttel együtt, vagy képes másik után nézni, ahol ugyanezt folytatja.
Meddig...?

Rosszul látom a problémát...?

(oncogito)

 Balázs szerint:

"Rosszul látom a problémát...?"Kata, amennyiben sikerül kimutatnod, hogy azon tevékenységemmel, hogy

- olyan kérdéseket vetek fel, amelyek engem foglalkoztatnak, méghozzá olyan szempontok szerint, amelyeket
- én magam relevánsnak tartok, és teszem mindezt
- a saját naplómban, amelyet szabadon lehet olvasni vagy nem olvasni

miként valósul meg esetemben az, hogy "a saját játékszabályait rá akarja erőszakolni mindenki másra" --

-- akkor nyilvánvalóan nem látod rosszul.

Amennyiben nem sikerül kimutatnod -- arra az esetre hadd ne nekem kelljen választ adnom.

Más: sajnos nem értem az allegóriádat, hogy kit vagy mit hasonlítasz vírushoz vagy rákos sejthez, és kit vagy mit a gazdatesthez. Kérlek, írd le egyértelműen*! Köszönöm.

*Vö. Mt 5,37

 oncogito szerint:

Balázs, félre értettél.
A játékszabályok másra való erőszakolását nem rád értettem, hanem arra/azokra akik a "nagy hajó" utasai, illetve akik csak a saját elvüket/hitüket/életszemléletüket tartják egyedüli helyesnek. A vírus és a ráksejtes hasonlatom is rájuk vonatkozik. Esetleg rám is, amennyiben szerinted ezen a hajón utazom...

Az ilyent hagyni kell és keresni mindig más teret, ahova még nem jutott -- vagy nem, azaz ellenállni?
Ebből a szempontból nézd légyszíves az írásom és értékeld a kérdésem, ha nem vagyok túlzottan terhedre.

 Balázs szerint:

Értem, köszönöm. Ebben az esetben viszont egyértelmű a válaszom: nem, nem rosszul látod, hanem rosszul tudod.

Mégpedig azért, mert a „mindig van olyan, akinek a "játékának" a lényege, hogy a saját játékszabályait rá akarja erőszakolni mindenki másra” állításod történelmileg téves. Illetve pontosan annyira igaz, mint ha a mondatba bármely más mémet helyettesítenénk be. Teszem azt: „mindig van olyan, aki sastollból készített fejdíszt hord.” Nem igaz, nem mindig. Van olyan kultúra, ahol a sastollfejdísz általános szokás, de ez a szokás nem általános az emberiség egészére nézve. Se térben (pl. Magyarországon egyáltalán nem divat), sem időben: a sastollfejdísz szokása valamikor kialakult -- azt megelőzően nem létezett. Legalábbis a történelem nem tud róla.

Az a társadalmi attitűd, amely a saját játékszabályt rá akarja erőszakolni mindenki másra, valóban általános szokás egy bizonyos kultúrán (a mi kultúránkon) belül, de nem általános az emberiség egészére nézve. Se térben (pl. az egymással többé-kevésbé folyamatos, alacsony szintű harcban álló pápua törzseknél nem ismert), sem időben: a saját értékrendnek a másikra való ráerőszakolása valamikor (tudjuk, mikor) kialakult -- azt megelőzően nem létezett. Legalábbis a történelem nem tud róla.

Ez nem helyes vagy heltyelen látásmód kérdése, hanem tények, adatok kérdése.

Pontosítok: ha létezett is a mienket megelőzően olyan kultúra, amely kizárólagossá akarta tenni a sajátját, elbukott, kiszelektálódott. Ahhoz ugyanis, hogy egy ilyen attitűd tartósan fennmaradjon, szükséges még valami. A "Nálunk az igazság, fogadd el vgy elpusztítunk!" hozzáállás nem több nagyjából ártalmatlan megalomániánál mind addig, amíg nem áll mögötte háttérként egy olyan gazdaság, amely biztosítja a gakorlatilag korlátlan növekedést -- pl. a totalitárius mezőgazdaság.

Ha viszont ezek együtt vannak, és pár generáción belül mindehhez társul egy harmadik tényező is, nevezetesen annak kollektív, gyökeres elfelejtése, hogy valamikor nem így éltünk -- akkor igen, ez a kultúra valóban úgy fog növekedni, mint a rákos daganat: korlátlanul nő, felzabálva a környezetét, mindaddig, amíg elfogy a felzabálható környezet, és ezáltal ő maga is elpusztul.

Egyébként pontosan erről írtam itt a blogban meg a könyvemben is A beteg, de erős kutya címen.

 Jgy szerint:

(Néhány sajtóhiba miatt töröltem az előzőt.)

1) Quinn munkásságából csupán az Izmaelt és a te (BB) blogbejegyzéseidet ismerem. Ezt - ma, 7:31-kor - kevésnek ítélem ahhoz, hogy Quinn tanításainak igazáról kijelentést tegyek. Látni vélem a pontot, ahol téved, de erről legalábbis a B története elolvasása után szeretnék beszélni. Arról nem is szólva, hogy a tévedés nem teszi érvénytelenné a "hogyan lettek ilyenek a dolgok" témában tett megállapításokat.
2) A lehangolt zongora és a szex. Mondjuk, megkérdezem egy barkácsügyben jártas barátomat, hogy ehhez és ehhez a polchoz, oda, arra a falra, hány darab és mekkora csavar kell, hogy ne szakadjon le. Barátom azt mondja, hülyeség oda tenni a polcot, nem férek hozzá, és még csúnya is. Akár igaza is lehet, de nem ez volt a kérdés. Ha jól értem, ilyen értelemben van kommunikációs zavar Katával.
Csakhogy. Quinn ökológiai-antropológiai szempontból vizsgálja a dolgokat, de a mondatai, példázatai (Kultúra Anya duruzsolása a fülünkbe [rosszra csábító hang], a csapkodó szárnyú repülő [az emberiség nagyravágyásának megtestesítője]) moralizálást sugallnak. Ha máshogy nem, de ugyanúgy hatnak, mint a beteg elnevezés (de javíts ki nyugodtan, pszichológiából is felkészületlenebb vagyok nálad). Így nem csoda, ha az olvasó (pl. Kata, pl. én) a morális oldalát hallja ki a szövegből, és azt hiszi, te is azt hallottad ki.

 Balázs szerint:

Tanácstalan vagyok.

Te azt hiszed rólam, hogy morális vonatkozást hallok ki a szövegből; én erre megmondom sokszor és sokféleképpen, hogy a szöveg nem szól morális kérdésekről; te erre azt mondod: azt hiszed rólam, hogy morális vonatkozást hallok ki a szövegből.

Nincs valami ötleted, hogyan kommunikálhatnám hatékonyan feléd (is), hogy amikor azt mondom: "fehér", akkor nem azért mondom, hogy "fehér", mert arra gondolok, hogy "fekete", hanem azért mondom, hogy "fehér", mert arra gondolok, hogy "fehér"?

 Jgy szerint:

Valószínűleg korrektebb lett volna múlt időket használnom: azt hittem, hogy morális tartalmat hallottál ki Quinn munkásságából. Ennek tisztázásához kellett egy rakás példa, pl. a zongorás. Most már tudom, hogy a dolgot akkor sem kezelted morális kérdésként, amikor Katával még azt hittük, és ha alaposabban odafigyelünk a be- és megjegyzéseidre, akkor hamarabb is tudjuk, de nem figyeltünk oda eléggé, és vitt bennünket a lendület. Így OK?
Azt viszont fönntartom, hogy Quinn moralizál, ha tagadja is.

 oncogito szerint:

Balázs, kétségtelenül pontatlanul fogalmazok, (vagy nehezen értem amit mondani akarsz) biztos ezért nehézkes a beszélgetésünk.
Tehát én változatlanul úgy vélem, a bolygónkon mindig volt olyan, aki a saját játékszabályait másra akarta erőszakolni, még akkor is, ha kezdetben többen voltak a mások játékszabályait tiszteletben tartók.
Ha máskor nem, akkor a mi kultúránknak ez a lényege, hiszen most igazán vannak ilyenek -- nem?
Hiszen az elvevőkből ezért lettek elvevők, nem? És vajon egyidőben a meghagyókkal, vagy csak a mi kultúránkban vannak együtt? Én nem hiszem (vagy nem tudom jól) az utóbbit.
A különbség "csak" annyi a mai elvevőkkel, hogy komolyabb eszközei(n)k vannak, amikkel hatékonyabban lehet a környezetet uralni. Annyira, hogy ez már a bolygót is veszélyezteti.

Minden társadalomnak vannak olyan szélsőségesei, amelyek korlátlan uralomra törnek. Ez szerintem minden élőlényre (ember, állat, növény) igaz. Ezt meg tudja állítani bizonyos fokig a környezet (azaz a természet tápláléklánca) illetve az embernél a morál.
Ezért ha nem sikeredik a mások leuralása, akkor az a környezet ellenállása miatt van.
Én úgy vélem, ez tény és nem feltételezés.
A korábbi kérdésem tehát megismétlem: amíg egyrészről vannak, akik a saját játékszabályaikat nem erőltetik másokra, addig mindig lesznek, akik kísérletet tesznek erre. Ha hagyják, akkor baj lesz, ha nem, akkor az "élni és élni hagyni" elv nem mindig helyes, mert a mások leuralására tett kísérletet megakadályozni rendszerint a leuralni akaró félreállításával lehet.
A növényzet, ha hagynák ellepne mindent - de a növényevő állatok lelegelik. A növényevő állatok ellepnének mindent, ha nem fogyna el a táplálék, vagy nem lennének ragadozók. A ragadozók ellepnének mindent, ha nem lennének egymásnak is konkurensei és nem lenne "fogyóeszköz" a táplálékuk.
Az ember is addig terjeszkedik, amíg módjában áll, amíg nem ütközik akkora ellenállásba, ami ebben megakadályozza. Ez vagy természeti, vagy saját maga gyártotta eszközök amelyek fegyverré/pusztító eszközzé váltak -- vagy a morális gát.

Ezért én úgy vélem, akárhányszor kezdené újra az ember, az "élni és élni hagyni" elvet ha minden esetben megtartja, ugyanoda jutunk, mint ahol ma vagyunk, ez csak idő kérdése.

A növénynek és az állatnak tudomásom szerint nincs emberhez hasonló moráljuk, de a természet törvényei nem engedik azt, hogy veszélyeztessék a bolygót szaporodási és ezzel egyidőben igényeik korlát nélküli növelési törekvésével. Az embernek módjában áll ezt eszközeivel megtenni, mert a természet törvényeit felhasználva képes pusztító eszközöket létrehozni (és ez alatt nem csak fegyvereket értek, hanem mindazon anyagi javakat, amiknek a nagybani előállítása mérgezi/veszélyezteti a bolygót), tehát a természet már nem képes a végtelenségig gátja lenni -- viszont ott a morál.

És Jgy-nek is válaszolva -- én ezt elsősorban nem Quinn gondolataiból "hallom" ki, hanem hitem alapján látom így.

Tehát összefoglalva, Quinn elmélete (megfelelő "új" gondolkodású emberrel) legfeljebb elörlől kezd mindent, de ugyanoda lehet jutni idővel, ahol most vagyunk -- viszont a morális gát a jelen helyzetnek lehetne megoldása (ami az ökológiára is kihat).
Ugyanakkor mindkét esetben tömeges pusztulás árán lehet csak elérni egy ideális állapotot.
Quinn módszerével tömegével pusztulnak el az elvevők a nagy hajón, sőt a zöm - a morális gát pedig "vasvesszővel" kormányozva tudna hatni.

A morál nem valami zord és vaskalapos börtön, hanem az élet minden területére kiterjedő igazságosságra (azaz a környezethez legjobban alkalmazkodni akaró) törekvő szemlélet.
Azaz a morál szerintem egy tudatos megtartása a természeti (illetve hitem szerint Isten) törvényének.
És ez még akkor is hatna, ha nincs megfelelő természeti ismeret, mert egy olyan szemléletet alakít ki, hogy nem ártani, valós indok nélkül nem pusztítani és nem törni korlátlan uralomra és igények kielégítésére.
Ugyanakkor véleményem szerint (pontosabban hitem szerint) emberi erővel lehet törekedni akár Quinn-féle elméletre, akár a morál erősítésére -- de ez olyan, mint amikor valaki a saját hajánál fogva akarja magát kirántani a gödörből.
Hitem szerint a valós megoldás túlnő az emberen - csak a saját egyéni sors van a kezünkben, a világé nem.



A zongorista példájához.
Igaz, hogy a zongora hangolásánál teljesen lényegtelen a zongorahangoló szexuális élete, de a morálja nem. Mert ha pl. lelkiismeretlenül eltitkolja, hogy nem ért hozzá, csak a pénz kell neki, akkor bizony kárt tehet a zongorában, vagy ért hozzá, de a pénz kell neki és ezért tudatosan nem jól javítja meg, hogy ismét igény bevegyék a szolgálatait, akkor az a zongorának szintén nem használ.

 Jgy szerint:

Kata, a hit és a morál nagyon klassz valami, csak az a gond ezekkel a fogalmakkal, hogy lokálisak, más szóval helyi érdekektől függenek. Egy öngyilkos merénylő nem gonosz a maga rendszerében, sőt, valami üdvöset csinál, amikor fölrobbantja magát egy szupermarketben. Egy inkvizítor nem gonosz, nem erkölcstelen, amikor az eretneket máglyára küldi, ellenkezőleg: üdvös dolgot cselekszik - a maga rendszerében. A te erkölcsi törvényeid ezekben a rendszerekben egyszerűen nem hatályosak.
A természeti törvények ezzel szemben globálisak. Ha úgy döntök, kivonom a magam a gravitáció alól, akkor a következmények szempontjából közömbös, hogy a nyolcadikról, egy sziklapárkányról vagy egy repülőről ugrom le, hogy Párizsban vagy Nyíregyházán. Balázs ebben az időszakban a természeti törvények vonatkozásában foglalkozik a problémával, és a hitbéli és morális vonatkozások nem tárgyai eszmefuttatásának. Az emberiséget fenyegető probléma szerintem fölvet morális kérdéseket is (ezért mondtam, hogy nem vagy-vagy, hanem is-is), de a párbeszédetek ebben a pillanatban olyan, mintha azon győzködnétek egymást, hogy a svájci csoki nem édes, hanem négyszögletű.

 Balázs szerint:

Quinnek legjobb tudomásom szerint nincs semmilyen "elmélete" -- módszere meg aztán végképp nincs. Történelmi tények felsorolása és a tények egymásutánjában bizonyos mintázatok fölismerése -- ez nem elmélet, ez megfigyelés. Adott tényekből következtetések levonása ugyancsak nem elmélet.

Aki Quin "elméletével", pláne a "módszerével" akar vitába szállni, az nemlétező valamik ellen hadakozik. Illetve ha mégis léteznek, akkor azok nem Quinn tanításában léteznek, hanem a saját fantáziájában: onnan vetülnek ki. Természetesen ugyanez igaz arra is, aki Quinn-nél moralizálást lát.

A zongoristához: minden példát ki lehet forgatni, és olyan jelentésárnyalatot hozzá adni, aminek az ég egy világon semmi köze ahho a témához, amelynek megvilágítására a példa született. Pl.: "Kiment a magvető vetni... Igen ám, de mi van, ha tilosban akar vetni, és elkapja a csősz?"

Lehet ilyeneket kitalálni, de ez szerintem egyszerű öncélű, intellektuális vandalizmus.

 oncogito szerint:

Szerintem meg a morál egyetemes érvényű.
Igaz, hogy "meghekkelhető", de ez nem jelenti azt, hogy a morál annyi, ahány érdek.
Meggyőződésem, hogy az emberek tudják mi a jó és mi a rossz - de ettől még képesek megideologizálni a rosszat.
És ez rám ugyanúgy vonatkozik, mint bárki másra.

Amikor valakinek módjában áll hatalmas vagyonhoz jutni azáltal, hogy egy fél országnyi területet eláraszt ciánnal (aranymosás) akkor morális gát nélkül meg fogja tenni.
Még akkor is át lesz hágva ez a morális gát, ha az illető megindokolja tettét és morálisnak tüneti fel. Ezért is annyira sok negatív felhangja van ennek a fogalomnak.

Valamilyen igazság, működő törvény felismeréséhez az kell, hogy az ember lehetőség szerint objektív legyen. Az erre való törekvés is morális kérdés, mint minden igazságosságra való törekvés.

A hit is lehet fanatikus és bigott - és lehet igazságos.
Bár ezek is lejáratott fogalmak - de mégis élnek, mert van valós tartalmuk és mindig van, aki ad neki értelmet.

Tehát a vita szerintem nem arról szól, hogy az a bizonyos svájci csoki édes, vagy szögletes - hanem arról, hogy milyen összetevők kellenek az ízéhez.

 oncogito szerint:

Balázs,
"Adott tényekből következtetések levonása ugyancsak nem elmélet."

... akkor mi az elmélet...?
A Bibliának is azért van annyiféle értelmezése, mert ugyanazon írásból ezerféle következtetés lett levonva - ezek sem elméletek?

Egy történész ha saját szemszögéből láttat valamit, az nem elmélet?

Szerintem a zongoristához meg éppen te hoztál nyakatekert példát.
Lehet tagadni a morál létjogosultságát vele, kétségtelen, csak épp a lényegét kellett elfedni hozzá.

 Balázs szerint:

A Bibliának az értelmezése különböző a priorik miatt vezet különböző elméletekhez. A Bibliával kapcsoaltban azonban rengeteg dolgot meg lehet állapítani objektíve, amelyek ugyanazon következtetésekre vezetnek mindenkit, aki a szövegértelmezés tudományának érvényes paradigmája szerint közelít a szöveghez -- felekezettől, mi több, istenhittől függetlenül.

"a zongoristához meg éppen te hoztál nyakatekert példát"Bocsáss meg, én a zongoristához nem hoztam semmilyen példát, mert nem volt szó zongoristákról. Én egy adott témához autonóm döntésből hoztam fel a lehangolt zongora témáját. Én hoztam fel, mert én tudom, mit akartam példázni vele. Légy szíves, ne akarj meggyőzni arról, hogy az általam felhozott példa nem arra vonatkozik, amire én felhoztam.

Ha azt mondod, hogy a példa neked nem tetszik, hogy nem érted, hogy érted, de számodra semmitmondó, hogy visszataszító stb. -- mindezt persze készséggel elfogadom,hogy is ne fogadnám el.

 oncogito szerint:

Igazad van, nem zongoristáról, hanem zongorahangolóról volt szó.
De morál a zongora hangolónál a zongora hangolása esetében nem a szexuális élete miatt, hanem a munka elvégzése miatt fontos.
És ez nem az én tetszésemen, vagy nemtetszésemen alapul, hanem azon, hogy te mit akarsz bizonyítani.
Történetesen azt, hogy morális kérdés nem hozható fel minden összefüggésben.
Ez így igaz, de ezt én nem is állítottam és ettől a morál fontossága még nem lett cáfolva a témában sem.

 Balázs szerint:

A magvetős példázatban nem szerepel sem Isten, sem sátán, sem evangélium. Nagvető szerepel benne, magok és madarak. És ha valaki belekeveri Istent (pl. azzal, hogy mindenható, és megteheti, hogy a madarak által felcsipegetett mégis kinőjön), az egyszerűen nem érti a példát.

A zongorás példában nem szerepelt egyáltalán a morál. Szerepelt benne egy lehangolt zongora, egy zongorista, ill. annak a szexualitása. A morált te keverted bele a példába, és pontosan annyi keresnivalója van ott, mint Istennek a magvetős példabeszédben.

 oncogito szerint:

Igazad van, zongora ügyben belegabalyodtam saját hálómba, ezt feladom.
A többit azonban nem. ;-)