Ez van – Blog – Tudatmódosítók – Salátástál – Terápia – Sorskönyv nélkül – Olvasókönyv – Képmutatás – Kijárat...
Mottó, egyúttal felhívás az Olvasóhoz:
„Ha nem a megoldás, akkor a probléma része vagy.”
– Ez bármire igaz.
Örülök, ha blogomat – ahogy nevezni szoktam: „napi rendes és rendetlen agymenéseimet” – nemcsak olvasással, de megjegyzéseiddel is megtiszteled. Mivel korántsem gondolom, hogy elértem volna a személyiségfejlődés csúcsára, kifejezetten szükségem van mind elismerésekre, mind építő kritikákra. Az ún. kommentezés során választhatsz: gondolataidat megoszthatod velem saját neved aláírásával, vagy – a netes hagyományoknek megfelelően – valamilyen nick-et használva, illetve írhatsz anonim módon. A döntés a tied; előrebocsátom azonban, hogy a névtelen mocskolódásról és észosztásról elég markáns a véleményem. Ha a bírálatnak ezt a módját választod, ne háborodj föl utólag, ha e véleményemnek a konkrét helyzetben is hangot adok. Emellett alapelvem, hogy nem törlök kommentet akkor sem, ha tartalma és stílusa látványosan távol esik a számomra egyébként elfogadhatótól. Kivétel a spam és a flood – annak érthető okból nem kegyelmezek. (2005) |
péntek, január 22, 2010
01:30 Avatar – az új reneszánsz?
A történet többi elemét akár változatlanul is hagyhatjuk; az eredmény, mint mondtam, egy tökéletes, nem túl bonyolult indiántörténet. Mi akkor a fontos, az egyedi benne?
Vagyis az új reneszánsz (az újfajta gondolkodásmód) nem az egyik lehetséges forgatókönyve az emberiségnek, hanem az egyetlen lehetséges forgatókönyve – már amennyiben azon forgatókönyvekkel foglalkozunk csupán, amelyek az emberiség számára nem pusztulással, hanem (aránylag) happy enddel végződnek. Vagy lesz (azaz már van) új reneszánsz – vagy nem lesz emberiség. Az Avatarnak mind az elkészülte (!), mind a fogadtatása azt jelzi számomra: van esélye az új reneszánsznak. Valami elkezdődött. Talán még nem késő. Címkék: Film, Világ+ember Hozzászólások:
Én még nem láttam a filmet (franc, hogy mindig vizsgaidőszak körül kell ezeknek megjelenniük, tavaly a Star Trek, most meg ez...) de amennyit tudok a sztoriról, annak alapján pont olyan ambivalens érzéseim vannak vele kapcsolatban, mint gyerekkoromban az olyan rajzfilmekkel szemben, amikben a gonosz emberek ki akarták irtani az aranyos kis állatkák erdejét. Azt hiszem, ezt a "white man's burden" dolgot a kelleténél többször próbálták már lenyomni a torkomon. És azt hiszem, azért zavar, mert szerintem nemigen létezik ez a gonosz civilizált ember vs. kedves primitív bennszülött kettősség. Emberi természet létezik, ami mindenhol ugyanaz (legfeljebb a filmekben nem). Az, hogy ők nem gyilkolják egymást akkora skálán, mint mi, legfeljebb annak tudható be, hogy nem találták fel az ehhez kellő tömegpusztító eszközöket.
A Meghagyó életmódnak semmi köze a Rouseau-féle Nemes Vadember nevű fantazmaóriához.Szó sincs arról, hogy vannak a genya Elvevők és a cukorfalat Meghagyók. Ezt DQ a trilógia 3. kötetében (Az én Izmaelem) nagyon szépen kifejti, amikor bemutatja, hogy a törzsi lét szükségszerű velejárója az ugyan alacsony fokú, de gyakorlatilag állandó hadviselés a szomszéd törzsekkel szemben. Az, hogy "a másikat bántani eo ipso rossz", ez egy olyan morális absztrakció, amely azon mém egyik gyakorlati megnyilvánulása, amely szerint az életnek van egyetlen helyes útja. A Meghagyók nem definiálnak morális tételeket arról, hogy ölni jó vagy nem jó: van egy heurisztikájuk, amelyben szerepel az ölés, de nem szerepel a totális megsemmisítés. Ez a heurisztika nem "jó", nem "nemes", nem "erkölcsös" -- csak éppen a gyakorlat azt igazolja, hogy fenntartható.
Kasszasiker ügyében van egy kis kétkedésem. Elég pesszimistán úgy képzelem, Elvevő társadalmunk tagjai szépen megnézik a filmet, majd szépen megállapítják, hogy a na'vikat leigázó/elpusztító emberek helytelenül cselekedtek, az indiánokat leigázó/elpusztító fehér emberek pedig helyesen cselekedtek. Mert ahogy az életnek nincs egyetlen helyes útja, úgy mércéből sincs csak egy. Csúnya dolog az uborkát nagyfeszültséggel védeni, mert aránytalan a védekezés, mert a tulajdon védelme nem lehet fontosabb az életénél. Nadeugyepersze, ha cigány a tolvaj...
Én sem láttam a filmet, de barátok, kollégák, ismerősök közül már jó páran megnézték és kivétel nélkül mindenki nyaggat, ki ne hagyjam.
Elképzelhető, hogy kicsit más súlyozással olvasódott, amit írtam, mint ahogy én azt terveztem. Nem azt szándékoztam mondani, hogy "Hurrá, itt az Avatar és kasszasiker -- tehát a világ meg van menekülve!" Aki hallgatólagosan is, de ezt cáfolja, az nem velem vitatkozik, mert ha valaki ezt állítaná, azzal én magam szállnék vitába.
Szia Balázs, a tollforgatáshoz betyárosan jól értesz. Ragyogó írás. Örömmel olvastam minden szavát. Furcsa egyébként a hitetlenkedők előítéletektől terhelt véleményét olvasni, miközben saját bevallásuk szerint sem látták még a filmet. Ez a mindenen átsütő forró dac, hogy egyáltalán miképpen lehet értekezésre érdemes valami olyasmi, ami eleve alsóbbrendű, túlhaladott és primitív.
Bár hinnék abban, hogy a "jó" üzeneteket közvetítő filmek hatására jobbá válnak azok a nézők, akik eredetileg a 3D-s látvány miatt mentek el megnézni. Sajnos az én érzéseim nagyon hasonlóak N. Ildiéhez. Nem vitatom a film jószándékát, de kétlem, hogy a filmet megnézők többsége változatna az élethez való hozzáállásán. Ahogy az a számtalan kasszasiker film, amely az emberbaráti szeretetet, a zsarnokság elleni küzdelmet vagy épp a háború értelmetlenségét hirdeti, nem hozott túl sok változást társadalmi szinten.
Sztefanó: nem egészen értelek, zavarban vagyok. Alensha fogak közé hintett kis kavicsai (ha ragaszkodol ehhez a képhez; én nagyon nem) megegyeznek Balázs és Quinn tagadó mondataival a Nemes Vademberről.
Jgy, igen értelek, megegyeznek, igazad van. Bocs ha nem sikeredett világosra a mondandóm. Tehát nem ezzel van a gondom, hanem azzal az általános felfogással (kavicsok), hogy az emberi természet bárhova is tekintsünk, ugyanaz, egyforma, olyan, mint a mi civilizált világunkban. Adok még egy fogódzkodót - a pleisztocén túlvadászás például azt sugallja, hogy az ősember irtotta ki a nagytestű emlősöket. Ez annak ellenére vált általánosan elfogadott tézissé, hogy semmiféle konkrét bizonyíték nem létezik. Tehát a homo sapiens már emberré válása kezdeti stádiumaiban is úgymond kegyetlen volt, pontosan olyan, mint a mai ember, mert lám nem pusztán szükségleteit szem előtt tartva vadászott, hanem azon felül is sportszerűen irtotta a faunát (mint ama fehér európai bevándorlók, akik puszta kedvtelésből lőtték halomra az állatállományt). Ezek azok a szikladarabok, melyek gátolják a tisztánlátást, mert axióma szintjén feltételezik az ember romlott magatartásra hajlamos mivoltát. Ez nem a génjeinkbe van rejtve, hanem belénk nevelt, a kultúránkból eredő, neveléssel továbbidomított káros magatartás.
Sztefanó: Attól tartok, hogy pontatlanul használsz egy kifejezést.
Balázs, köszönöm a helyreigazítást. Igazad van. Persze minden csak helyes definíció kérdése. Az emberi természeten valóban egy kulturális magatartásmintát értettem.
Szerintem meg kell különböztetni három dolgot: az emberi természetet, a kulturális behatást és az emberi magatartást. Lenne egy informatikai hasonlatom:
Hmm, ez a párosítás elgondolkodtató. Abban mindenképpen egyetértek, hogy az emberi magatartás a futó program és az emberi természetre is lehetne úgy tekinteni, mint a megírt kódra. Viszont ezt a szoftvert teljes egészében a kulturális behatások írják (mivel folyamatosan készül, ahogyan cseperedünk), azaz a programozó = kultúra.
"Viszont ezt a szoftvert teljes egészében a kulturális behatások írják"
Quinn tézise egy alapvető önellentmondásra épül: szerinte az alacsony szervezettségű, statikus kultúra a fenntarthatóság záloga, pedig hát az indián kultúra egyáltalán nem volt fenntartható, az első arra járó civilizáció letaposta őket. Míg ha fenntarthatóság helyett fejlődtek volna, akkor jó eséllyel ez nem következik be. A vásznon lehet, hogy megvédi a hős a kedvesét és elrepülnek egy sárkánygyíkon a naplementébe, de azért ugye el tudjuk képzelni, hogy a valóságban a filmben ábrázolt konfliktusnak mi lett volna a végkimenetele?
"Quinn tézise egy alapvető önellentmondásra épül: szerinte az alacsony szervezettségű, statikus kultúra a fenntarthatóság záloga"
Hogyan képzelnél el egy olyan társadalmat, amiben van tudományos-technikai fejlődés és globális intézményrendszer, de nincs élelmiszer-újraelosztás?
Olvasd el Quinn Az új reneszánsz c. írásának az utolsó részét, abból kiderül, hogy miért megválaszolhatatlan a kérdésed.
Igen: példának okáért abban a posztban van belinkelve, amelyhez (ezek szerint annak végigolvasása nélkül) épp kommentárokat fűzöl.
Ezzel gondolom azt szeretted volna értésemre adni, hogy a megjegyzésemet akkora butaságnak tartod, ami a poszt ismeretében meg sem születhetett volna - mert önmagában nem sok értelme lenne számonkérni, hogy nem memorizáltam szóról szóra.
Nem ostobaságról vagy memorizálásról van szó. Csak minekutána az általad kommentelt posztban nem linkek sokasága van, hanem mindössze egyetlen link, amit közvetlenül még idézet is követ a kérdéses szövegből, csodálkoztam, hogy elkerülte a figyelmedet. De nyilván más szűrők működnek kettőnknél.
Oké, a fenntarthatóság nem ugyanaz, mint a fennmaradás(osság?), de mégiscsak az utóbbi a lényeges, és az előbbi csak puszta eszköz hozzá, nem? Quinn érvelésének pont az adná az erejét, hogy a civilizációnak egy teljesen pragmatikus kritikáját adja, ami nem épít semmilyen erkölcsi nézetre, csak arra a nagyon minimális közös alapra, hogy a Föld még sokáig létezni fog, és jobb, ha emberrel, mintha ember nélkül. (Hogy a civilizáció legerősebb hatalmát irányító döntéshozók jelentős része, talán többsége nem fogadja el ezt a közös alapot, az más kérdés.) A fenntarthatóság viszont lehet hogy kellemes melegségérzetet okoz az ökohippikben, de pragmatikusan nem egy önmagában vett érték, csak annyiban az, amennyiben a fenntartható rendszerről megjósolható, hogy fennmarad, a nem fenntartható jövőjét meg nem igazán lehet előrelátni. Ha a külső okok miatt a fenntartható sem marad fenn, akkor értékét veszíti.
Csillag: én legalábbis ezt láttam bele a dimenziós megjegyzésbe, lehet hogy félreértettem. A másik két példád szerintem kifejezetten rossz: a rák környezete egy egységes egészként működő szervezet, amiben a sejtek roppant specializáltak és önmagukban életképtelenek, és a fennmaradásukat különféle vezérlési struktúrák és fejlett élelmiszer-újraelosztás biztosítja (bizony, ezek az elvevő civilizáció ismérvei), és ezt az összehangolt rendszert borítja fel valamilyen viselkedési zavar, és a sejtek nem élik túl a rendszer összeomlását. Ebben az analógiában a rák szerepére a DQ-mém jobb eséllyel pályázna, mint az elvevő magatartás.
Ne haragudj, Gergő, de a sok mellékszál közepette kezdem nem érteni az érvelésed egészének irányát: hogy voltaképpen mivel is vitatkozol, miről akarsz meggyőzni, mit is cáfolsz, milyen múlt- vagy jövőbeli forgatókönyvvel mit helyezel szembe. << Vissza |
|
látogató 2005. január 10-e óta |