Mágia megyek az ősz felé fordul a helyzet rövidülő erekciók hosszabbodó versek megyek mert menni kell nem nézhetek hátra de ez itt egy rövid vers hátha

Címkék: Agymenés, Életkor, Szomatik, Vers

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Völgymenet ahogy felsírtam meg is kezdtem aláereszkedésemet a hegyről mindenhatóságom hiánya régóta bizonyosság jóllehet évről évre napról napra mind kevesebb szégyen fájdalom jár vele indiánkoromban rettentően zavart hiába szökdécselek tollakkal csatabárddal Winnetou Old Shatterhand testi valójukban semmilyen praktikámra nem bújnak elő kamaszként obligát világfájdalommal titokban fogyasztott két deci boroktól berúgva hiába vártam a kusza univerzum engem használva rendezi a végső nagy verssé magát aztán lealkudtam nem kell hogy én magam mindenhassak elég ha kibaszott jó közvetítő vagyok a lepusztult világ s a mindenható között e projekt szakítópróbája kétségtelenül az volt képes leszek-e megtéríteni anyámat kit önző és makacs módon inkább saját haldoklása érdekelt szemben az Úr általam naponta szállított igéivel a hit hegyeket mozgat de a rák nem hegy anyám meghalt hitetlenül papírforma szerint amivel bárki jó előre tisztában lehetett aki nem égre emelt szemekkel száguldozott a világban halála bántó piszokfolt volt mind letisztultabb rendszeremben s kétségkívül személyes kudarcom amint erre figyelmemet több testvér gondosan fel is hívta a reverendát már szerényebben de töretlen lelkesedéssel húztam magamra ha gyógyító nem hát leszek lánglelkű szónok az ehhez beugró szextelenséget szokásosan mindenhatóságomra bíztam annyit is ért pár év alatt empirikus igazolását nyertem a leszopott faszok számossága semmilyen módon nem korrelál IQ-val státusszal életszentséggel új kihívás én leszek a híd feszülve Krisztus keresztjeként ég és föld között rajtam keresztül kötnek örök békét Isten Városával az istentelen buzik a hídszerep maradt változtak a partok a természet vigasztaló szavakkal ölelt magához: „az életnek nincs egyetlen helyes útja” de ott volt az anyaszentegyház melynek tanítása az élet egyetlen helyes útja ez nyilvánvaló egy nap végleg eleresztettem az ácsot hadd térjen vissza az ókori gyalupadhoz saját eleven fámat kerestem saját eleven húsommal tápláltam a griffet hogy az alvilágból a fényre röpítsen aztán kiderült az eleven húsba mégsem a griff mélyesztette karmát de a legdermesztőbb háttérben is végig ott lapult az önmagammal kötött régi titkos alku a halhatatlanság alanyi jogon jár nekem a titkos alkukkal annyi a baj végül túl titkosnak bizonyulnak az enyémről látványosan nem vett tudomást az isten a kozmosz a természet a hegy lassan a völgybe érek nyújtózkodik a tavasz fütyülve hetykén februárra nézem a kis virágot életre küzdi magát a télből kiengedem mellemből évtizedek szorítását na jól van megy ez az egész nélkülem is

Címkék: Felmutatható, Pszicho, Szomatik, Vallás, Vers, Világ+ember

Eddig 1 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Újratervezés „Örökké, fiatalon.” „Örökké.” „Minél tovább, jó egészségben.” „Minél tovább, minél kevesebb bajjal.” „Minél tovább.” „Minél kevesebb bajjal.” „Minél többet kapva.” „Minél több tudással.” „Minél bölcsebben.” „Minél többet adva.” „Önmagammá válva.” „Önmagam maradva.” Licitálás. Nem lefelé: felfelé.

Címkék: Halál, Pszicho, Vers, Világ+ember

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Etikett Ha a zenekar már a ráadásnál tart is, mikor lekér a parkettről egy ismeretlen, orcáját rejtő lovag, ízlésre, fáradtságra hivatkozni nem comme il faut; ha kiválasztott, úgy való, vele járjam el az utolsót, nem ímmel-ámmal, húzatva magam, hanem mindazon keccsel és finomsággal, ahogy korábban mindig is; s végül őszinte mosollyal engedjem neki: végső helyemre kísérjen. Ha nem így teszek, ócska botrány szennyezi azt is, mi egykor nemes és szép volt. Ha így teszek, az egész estély enyém marad, s a lovag illően hajt fejet előttem, midőn utamra bocsát.

Címkék: Felmutatható, Halál, Pszicho, Szomatik, Vers

Eddig 1 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Ezt a verset öt nap híján öt éve írtam. Első versem, amelyben a saját rákomról – egyáltalán lehetőség szintjén – nyíltan szóltam. Nem volt se égi, se biológiai előjel. Fogalmam sem lehetett semmiről. Előérzés volt csupán.

Erős négy évvel később, 2013 májusában lett lefülelve a kis gazfickó, és a terv úgy szólt, hogy móresre tanítjuk. Az odavágót (a műtétet és az azt követő féléves megelző kemót) meg is nyertük, negatív leletek tömegével. Negyedév múlva, 2014. márciusban hívott ki a „májáttét” nevű rosszarcú visszavágóra. Harcoltunk is eleget, és a meccs első fordukója döntetlennek volt tekinthető.

A második forduló most ért véget, az ő győzelmével. Papírforma szerint most egálban vagyunk, de a meccsnek nincs vége, ímhol a döntő küzdelem: Az ő oldalán őserővel bíró, szervezetlen szabadcsdapatok, növekvő számbeli fölényben. A mi sorainkban a tudomány, a hit, szeretet, a mesék, a Halál erekléyi és hasonlók, meg az őszinte várakozás. Nem egy súlycsoport, szó, mi szó.

Ezt a meccset jó eséllyel nem mi visszük el. De addig is legyen mementó az ártatlanság öt évvel ezelőtti kordokumentuma: a vers, ami oly ártatlan volt, mint egy ma született haiku, miközben a vers végén megénekelt képződmény ekkor már vígan szervezte bennem kisded játéait.

A vers gyakran megmutatja, ami az orvosi képalkotó eljárások szemében rejtve marad.

Ráktérítő elegánsan zárva a parabolikus ívet porból feldobott porként hullni alá a porba hazatalálni a végtelenbe bevackolódni az entrópiába                igen tudom teszem magam mint majom a rúdon s csak dől belőlem dől a magyarázat gondosan válogatott spontaneitások ketrecében ekképp tartatik féken a gyalázat                amíg tudom hogy bár itt lent kozmikus tudattal illegek biz igen szarnak rám ott fent a csillagok s egy életen át csiszolt szavak helyett végül csupán a vak nyüszítés marad                mivel tudom egy ismeretlen ponton tán a testem féltőn szeretve őrzi már a sejtet mely egy napon sorsunkat teljesítve az ismert módon osztódásnak indul

Címkék: Szomatik, Vers

Eddig 3 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Vágom a centit                                „Bilbó ekkor fölriadt, s kinyitotta a szemét.                                – Nicsak, Frodó! – mondta. – Hallod-e,                                a mai nappal lepipáltam az Öreg Tukot!                                Ez tehát megvan.”                                                (J. R. R. Tolkien: A Gyűrűk Ura) „Negyvenhat évesen” – így szörnyen elnagyolt. Ilyen számítással csak dögledezhet a bolt. Tizenhatezer-kilencszázhuszonnyolcszor – ez már korrekt adat – fordult meg anyámmal a Föld, míg egy augusztusi reggelen útjára engedte őt. Ma 2015. február 12-e van.            (Huszonhatodik évfordulója,            hogy egy távolsági buszon ülve            könnyek közt kimondtam: „Jézus az Úr!”,            csak hogy rá húsz évre            zavartan korrigáljak:            „Ja, mégse.”) Egy év és öt nap múlva anyámat beérve végre én magam nézhetek az égre, s állhatok tovább saját lábammal a Földön, mindaddig, míg az megtartani gondol. Addig marad e börtön, a rettentő kérdés: Én vagyok-e valóban, ki elbotorkáltam eddig? Még egy év és öt nap. Vágom a centit.

Címkék: Vers

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Ül, kiadja „Nem ő a gyerek apja.” „Soha többé nem ehet édességet.” „Versenysport? Ki van zárva.” „Életben maradhat.” „Nincs akadálya a műtétnek.” „Halál, a végrehajtás elnapolva.” Ül. Elveszi. Egybeveti. Kiadja. Idegen szavak, számok. Helyenként csillagok.

Címkék: Vers

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Az előző opusz kiegészítéseképpen.

Zsákutca Jámbor kis költő volt Birtalan. Izgatta nagyon a limerick. Próbálta, forgatta, legvégül sóhajtott: „Jobb lesz, ha hagyom a fenébe.”

Címkék: Vers

Eddig 2 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Nem az alábbi sorokkal fogok bekerülni az irodalomtörténetbe (legalábbis őszintén remélem), de nem is ez volt a célom.

Polimerickek Bamba kis kölyök volt Péter. Nem nagyon látták el ésszel. Nem volt sok elve sem, viszont nyalt lelkesen. Vajon még mi mindent ér el? Volt egy lelkész, úgy hívták, Zotya. Régóta nem pap – megvan az oka. Kérdezték jó párszor: „Te vagy a jó pásztor?” „Ja, csak a bárány ne legyen roma.” Jókora paraszt volt Lőrinc. Jellemre nem épp egy főnix. Kérdezték: „Tisztesség...?” Azt mondta: „Mit nem kép- zel?! Mondhatnám: Isten őrizz!” Mogorva ember volt László. Baszta a csőrét egy zászló. Háborgott: „Ki innen!” Félő, hogy kibillen, ha ezt még eljátssza párszor. Élt egy majdnem-szent, úgy hívták, Zsolt. Lábai közé fogott egy lót. Volt ott sok szalonka, lelőtte halomba, s örült: a hitén nem esett folt. Van egy nagyember, nevezzük Lajosnak, ki minden garast élére rakosgat. Beszóltak a gecik, elvesztette eszit: Dühöngött, s mondta, mindenkit agyoncsap. Volt egy focista, úgy hívták, Viktor. Apránként arcára fagyott a fintor: „Itt élek Pesten, s nem vagyok Isten!” – háborgott szegény, s felsírt a kíntól.

Címkék: Agymenés, Politika, Vers

Eddig 1 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Címkék: Agymenés, Pszicho, Vers

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Címkék: Vers

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Hülyén van bekötve                       „Bosszankodott a közértes,                       reggelre nem sült bukta.”                                           (Verbőczy Antal) becsukom a szemem kinyílik a verscsap ömlenek a képek a rímek a témák én csak odalépek szép kristálykelyhemmel várok illendően majd égnek emelve gyönyörködöm hosszan mint süt át a napfény kész költeményemnek tiszta miruvorján kinyitom a szemem a csap elzáródik a vers kellékeit úgy vakarom össze vízumot igénylek üveghegyen túlra egyenként hozom fel tenger fenekéről felmászok érte az égig érő fára birokkal és karddal legyőzöm a sárkányt feltöröm a ládát kiveszem a titkot belerakom kincsem lyukas kosaramba őrizem az úton rablótól farkastól itthon számba veszem morzsa-maradékát összeillesztgetem fogcsikorgatással rábólintok végül ennyire futotta becsukom a szemem kinyílik a verscsap ömlenek a képek a rímek a témák egy csak a nehézség lecsukott szemekkel hasztalan keresem tudatom szép kelyhét vagy ha véletlenül megtalálom mégis azonnal leverik felnyíló pilláim

Címkék: Vers

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Címkék: Vers

Eddig 0 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---

Címkék: Vers

Eddig 2 beszólás. – Te mit szólsz hozzá?

---