„Igazi elvevő idill :D :P” –

– szól a FarmVille nevű jétkról szóló posztomhoz írott komment.

Ha figyelmen kívül hagyom azt az opciót amely szerint ez öncélú, át nem gondolt basztatás, akkor csak azt tudom mondani: a FarmVille-t Elvevőnek titulálni egyszerű tárgyi tévedés, amely a játék nem ismeréséről és/vagy Daniel Quinn mondanivalója lényegének meg nem értéséről árulkodik.

Quinn, mint tudjuk, azt a társadalmi szerveződési formát nevezi Elvevőnek (szemben a Meghagyóval), amelynek alapelve az ökológia alaptörvényének, a korlátozott vetélkedés törvényének figyelmen kívül hagyása, sőt nyílt tagadása. A törvény, amely a Földön az életközösséget irányítja, egyik megfogalmazása szerint így szól: Versenghetsz képességeid legjava szerint, de nem irthatod ki szisztematikusan a vetélytársaidat, nem semmisítheted meg a táplálékukat, illetve nem tagadhatod meg tőlük a táplálékhoz jutást. Más megfogalmazással: vetélkedni szabad, hadat viselni tilos. Ismét máshogy: Egyetlen faj sem teheti a világ életét a saját tulajdonává.

Ez a törvény biztosítja az életközösség működését; ha egy (kellően intelligens) faj kivonja magát a törvény hatálya alól, az a biodiverzitás csökkenéséhez, ez az életközösség törékennyé válásához, végső soron pedig a nagyon nagy méretű pusztulásához vezet.

Ez történt és történik a mi kultúránkkal, tízezer éve.

Kétségtelen, hogy az Elvevő életmód egyik jellegzetes ismérve a mezőgazdaság. Azonban önmagában a mezőgazdaság nem áll ellentétben az ökológiai törvénnyel. Számos Meghagyó törzs foglalkozott (és foglalkozik ma is, ahol még nem irtottuk ki őket) mezőgazdasággal, és a Homo sapiens megjelenését követően 190 ezer éven keresztül ez nem vezetett a világ leigázásához.

Az Elvevő paradigma lényege – és itt a félreértés – nem a mezőgazdaság, hanem annak egy fajtája, az ún. totalitárius mezőgazdaság. Kiegészítve azzal a tévképzettel, hogy ez az életmód az emberi élet egyetlen helyes útja, tehát aki nem ezen jár, az tévedésben él. És megspékelve a Quinn által Nagy Felejtésnek nevezett történelemhamisítással, amely szerint az ember kezdettől fogva ezt az életet élte.

Ez a háromkomponensű robbanókeverék alkotja azt a jelenséget, amit Daniel Quinn Elvevőnek nevezett el, utalva arra, hogy az eszerint élő emberek elveszik a világ irányítását – képletesen szólva – „az istenek kezéből”, hogy magukhoz ragadják azt. És amely robbanókeverék szükségszerűen a világ letarolásához vezet.

Ennek logikai összefüggése a következő: A megnövekedett termelés megnöveli az elérhető táplálék mennyiségét. A megnövekedett táplálékmennyiség a népesség megnövekedéséhez vezet. Minden fajnál, az életközösség egészében. A népesség megnövekedésére adott válasz mindig és mindenhol az elérhető táplálék mennyiségének csökkenése. A kevesebb táplálék a népesség csökkenéséhez vezet. A kisebb népesség a táplálékkészlet megnövekedését eredményezi. A megnövekedett táplálékmennyiség a népesség megnövekedéséhez vezet – és így tovább, a végtelenségig. Ez az önszabályozás, az ún. negatív visszacsatolás zajlik az életközösség egészében. Mindig és mindenhol. Ez az ökológiai körforgás.

Az Elvevők ezt a körforgást szakítják meg azzal, hogy a népesség megnövekedéséből adódó táplálékcsökkenésre nem a népesség csökkenésével válaszolnak, hanem további tápláléktermeléssel (mivel hogy szerintük ez az élet egyetlen helyes útja), ami a népesség további növekedéséhez vezet, amire a többlettermelés a válasz, ami a népesség további növekedését eredményezi, amire ismét még több termeléssel válaszolnak, ami további népességnövekedéshez vezet...

Ez a pozitív visszacsatolás jelensége, amelyre a legeklatánsabb példa: minél forróbb a kazán, annál jobban fűtjük. Ez természetesen rövid úton a kazán felrobbanásához vezet. És ez a robbanás – a népességrobbanás – zajlik tízezer év óta a mi kultúránkban. A tízezer év ökológiai léptékkel mérve egy szempillantás.

A termelés azonban nem teremtés. A megnövekedett táplálékkészlet nem a semmiből jön elő. A termelés azt jelenti, hogy más (növényi és állati) életformákat alakítunk át emberi táplálékká. Annak oka, hogy naponta fajok tucatjai tűnnek el végérvényesen, nem valamilyen szerencsétlen csillagállás, hanem az – hogy közvetve vagy közvetlenül – a szó szoros értelmében felzabáljuk őket. Kiesszük magunk alól a világot.

A FarmVille nevű játék természetesen az Elvevő kultúrkörben született meg. De:

A játékban nincs népességnövekedés, ami szükségszerű többlettermelést, az pedig további népességnövekedést eredményezne. Továbbá van ugyan területi terjeszkedés, de

a) nem korlátlanul, csak egy bizonyos határig,
b) nem a szomszédaid kárára, végül pedig a legfontosabb:
c) a terjeszkedés nem kötelező.

A FarmVille tehát mindössze annyiban hasonlít az Elvevő paradigmára, hogy mindkettőben meghatározó szerepet játszik a mezőgazdaság. Ahogy mind Mozart Varázsfuvolájában, mind a faluvégi kurta kocsma hangulatában meghatározó szerepet játszik, hogy énekelnek.

Hogy apám egy kedvelt fordulatát idézzem: úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másik lóhoz.

Címkék: Játék, Világ+ember

---